Vegyes felvágott

Találtam egy Rupit valamelyik nap. Egy egész Sri lankai rupit. Otthon nem tudnék ennyit találni, mert ha jól tudom, már kivonták a forgalomból az egy és két forintos érméket. Fura érzés pénzt találni.

Mostanában megint túl nagy a hangsúly a pénzen az életemben. Erről már korábban írtam. Nem jó. Nagyon, nagyon sok embernek a pénz körül forog minden. Ez egész egyszerűen abból szűrhető le, hogy alig tud angolul, de azzal a pár szavas szókincsével és iszonyatos kiejtésével is arról kérdez, honnan jöttem, mennyire gazdag az országom én mennyire vagyok gazdag és azt már nem teszi hozzá, de ha tehetné azt is megkérdezné, hogy mennyire húzhat le. Mennyivel egyszerűbb lenne a világ, ha egyszerűen mindenkin lenne, egy színskála vagy egy szám, hogy 10 es skálán mennyire szórja a pénzt. Vagy mindenki aki elad valamit vagy szolgáltatást nyújt adna egy kis lapocskát:„

Kérem jelölje be egy 10 es skálán, hogy milyen mértékben kívánja támogatni a céltalan pénzhajhászásomat!”

Ejj, na mind1 negatívan kezdtem a postot. Amúgy ebből is tanultam, fizetés emelést kértem, mert amióta itt vagyok érezhetően emelkedtek az árak és nem picit. Egyrészt az üzemanyag ára nőtt durván, no meg az USD miatt volt infláció és bár nem vagyok elég kék hogy pontosan kövessem a változásokat, de az tudom, hogy az első hónapokban Babalapitiyaról 200 rupiért vagy olcsóbban jöttem haza, most meg a legjobb amíg le tudom alkudni 250. És akkor ez csak egy kis példa. Az elmúlt 2 hónapban nem utaztam sehova és ippeg hogy csak kijövök. Úgy, hogy miután az összes AIESEC gyakornok többet keres mint én (ők is fiz emelést kértek) úgy döntöttem én is megteszem. Azt nem tudom, hogy kapok-e, majd meglátjuk.Na tessék, írtam már fél oldalt a pénzről, pedig történnek ám érdekes dolgok, olyanok is amikről be lehet számolni, olyanok is amikről kevésbé. Azt hiszem izgalmas életet élek itt. Vagy otthon éltem unalmasat? :) Az biztos, hogy valamilyen szinten megváltoztam. Elég sok helyzetben kezdeményezek és nem én reagálok a környezet változásaira, hanem sok esetben generálom őket. Szerintem a környezet reakciói azok, amik az én terminológiám szerint izgalmassá teszik az életemet.

Eső

Vége van a monszunnak vagy mi. Állítólag jön még1. Én igazából feladtam, hogy megtudjam mi fog történni. Egyszerűen az idővel sem lehet tervezni Sri Lankán. És nem is kell. Az év nagy részében jó az idő, ha esik be kell menni valahová, aztán jól van.Érdekes: Itt a muszlimokra picit úgy tekintenek, mint otthon a zsidókra a pénz terén. Picit jobban „fogják” a pénzt. Elég sok muszlim gazdag. A kollégám is az. Tervezi az esküvőjét. Kint legyen vagy bent legyen? Itt legyen vagy ott legyen? Ez ennyi, az annyi. No lássuk, a kinti olcsóbb, de ha esik, nem tudjuk a népes tábort sehova tenni, a sátor drága, mi legyen? Hát kérjünk a meteorológiai szolgálattól méterre pontosan az adott környékről 50 évre visszamenőleg csapadékjelentést. 150 rupi. (200 HUF kb) És kijön hogy kb 2% esély van rá, hogy az este el lesz rontva az eső miatt, de spórolunk pár száz ezret. Tetszik ez a mentalitás :) a kockázat része…

Munka

Még mindig nem unalmas. A legutóbbi csapatépítő tréningen a kihívást elsősorban a nyelvi akadályok jelentették, mert a résztvevők egy részének gondja volt az angollal. Vagy legalábbis megértették, de válaszolni, már nem szerettek. Szóval, ugye van nekünk a dzsungelben is meg mindenhol a kötélpályánk, ott fent jó magasan. Amin végig kell menni és akkor jól kitolod a határaidat meg legyőzöd saját magad, mert ugye a betondzsungelben nem minden nap mászkálsz egy drótkötélen 20m magasan vagy siklasz le 200 métert a hegyoldalon.

