Megváltozott a telefonszámom

Sziasztok!

Mivel az új cég állja a telefonköltséget az ő kártyjukat fogom használni, ezért megváltozott a telefonszámom. Hétfőtől már csak ez fog élni.

+94 77 3796 786

Az sms nem drága... :D

Valamivel ki kéne még tölteni ezt a teret...
Észrevettétek, hogy a blogom fejléce angolul van, viszont a blogot magyarul írom? Miért? Hmm na ezen gondolkodom egy darabig.

üdv

Jaq

A darab folytatódik...

Kellemes éppen adott napszakot mindenkinek!

Itt ülök az AIESEC konferencián és picit szuicid módon a rendelkezésemre álló üres 1.5 órát nem alvásra, hanem blog írásra használom. Ja és amúgy gondot jelentett elkezdeni magyarul írni ezeket a sorokat.

Akkor pár szót a konferenciáról… Hektikus vagy szervezetlen? Nem is tudom melyik a jó szó rá. Igazából erre számítottam és ezekhez igazítottam az elvárásaimat. A faci párom (tréner társ) enyhén szólva nem feladat orientált, ami a session (tréning) kidolgozás közben elég idegesítő tud lenni. No sebaj Tóbiás. A konferencia, ahogy a legtöbb általában saját magát dolgozta ki. Ezt azt hiszem úgy mondják szépen, hogy kialakult. Ezt is sejtettem, tehát nem aggódtam magam halálra. A delegáltak élvezik, mi is élvezzük. Energikus és valamilyen megmagyarázhatatlan okból csak 15 perces a késés. Én órákra számítottam, mert a konferencia menedzser is olyan szétszórt, mint a konfetti szilveszterkor. A konferencia témája a Bee movie. Nem tudom mi a magyar címe, de egy animációs film a méhekről, asszem Disney. Lényeg a lényeg, van egy egész konferencián át tartó verseny a csapatok között. Aminek az egyik része a méhcsípés. Annyit kell tenned, hogy a két mutatóujjaddal egy fullánkot formálsz a saját fenekeden és azt beledöföd az áldozatod fenekébe. Ez picit komplikált tud lenni, de ha az áldozat nem számít rá könnyen kivitelezhető. Na most, mivel én nem vagyok egyik csapat része sem, mert faci (tréner) vagyok, nem döfhetek senkit. Én viszont többet érek, mert faci vagyok, a második szorzó azért van, mert külföldi vagyok, a harmadik meg lányok részére, mert fiú vagyok. Ez azt eredményezi, hogy kilencszer annyit érek mint bárki más és azt, hogy nem tudok normálisan végigmenni a folyosón, mert mindenki a fenéken akar döfni… Amúgy tetszik a játék fenntartja a hangulatot állandóan és büszke vagyok, mert ma még csak egyszer döftek le. Itt két nemzeti konfi van egy évben, így megpróbálnak minél több dolgot belepréselni egybe. Ez három nap szóval majdnem egyenlő a lehetetlennel, hogy minden közönséget rendesen elérd és átadd a kívánt üzenetet. Persze ezért ügyesen kell leszűkíteni a konfi céljait, azt gondolom, hogy ez okosan lett összerakva és megvalósulni látszik. A helyszín meglepően jó alacsony árért. A koszt kifogástalan, a szobák kényelmesek, a mosdó tiszta. Egy tréning komplexum körülbelül 2 órányira Colombótól és mint olyan nem egyedül vagyunk itt. Ami abból a szempontból vicces, hogy picit furán néznek ránk az emberek, amikor a fenekünket védve menekülünk a másik elől, aki éppen a saját fenekével közelít a mienk fele.

A global villagen (hmm: minden nemzet kirak, ételt, italt és kultúrát meg történelmet egy asztalra, ami aztán a többiek elfogyasztanak. Hát én vittem egyedül italt. Sikerült egy üveg barackpálinkát megmentenem abból a 6 üvegből, amit hoztam. Hozzáteszem, hogy ez igen figyelemreméltó teljesítmény, hiszen Colombóban mindenki aki picit is nyugati kultúrában akarja érezni magát és ismeri az aiesecet az hozzánk jár inni. Tehát hungarian tequilát itattam velük (Akik ismerik azoknak jó, akik nem és AIESECesek, hát ismerjék meg, akik nem AIESECesek azoknak most elég legyen annyi, hogy nagyon erős és utána ég a beled mint a bivaly – NEM, nem diszkriminálok senkit, csak lusta vagyok leírni. persze most jövök rá, hogy ez a zárójeles rész legalább annyira hosszú, mintha leírtam volna. mind1 így marad.) Felajánlottam az első 3 poharat egy Sri Lankai, egy nem Sri Lankai lánynak és saját magamnak! :) MEgleő módon könynen találtam, aztán még meglepőbb volt, hogy az üveg maradék része kb 30 másodperc alatt fogyott el. Még meglepőbb, hogy bár nem találták finomnak, de nem hidaltak le. Aztán rájöttem. Megkóstoltam az erős pistát. 3 hónap Sri Lankai kaja után komolyan mondom alig csíp…

