2009. február 4., szerda

Haza

„Hunyd be a szemed, üsd össze a sarkadat háromszor, és mondogasd magadban: "Mindenütt jó, de legjobb otthon!” – Óz, a csodák csodája (1939)

10 óra múlva jön a taxi, hogy vigyen a reptérre. 5 óra Dubaiba, 10 óra várakozás, majd 5 óra Bécsbe, majd 2 óra Pestre. Van egy 25 és egy 7 kilós táskám. Jó vagyok. Tegnap volt a byebye partym. Először az AIESEC irodában, aztán itt(hon). Kaptam ajándékokat, olyan rendesek. Nehéz volt mindenkitől búcsút venni, de mindenkitől úgy köszöntem el, hogy VISZLÁT mihamarabb.

A főbérlő a lakótársaimon keresztül próbál lehúzni még egy havi lakbérrel. Hát nem édes?!?! Az hiszi nem tanultam semmit egy év alatt. Nem fogok tőle elköszönni…

Mindenkit felvettem facebookon vagy rávettem őket, hogy jelöljenek be. Nehéz lesz visszaszokni iwiwre. Facebook jobb.

Csináltam egy videót az évről. Szerintem jó lett. Feltöltöm majd youtubera és belinkelem ide.

Picit üresnek érzem ezeket az órákat. Olyan hidegnek, semminek. Bánatos szeretnék lenni, de nem tudok. Örülni szeretnék, de nem tudok.

Vannak tervek otthon. Nyüzsis lesz az első pár hetem. Nem baj, szeretem. Viszont picit félek…

Jövök…

Singapore - a fellegváros

Singapore egy hihetetlen élmény bomba volt számomra minden tekintetben. Elég csak arra gondolni, hogy a putriból mentünk a felhők közé hírtelen. Én előtte majdnem egy évig nem láttam ilyet. Ezt az élménybombát nagy részletesen is le tudnám írni, de valahogy nem ebbe a blogba illőnek érzem ezért amennyire csak lehet összefoglalom.

Oké, tehát sebesen kirobogtunk a reptérre az este, de még előtte vásároltunk, meg városnéztük. A megérkezésünk első pillanatától kezdve csak tátot szájjal bámultuk a high-tech cuccokat. A reptérről egy skytrain (égi vonat) visz minket a metro állomáshoz. Ott van a mágnes kártyás rendszer, a tisztaság, a szervezettség, amiből nem volt részünk korábba egy jó ideig.

Az egyik egyetem koliaiban bujkáltunk ottlétünk során, hiába az AIESEC egy nagyon jó forrás ahhoz, hogy az ember kiépítse a megfelelő kapcsolatait. :) Maga az egyetem város nagyon fejlett és fantasztikus. H jól emlékszem van 16 kantin, Mcdonalds, Subway, több supermarket, éjjel nappali az egyetem területén. Vannak tenisz, squash és kb minden sportághoz pályák, amiket a tanulók ingyen igénybe vehetnek, valamint 2 úszómedence. Állandó napsütés, mesés környezet, minden adott a tanuláshoz. Így kell kinéznie egy kampusznak. Emlegettük magunknak Zsolttal, hogy „itt tudnék tanulni…” Ebben van igazság. Persze akkor az „ott jobb” gondolatok után szedjük is rögtön elő azt, hogy nekünk mi van és az miért nem jó. Ha átgondolom a Külkeren az a parkos rész közel olyan szép tud lenni tavasszal és nyáron. És nagyon nagyon ritkán jutott szembe, hogy abban a parkban bármit is lehetne csinálni…

Mi van még Singaporeban? Néhányan azt mondják, hogy az csak egy város, 2 hét alatt be lehet járni, de Budapest is csak egy város, és 25 év alatt nem tudtam „bejárni”. Nagyon érdekes dolgokat láttunk, nem egyszer elmerengtem, hogy így kéne működni egy társadalomnak. Lenéztem a nemzeti könyvtár sokadik emeltén lévő kertből a kereszteződésre az úton és csak figyeltem a közlekedést. Az a harmónia, ahogy a járművek tökéletes összhangban a jelzőlámpa rendszerezett irányítása mellett, mintha valami bécsi klasszikus zenére táncot járnának… az leírja Singapore-t. Sőt az leír minden várost, minden kultúrát! Csak gondoljatok bele, Indiában mit látsz a kereszteződésben vagy Budapesten vagy az Olaszoknál, Svédeknél? Az emberek úgy vezetnek, ami a fejükben van, ahogy befolyásolja őket a környezet. Frusztráltan, agresszívan, hangosan, boldogan, halkan?

Jó most gyorsan festettem egy ilyen idilli képet Singaporeról, ami nagyon az én érzéseimet, nézőpontomat vetítik ki. Minden helynek és dolognak megvannak a maga előnyei és hátrányai. Szeretném ajánlani a Bocát és Blogját http://boca7.blogspot.com/ a bővebb információ gyűjtéshez Singaporerról.

Tehát rengeteg helyet megnéztünk. A várost nappal, éjszaka, kínai parkot, bicigliztünk egy Margit sziget helyi megfelelőén. Piknikeztünk, belém erőltettek Duriant. Durian az egy trópusi, egzotikus gyümölcs, ami tüskés, tehát nem akarja, hogy megegyék. Állítólag az emberek fele szereti, az emberek fele utálja. Én az utóbbi kategóriába tartozom, nem voltam oda érte túlságosan, pedig próbálták belém erőltetni. Amit megeszel úgy néz ki mint valami slejm és szerintem konkrétan szar íze van. Ott nem engedik felvinni a tömegközlekedési járművekre.

Jártunk Aquariumban, voltak akkora rákok, mint én és láttunk rózsaszín delfint. Főztünk kínait, magyartot, kazahot, vietnámit, meg malájt. Az utóbbi évek legjobba sikerült szilvesztere után átmentünk egy közeli Indonéz szigetre, továbbra is tősgyökeres hátizsákos jelleggel neten néztünk egy címet, alkudtunk és eredményként sikerült eltölteni eddigi életem legszebb két napját.

Azt hiszem ez a két hét még jobban kinyitott más kultúrák felé. Ők nagyon különböznek tőlünk és a barnától is. És a barnák ott is barnák :P. Leg jobb kép: Indiai fodrász nyírja a másik Indiai haját Singaporeban… eddig meg van? Jó.. akkor: azt utcán egy székben… eddig is? Oké: A szék egy menedzseri bőrfotel karfával és gázteleszkóppal. hali… :)

Szóval volt élmény bőven, Singaporeba visszamennék akár huzamosabb időre is. Legalábbis most így gondolom. Nagyon nehéz volt eljönni…

Lankán rögtön át kellett magam verekedni azokon az embereken, akik különböző indokkal pénzt igényeltek tőlem, míg eljutottam az előre leszervezett tuktukig, ami elvitt D-házba.


kalandjaink itt befejeződtek, illetve Magyarországon folytatódnak :)