Tétel: 40 ember két csoportra osztva. 2 tréner, egyik nem beszélni a helyi nyelvet. No nem baj majd mindig együtt csináljuk a dolgokat. előző este a főnököm megkérdezte, hogy mit csinálnék szívesebben. A kötélpályát vagy a tutaj építést. Hát a tutajépítést jobban vágom, de ott többet kell beszélni, szóval maradjunk a kötélpályánál. Ott kevesebbet kell, de annál fontosabb, hogy mindent megértsenek a biztonságuk érdekében. Van egy hegymászó hám, sisak, biztosító karabiner, kesztyű. Ez nem játék, ha valaki onnan lepottyan, az bizony nagyot nyekken. Gondoltam, hogy majd szépen elmondom angolul a dolgokat, amennyire fel tudtam idézni, mert a kötélpályát már régen csináltam, aztán majd a főnököm lefordítja vagy hozzáteszi, amit kihagytam.Eljött a reggel. 6 óra egy kis reggeli energia, majd közli a főnököm, hogy ő akkor most leviszi az egyik 20 as csoportot a folyóhoz a tutaj építésre, 3 óra múlva jönnek, sok szerencsét a kötélpályához.

IGEN??? És akkor én… egyedül… ? De addigra már el is indultak.Ahogy Jeff Dunham mondta az egyik komédiájában, még a Csivava kicsin agyával is fel tudja ismerni azokat a pillanatokat, amikor érdemes pánikba esni. No ez akkor átvillant az agyamon (az enyém nagyobb, mint a Csivaváé), de végül is arra jutottam, hogy a pánikba esés annyira nem fog segíteni és akkor jól átmentem pozitívba és berohantam a házba azonnal felpróbálni egy hámot, hogy legalább tudjam miről is fogok beszélni. Szóval hajnali fél 7 kor gyorsan össze kellett szedni az agyamat, mert 20 ember élete függött azon, hogy mit mondok. Persze voltak segítőim, a helyi srácok, akik közül egy még elég felelősségteljes is volt, de nem igazán tudtam velük kommunikálni, mert a teljesen alap angol szavakat is fél percig keresték. Kézzel lábbal elmutogattam a srácnak, hogy én elmondom a dolgokat angolul, aztán ő is elmondja szingalézül. Aztán fogtam magam és felmásztam az első állomásra, így mielőtt bárki fellépett volna a pályára, rajtam kellett keresztül mennie. Itt leellenőriztem az összes felszerelést és mindenkit megnyugtattam.Végül simán zajlottak a dolgok sérülés nélkül, mindenki végigment a pályán és mindenki élvezte. Huh, este jól aludtam…

Együtt élés másokkal

Hát a Dream house sem játék és mese… Amikor beköltöztem nagyon jó volt a társaság. Aztán sorra elment mindenki. Most kb csak együtt élünk érzésem van. A kezdeményezéseim sorra megtörnek a haggyá má a hülyeségeiddel jégfalakon. Végül is azért legalább hétvégénként együtt csinálunk dolgokat és hét közben így legalább van időm dolgozni otthon is.