A buli aztán jóóóóóó volt :)

Levontam pár tanulságot a konfiból. Jól esett újra picit visszacsöppenni az AIESECbe. Mindig jól esik. Ha hazamegyek vadul reintegráljatok, mert durci leszek! :)

Egyrészt rádöbbentem újra, hogy azt az érzést, tapasztalatot, élményt, amit egy AIESEC traineeship ad nem lehet igazából szavakba önteni. De az biztos, hogy egy olyan fantasztikus élmény ami vétek kihagyni. Nélküle nem teljes az AIESECes életút, hatalmas lendületet ad elkezdeni az életet miután épp kicsöppenünk a fősuliról. Megállsz a saját lábadon, a világ minden montján szerzel barátokat. És nem ismerősöket, mint mondjuk egy nemzeti konfi után, hanem BARÁTOKAT. Vagy még többet… Megtapasztalod a világot fejjel lefelé és megtanulod értékelni azt amid van, amid volt és amid lesz. Megszereted saját hazád és megtanulod mit jelent magyarnak lenni. Belülről érted meg azokat a szavakat, hogy proaktivitás, empátia, önállóság, függetlenség. Valamint, nem utolsó sorban megtapasztalod a munka világát, hogy mit szeretsz, mit nem szeretsz, merre vezet az utad. Nap, mint nap a határaidat feszegeted és tolod kijjebb és kijjebb. Nagyszerű, fantasztikus, csodálatos. És nem csak most, hogy éppen fent vagyok, akkor is így gondolom, amikor lent vagyok, ezért maradtam itt!

Másrészt, igen egyszerű dologra jöttem rá. Szeretem Sri Lankát. Szeretem tájat, a klímát, az embereket, a különleges mosolyukat, a tengerpartot, az életre kelt történelmet, az exkluzivitást és nem utolsó sorban a Sri Lankai AIESECet, akármennyire is nyomik! :)

Minden esetre csak pár részletet ragadtam ki az egészből. Hihetetlen élmény, különleges és különböző. Nem hagytam volna ki semmi pénzért.

Kanyarodjunk vissza Colombóba. Mi újság velem állás terén. Hát meg mondom egyenesen nem volt egyszerű az utóbbi időszak. Igazából egyszer fent egyszer lent érzés. Normális esetben egy idegen országban ekkora bizonytalanság valszeg teljesen kiakasztott volna, de most szándékosan figyeltem rá, hogy annak ellenére, hogy „a szitu gázos” se belül, se kívül ne legyen érezhető. Természetesen a belül része érezhető, hisz mosolyogni bármikor tudok. Azt hiszem nem is sikerült teljesen, mert az utóbbi héten eléggé idegesítettek az idióta emberek körülöttem. Amikor 3x megkérdezet, hogy érted amit mondok öreg? Erre ő: persze persze. A buszon: Megy ez a busz XY helyre? – fejrázás. Érted amit kérdeztem? – Igen … 15 perc múlva: Mikor kell leszállnom? Megy ez a busz XY helyre? – ŐŐŐ nem bocsi… igazán bocsi… szállj le. Apád… és akkor néhány helyzetben ezt szorozd meg… na mind1 túltettem magam rajta és csak egyszer kiabáltam egy TUKTUK sofőrrel.

Jaj elkalandoztam. Tehát nem volt egyszerű az utóbbi idő, néha kilátástalannak tűnt, de aránylag ügyesen lavíroztam, lehetőségek mindig voltak és a konferencia, meg új lakótársak beköltözése eléggé lefoglalt. Végül is felhívtak attól a cégtől, ahova először jelentkeztem és akik azóta húzták a válasz adást (én aszittem ez a Sri lankai nem) felhívott, hogy egy picit módosított JD-vel meghallgatnának újra. Tartsak nekik egy prezentációt általam választott témáról hétfőn. Megtörtént, dobbantottam, kedden felhívtak, hogy megkaptam az állást. Wiiiiiihhhhháááááá

Nagyon tetszik a cég, a profilja és az állásleírás is. Nagyon jól fogom itt érezni magamat az elkövetkezendő egy évben. Egy kis tréning, egy kis sales, egy kis marketing. Minden van benne de a lényeg, hogy nem kell napi 10 órát a gép előtt gubbasztanom és sokat fogok utazni, illetve végre emberekkel dolgozom.