Egy kicsit erről a Cseh lányról. Korábban már írtam, hogy naiv. Hát nem picit, de el is van kényeztetve, méghozzá nagyon. Komolyan mondom, nem tudom, mi a francért jött ide. AIESEChez semmi köze, sőt kb undorral nyilatkozik róla. Nem, hogy az AIESEC irányába nem hajlandó nyitni, hanem Sri Lanka irányába sem. Nem utazik, buszon, ha ki kell mennie az utcára „rosszul van” a tömegtől és az emberektől. Kb csak a luxushotelekben és otthon képes életben maradni. Nem eszik Sri Lankai kaját és kb semmilyen módon nem tapasztalja meg Sri Lankát. Aztán sír, hogy elfogy a pénze… És még D housera is köpköd… Talált magának egy ausztrál pasit, aki mellesleg a Sri Lankai krikett csapat kondi edzője és vele van amennyit csak tud. Mert ő elviszi a luxuséttermekbe stb, stb.A legszebb az egészben, hogy a munkája egyik részében a Sri Lankára látogató Cseh turistákat viszi körbe turista vezetőként. Hogyan mesél nekik az országról, ha azt sem tudja mi az? Erre a kérdésemre nem tudott válaszolni. Én aranyos és kedves vagyok vele, segítek neki, tanácsolok, próbálom picit kimozdítani a komfort zónájából, de ott bizony kő kemény falak vannak és csökönyösség. Legutóbbi show az volt, hogy nekem támadt, hogy mér eszem a ketchupját. Akkor kinyitottam a hűtőt és megmutattam neki a teli, nyitatlan üveg ketchupot, ami ugyan az a márka és azért vettem, hogy nehogy szó érje a ház elejét. Erre még inkább kifakadt, hogy ne egyem a ketchupját… Oké mondom, nem fogom.A nigériaiak után Sikerül megtapasztalnom a másik végletet is… Én alkalmazkodok valamilyen szinten mindenkihez… :)

A nigériaiakról még annyit, hogy korában írtam az inváziót, amikor Tobinak a 3 haverja jött látogatni és ott ragadtak nálunk 3 hétre. Na, hát ugye Nigériáról hallottam pár történetet. Ugye vannak ott ezek a gang-ek. Ezek ilyen csoportulások különböző nézetekkel. Ne menjünk mélyen bele, nem ez a lényeg. Hanem az, hogy igen erőszakosak is tudnak lenni és a gyilkosságok nagy részét egymást között követik el. Na már most, vannak különböző kasztok, az egyik az un. „Hitman”. A szó direkt fordításban akár bérgyilkost is jelenhet, de jelen esetben arról az emberről van szó, aki elvégzi a piszkos munkát. No az egyik srác aki velem lakott 3 hétig hitman. És igen, tapadt vér a kezéhez otthon. Én kiabáltam is velük, mert nem figyeltek rám. Tök jó így megtudni a dolgokat nem?!?! :) Amúgy rendesek voltak és csöndesek… Minden esetre jó, ha minél többet hallasz a világról és azokról az emberekről, akik körülvesznek.

Legyetek jók…

Monszun?!

Esik…

Esik is…

Ja és még egyébként esik…

Az eső. Sok. Víz. H2O. Itt van az óceán. Az utcában, csak nem kék, hanem randa barna vörös. Itt a monszun. Ez nem az esős évszak, ahogy itt hívják, hanem monszun, amitől fostam otthon. Erősen itt van, azt mondják, hogy csak szeptemberben tart. Szakinak van Ramadan, nekem itt a monszun. Jó itt is van Ramadan, még kollégáim is vannak akik koplalnak. Tök jó lehet nekik. Igazából én is éhes vagyok miatta. Nem tudom pontosan miért, szerintem a levegőben van. Ahogy van karácsony szelleme biztos van Ramadan szelleme is… Jobb oldalt tessék szíves lenni a Szaki blogjára kattintani és elolvasni ezeket dolgokat. Érdekes, amolyan világkép tágítósak. Igazából érintik az embereket mindenhogy, mindenhol. Például mivel nincs erejük nem fociznak szombaton 4-től csak este 8-tól a nagy kajálás után. Mi meg 9 kor már kezdünk inni vagy legalábbis tervezni, hogy mit csinálunk szombat este és akkor már legkevésbé sincs kedvem a labdát kergetni. Tehát KIHAT rám a Ramadan.

Na back to eső. Szóval, lassan már 2 hete kezdte, vagy hogy. Nem az az otthoni, kinézek ősszel, minden szürke és akkor a hangulatom is és akkor magamhoz térek és kilépek a szürke hétköznapokban. Nem. Egész éjjel SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS. Aztán nappal is SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS. Nincs bumm bumm, nincs menydörgés, semmi csak spontán ömlik a nyál. Persze vidéken áradásokat jelentenek. Na hát én az nem tudom milyen lehet, mert szerintem itt is áradás van. Amikor azt mondom, hogy térdig érő vízben jöttem be akkor azt konkrétan úgy értem, hogy a gatyát térd fölé húztam és alapból szandálba jöttem ugye. Ez pedig a 3. utca volt, amit megpróbáltam, hogy eljussak az irodába. Tudom én vagyok a degáz, még nem evolváltam sas szintre hogy egyszerűen beröppenjek az irodába. Pedig a tréningeken van evolúciós játékunk. Elején kezdjük a tojással, aztán csirke, aztán sólyom aztán Superman. Igazán viccesen kotkodálnak a Sri Lankaiak…

Apropó, tréningek. Előre félek, ilyen időben menni a dzsungelbe. Picit más lesz. Sztem fölösleges is vinni bármi más ruhát a fürdőgatyán kívül. De azért érzem benne a kihívást. De valahogy most picit elég a vízből. Szaki, ha nagyon kell, gyere, adok! Amúgy meg ez az időjárás szorgosan elbarmolja minden programunkat a hétvégén amit jól eltervezünk. Szeptember végéig, esetleg október közepéig fog tartani. Aztán meg elkezdődik a szezon. Az igazi szezon. Előre várom!
Megjött a Cseh lány. Ez egészen gyorsan és dramatikusan megváltoztatta a lengyel lány viselkedését is. Elképesztőek vagytok ti nők… Aranyos, kedves és rohadtul naiv. Komolyan nem tudom mit keres itt. Konkrétan meghalna, ha kitennék Colomboban valahol. Olyan kérdéseket tesz fel, hogy én mosolygok, a Sri Lankai AIESECesek hangosan nevetnek. bizonyára mindenki naiv, amikor megérkezik, de nem ennyire… de valszeg eléggé burokban lesz. Egy cseh cégnél dolgozik, már otthonról elkezdte, másfél, két hetekre kiviszik és körbeutazza Sri Lankát. Persze szállodákban szálnak meg satöbbi. Így igazából ez nem annyira Sri Lanka, de nem kell aggódni látványosan ettem neki kézzel, amin teljesen elképedt főleg azon hogy bírom a csilis körrit rizzsel enni. Amikor a rizs magában is –szerinte- szétéget mindent a szájában. Hát az első hónapban nekem is égette, ma már igazából nem érzem, hogy csípne, inkább az ízét érzem. Szal, ha valami erős nekem az valszeg méreg lenne már otthon. Kíváncsi leszek otthon valami erős pistás kajára.
Szóval most ettől egy csapásra visszatárt az élet a kis lakásunkba. Jönnek barátok, akik hozzák a barátaikat, meg barátnőiket. Ittunk, mulattunk, dumáltunk, úsztunk, áztunk. Megismertem új embereket. Az egyik barát igen előkelő helyen lakik. Egy luxus apartman házban. 10 emelettel Colombo fölé emelkedik és igen szépen lehet látni a várost és az óceánt, egyszóval mindent. Ja és mellesleg a tetején van egy medence, ahol szinte mindig csak mi vagyunk. Na, ott lesz a köv barbeque party. És szerencsére van jó nagy fedett rész is, szal az eső sem tud elrontani semmit. Múltkor volt egy vicces jelenet. Éppen a kis faszentos fürdőgatyámban feszítettem a tetőn, egy pohár nem tom már mivel a kezemben és azt hiszem elég hangosan ecsetelhettem valamit. Éppen egy helyi család jött fel a gyereket úszni tanítani. Muszlimok. Jött az apuka, anyuka (gondolom én) meg még 2 nő, meg kisgyerek. A nők persze full chadorban. Akkor azért megszólalt a kulturális tisztelet-bimbóm és lehalkultam és leültem, még a poharat is letettem. Viszont elég gyors volt az úszás lecke, mert a többiek annyira nem halkultak le. Én minden esetre elkezdtem gondolkodni, hogy ha muszlim nő vagy akkor, hacsak nincs otthon a lakásban egy indoor medencétek, akkor nem úszhatsz soha medencében? Vagy úszhatsz, csak csadorban? Na mind1 elég hamar elmentek.