Túl is vagyok az első két napon. A nemzeti HR konferenciával egybekötve volt a HR kiállítás. Rögtön mélyvízbe dobtak. Mehettem networkolni a Sri Lankai HR piacon. Izgi volt. a Cégről sem tudok olyan marha sokat, az embereket egyáltalán nem ismerem. De elvoltam, gyűjtöttem kb 15-20 névjegyet. Azért páran nem beszéltek angolul, de rendesek voltak, értelmesen hümmögtek. De ami a legjobb, hogy alig aludtam az AIESEC konfi után, de a fáradtságot csak fizikálisan érzem. Mentálisan teljesen fel vagyok pörögve, végre emberekkel tudtam beszélgetni, megismerni őket, tudtam mozogni stb stb. Nem egy rohadt szürke irodába négy fal között kell tengetnem a nappalaimat. Holnap 7 megbeszélésre megyek a marketinges emberkével. Előre várom, ez kellett, hogy szívesen ébredjek fel a napra, hogy várjam, hogy mi fog történni, a kihívást az újat a változatosságot! Hétvégén megyek 2 napos outdoor csapatépítő programra. WIIIHHÁÁÁÁÁ

Itthon is minden rendben van éppen, olcsó az albérletem és jó. 5 percre lakom gyalog az irodától…

A volt szobatársam még mielőtt elment meghívott Indiába a bátyja esküvőjére. Hát, ha már itt van a szomszédban gondoltam átruccanok. Egy 5 napos tradicionális Indiai esküvőre megyek Június végén Bangalore-ba. Nagyon várom, nem mindennapos élmény lesz!

Na lassan kimerül az elem. Azért még pár random élményt leírok. Főztem megint. Gulyást. Meglepően jó lett. (köszi a receptért apu!) Előtte vásároltunk a itt hypermarketnek számító supermarketben. A konferenciára szerettem volna venni kacsazsírt, hogy csináljak paprikás, hagymás zsíros kenyeret. Hát az AIESECesek kinevettek, amikor meghallották mit akarok. Aztán a supermarketben akkor kezdett gyanús lenni a dolog, amikor a 3. ember, a raktárvezető vagy ki sem tudta miről beszélek. Zsír. Kacsazsír vagy disznózsír. Állati zsír, főzésre. – Olaj??? - Nem wazze mondom, hogy zsír… -Főzni??? –Igen – Olaj??? Végül kaptam valami tehén olajat, de nem hasonlít semmire amit eddig ismerek. Biológiai kérdés, itt az állatoknak nincs zsírja vagy annihilálódik, amikor leölik vagy nem használják ezek a szerencsétlenek??? Éééérdekes szitu. Végül vajas paprikás kenyeret ettünk. Mármint a konfin. A gulyás jó lett.

A másik téma, hogy most ugye két kínai-szingapúri lánnyal lakom és hát nagyon mások. Kultúrálisan eléggé kihívást jelentenek. Kérdezel tőlük valamit. Pl.: szereted a csokit? Ekkor egymásra néznek. Mintha nem értenék a kérdést. Ekkor te megismétled a kérdést. Aztán a másiktól jön a válasz, mint aki kérdeztél, de igazából nem kapsz választ a kérdésedre. Rájöttem, hogy amikor egymásra néznek, akkor mentálisan kapcsolatba lépnek egymással és egyéni vélemény híján csoportvéleményt generálnak, majd véletlenszerűen az egyik outputjára kerül az info, aztán ő osztja meg a generált választ. Tuti, hogy ez történik, más nem lehet.

Na ezt a végére. Bocsi ha bárkinek azt mondtam vagy írtam, amikor emgkérdezte, hogy mizu, hogy olvasd el a blogom. Megfogadtam, hogy ilyet nem csinálok. Most picit hektikusak voltam a napjaim és nem volt sem időm sem türelmem a gép előtt lenni sokat.

Remélem otthon minden rendben mindenkivel, aki még az utolsó sorokat is elolvassa. Igen VELED minden ok? :)

Minden jót!

Jaq

uui.: a Blogon job felül a régi link alá bekerültek az új képek is. egy másik programot használok ezentúl, ami sokkal egyszerűbb és felhasználó barátabb.