Pénteken elmentünk egy kiárusításra. Az egyik legmárkásabb, legmenőbb üzlet (ODEL) árusította ki azt, amit már végképp nem tudott eladni a felső tízerzernek vagy turistáknak. Néha ellátogatok oda, mert Európai szemmel nézve annyira nem drága. Például a Hugo Boss parfűmöm itt harmad annyiba került, mint otthon. És az itteni fizumhoz mérve bár rohadt drága volt, mégis beruháztam rá, hisz azt simán haza fogom vinni. Na szóval, márkás, jó minőségű cuccokat szortak szét a jónépnek. Nahát, hogyne menne oda a szemfüles tréni. És ugye van szemem meg fülem is, tehát mentem. Igazából csak egy gatyát akartam venni a dzsungel túrákra, mert oda egy kényelmes, rugalmas naci ekll, aminek nem árt semmi. No végül is tudtam szerezni egy ilyet, meg egy másikat is és két Sri Lankás, márkás, totál jó anyagból készült pólót is kevesebb, mint 1000 Ft nak megfelelő buznyákért. ENYIT RÓLATOK CSAJOK! :D Turi volt ezerrel, volt ott idős, fiatal, illatos, büdös, hangos, szerény, tülekedő, türelmes, de több ezer ember. Kibírtam, szedtem zsákmányt, volt raid és bő volt a loot. :)

Most Vikinél is azt olvastam, hogy nincs ihlete írni, pedig biztos vagyok benne, hogy van miről csak nem jön. Na én s így voltam, szóval most írok a Kandy Perheráról.

Kandy Perahera

Igazából ezt akartam címnek adni, de hát Sri Lankán nem lehet tervezni, jött az eső és roppant hamar kiharcolta magának a címért való jogot. Azt hiszem 3 hete voltunk ott. Annyira nem hozott lázba, mert ez a 3. látogatásom volt a városba, de tudtam, hogy az alkalom különleges lesz. Teresa egyik helyi kollégája volt a segítségünkre.

Mi is az a Perahera?

Az olyan Rioi karneválféleség. Rohadt sokan vannak és rohadt sokan vonulnak az úton mindenféle zenével meg jelmezekkel meg állatokkal meg díszekkel egyetemben. Táncolnak, vígadnak, sanyargatják magukat. Valamint nem utolsó sorban csalogatják a turistákat.

Van vallási / történelmi jelentősége?

Hát, hogy a viharba ne lenne neki. Itt mindennek van. No tehát. Van akkor ugye a Buddhizmus. Aminek a meleg ágyának Sri Lankát szokták emlegetni. Akkor itt van Kandy, ahogy már írtam itt van a legnagyobb Buddhista ereklye, a legutolsó Buddhának a foga. (ebbe a legutolsó Buddhába ne menjünk bele, de ha túl sokan kérik kommentekbe akkor a köv postban leírom) Tehát, a legnagyobb Templom is itt van, vagyis a legnagyobb vallási királyság. Vagy hogy kell ezt mondani szépen. A lényeg, hogy 5 van belőle Sri Lankán, rendesen főpapokkal, akik királyok vagy mik, de Kandy a legnagyobb. Ezért van itt a fesztivál, de az összes többi is képviselteti magát. És beficcenek picit más vallások is, mert abból is eléggé színes Sri Lanka. Akik például tűket szúrnak magukba és azzal pörgetnek valamit vagy azon lógnak, na azok nem buddhisták. Amúgy még azt is hallottam, hogy esőért fohászkodnak. Na ezért így utólag megütöttem volna az összest, mert bejött nekik, túlságosan is. Ja még valami, a fogat kihozzák a perahera alkalmával és csak egyszer az évben, ilyenkor. Szerintük azért esik utána, mert kihozzák. Amúgy a legnagyobb elefánt viszi tökegyedül. Hát nem ügyes??? Szerintem azért, ha tényleg amiatt esik nyugodtan bent hagyhatták volna...

Mennyien voltak?

Nem tudom kimondani, de nem lehetett leülni a földre a kordonon kívül. Belül meg ugye nem lehetett lenni már amikor elkezdődött a perahera.

Mik voltak? Miket csináltak?

Először is lőttek, ágyúval. Aztán a templomból lassan elkezdték a menetet, ami a városban egy előre meghatározott útvonalon haladt. Léptek 10 et, táncoltak, zenéltek, kardoztak, égő dolgokat dobáltak, mutatványoztak, szaltóztak, elefántkodtak, doboltak, tüzet hánytak. Pompázatos ruhák, élő történelem, élő kultúra. szavak nehezen adják vissza. Csináltam képeket, párat feltöltöttem ide is, a többiért egerezzetek jobb felülre. Aztán meg a videók amikor hazamentem.

Háború, terrorizmus? Ilyenkor hol van?

Ott van az. Amikor összeröffen egy pármilliós tömeg még jó, hogy célpont. Viszont ezt pontosan tudja a katonaság és a rendőrség is. Azt kel mondjam kitettek magukért. Minden olyan flottul meg volt szervezve, olyan rend volt. Körülbelül 10 méterenként állt egy rendőr. Voltak kis cserkészek elsősegély csomaggal, panadollal és vízzel, ingyen osztogatták. A városnak azt a részét ahol a perahara haladt, szinte hermetikusan lezárták és mindenkit csak a rendőrkordonon keresztül engedtek át.

Turisták?

Mivel vallási jelentősége is van az eseménynek a helyiek igen elnyomó többségben voltak, de szerintem a legtöbb turistát is valójában itt láthattam, csak elszórva, elvegyülve. A lényeges különbség az, hogy a turisták az előkelőbb helyeken, éttermekben, széken ülnek, míg a helyiek neilon zacskón a földön a kordon mögött. (ott nem volt már hely) Na persze a szemfüles heyli fiatalok aztán azonnal, ezerszer durvábban, mint a TUKTUK sofőrök nyomulnak, hogy helyeket adjanak el neked. Az első ajánlatunk 6000 Rupi ról szólt, ami uszkve 10 ezer Forint. Na most az Európai standardok szerint is picit sok, hogy leülhessél egy műanyag székbe. Aztán persze miutn a következő 1 órában követtek minket lementünk 1000 Rupiig, amit már majdnem kifizettünk, de akkor valamilyen sugallat azt mondta, hogy menjünk tovább. Végül egy vonat váltóházában jutottunk egész normális fapadokhoz 200 Rupiért. Éljen a szemfüles tréni megint.

Legjobb élmény?

A siker, hogy megtaláltuk a váltóházat. Maga az esemény is azok közé tartozik, amit nem szabad kihagyni ebből az életedből. Nem jönnék el megint, a következő pontban ecsetelem miért, de itt had szögezzem le, semmi pénzért sem szabad kihagyni, át kell élni, itt kell lenni! Azok ellenére amit a következőkben felsorolok, nagyon élveztem.

Kellemetlenebb élmények?

Oké, menjünk sorjában.
• A rendőrkordon: Nos, hát motoztak már meg életemben, amikor szórakozó helyekre mentünk be vagy ilyesmi, meg már itt Sri Lankán is. Továbbá, én nem vagyok az a szemérmes típus, tisztában vagyok a hibáimmal és elfogadom őket, nem vagyok mondható prüdnek sem. Ami viszont itt sikerült elkövetniük motozás címén az picit áthágta az én határaimat is. Viszont rendkívül ügyesen és gyorsan csinálták, mert felháborodni sem volt időm. Nem tudom, hogy parancsba lett nekik adva, hogy így csinálják vagy nem tudnak motozni vagy egyszerűen több ezer ember tapogatása után meg akarták nézni, hogy a fehér ember is biológiailag ugyan úgy épül-e fel, mint a barna. A lényeg a lényeg, így még nem sikerült senkinek a nyílt utcán több száz ember előtt (akik persze bámultak, mert magas, fehér fiú) megmarkolásznia ott lent… Legkevésbé egy 30as palinak. Eleinte szépen kéz, váll, hónalj, bár amikor csöcsörészett, már gyanús volt a dolog, de aztán a szokásos: -ez mi? - mobil – és ez? – pénztárca… Aztán ZSUTTY, HUKK, MI A?!??!? Majd mivel rövid gatyában voltam a többit látta hogy no para szal tovább is taszigált. Én meg, mint valami megtört én nem is tudom mi arrébb baktattam 10 lépést és megálltam várni a többieket. Hozzáteszem, hogy a helyi srác sem örült túlságosan az esetnek. A lányoknak volt külön kis fülke, de az arcukat látva, amikor kijöttek hasonló élményben volt részük, de legalább nem nyilvánosan. Nem szeretnék átélni egy testüregmotozást…

• A következő 2 óra azzal telt, hogy helyet kerestünk, illetve alkudoztunk csillagászati árakon. Az sem volt túl jó dolog azt kell mondjam. Iszonyú volt a tömeg…

• A következő izgi dolog az volt, hogy amikor 2 óra mászkálás után eléggé fáradtan megtaláltuk a helyünket, a következő 4 órában, míg el nem kezdődött, illetve oda nem ért a Perahera, mi egyhelyben ültünk és nem mozdulhattunk el, mert akkor ugye elfoglalják a helyet. Még szerencse, hogy elmentem WC re mielőtt nekiindultunk. Ja és ráadásul se nem Teresa, se nem Maria az a túlságosan beszédes típus és most végképp nem voltak beszédes hangulatban, mert megfájdult a fejük, a helyi srác elaludt én meg szépen ültem és ültem és néztem ki a fejemből elég erősen.

Azért jó volt?

Igen, maga a műsor elfeledtet miden rosszat, 2 órán át izgalmas, sokkoló, kulturális, kihagyhatatlan.
A hazaunton meg sikerült megtapasztalni egy nem totál zsúfolt vonat utat, ráadásul nappal. Kiláttunk és lélegzet elállító helyeken mentünk. Aztán még aludni is tudtunk.





Kis specialitás a végére. Páran tudhatjátok rólam, hogy igen intenzív internetes játékos múltam van. Kevesebben, hogy a fő sulin ezt sikerült mélyebbről is megnéznem és egy tanulmányt készíteni róla. Na hát az első Sri lankai cyber gaming bajnokság fő szponzora, a helyi legnagyobb telekommunikációs cég egyik marketingese épp a jó ismerősöm, szóval neki ecseteltem, hogy mit is jelent a cyber gaming. Aztán hát meghívott rá. Érdes volt az esemény. Egyrészt néztem, mint régi játékos, hogy mennyire profi a mezőny, másrészt community szempontjából, hogyan formálódik, milyen csapatok vannak, harmadrészt magát azt a társadalmi réteget is, aki játszik.
A profizmussal nincs gond, van még mit bőven fejlődni, de a potenciál ott van a srácokban. A community szépen fejlődik, ez egy nagy szervezés volt, beszélgettem azzal az emberkével, aki próbálja összefogni a társaságot. Netkávézója van és elég jó üzleti és szervező képessége. Értelmes ember. Elmondtam pár gondolatomat neki. Amúgy hatalmas kocka. Minden kasztból van 70 es karaktere wowban. (na ezt a mondatot kevesen értették sorry)
Ami viszont még érdekes, az a társadalmi osztály, ami játszik. Otthon, ugye elsősorban ráérős középiskolai fiuk vagy egyetemisták, akiknek rohadt sok idejük van. Minden adott otthon erre. Na hát itt aki állami iskolába jár, annak 1: nincs pénze számítógépre, 2: nincs ideje játszani, mert a könyvet szó szerint kérik számon vagy én nem tom… Tehát a nagyon gazdag gyerekek játszanak, akik nemzetközi sulikban tanulnak. Mindegyik azt gondolja magáról hogy kis Isten, amihez egy igen jó platform az internet, ami ugye személytelen, arctalan. Na ők találkoztak most élőben. Vicces volt. Érdekes számomra. Egyszer még ha kedvet kapok visszatérek tanulmányozni ezt a témát, hisz hobbyként még megvan.

Hú hú még mielőtt abbahagynám. Találtam egy blogot, egy magyar pár utazgatott itt a környéken és igen ismerős élményeket, tapasztalatokat írtak le. Egészen fantasztikusan, csodálatosan humoros és élvezhető stílusban. Itt olvashatjátok egy éves utazási élményüket, mindenképpen ajánlom: http://kk.blog.hu/

Szép NAPOT mindenkinek…

Jaq

ui.: ez ömlesztett post volt, mint amilyen az idő…