2008. augusztus 19., kedd

Fél év

Jó reggelt!

Huszadik poszt, jelentem.

Megint egy storyval nyitnék, csak olyan hangulat alapozó gyanánt.

Valamelyik nap szépen nyugodtan nyomtatok a lenti irodában erre az egyik helyi kolléganőm vadul, lihegve berohan. -Jaq, Jaq! Barna a vagyok?!?!?! –Gondolom a döbbenettel teli értetlenség kiült az arcomra elég rendesen, mert gyorsan hozzátette: - Kint voltam a napon…

Hát mit is mondhatna az ember, mert a lányka még csak nem is az a világosabb bőrű fajta, hanem alapból jó pár árnyalattal sötétebb. Úgyhogy összeszedtem mindent, amit a külkeren tanultam a diplomáciáról és a kulturális különbségekről (HAHA) és így feleltem: - Én nem látok túl sok különbséget, szerintem ne aggódj…

Nincs tanulság, csak megosztottam…

Amúgy több mint fél éve vagyok itt. Általában az ilyen fordulópontok nem okoznak különösebb törést vagy szentimentális pillanatot, de most észrevettem pár dolgot, amit érdemesnek találok arra, hogy megosszam.

Fél év. Hosszú és rövid idő. Nézőpont kérdése. Einstein is megmondta, amikor a relativitást magyarázta köznyelven: Ülj a szerelmeddel egy órát a parkban a padon, egy pillanat lesz. Tartsd a kezed a forró kályhán 10 másodpercig és örökkévalóságnak fog tűnni.

Én azt hiszem, Vágó Úr, hogy az A választ jelölném meg, gyorsan elszaladtak ezek a hónapok. Eléggé az a fajta vagyok, akinek erős elvei, értékei vannak az életben, amikhez ragaszkodik elég rendesen. Tehát úgy jöttem ide, hogy bizonyos dolgokban hittem és tudtam, hogy itt figyelni kell rá, más esetekben itt tapasztaltam meg, nem tetszett és úgy döntöttem, hogy én márpedig így és úgy… Viszont azt kell mondjam, amit már korábban is írtam, hogy a változás, a más környezet és az idő kikezdi az értékeimet, elveimet. És ez az, amit most fél év után észrevettem magamon és ez az, amit nem szabad hagyni, hogy tovább degradálódjon.

Na ez eddig zavaros, szóval íme pár példa.

Otthon imádtam sétálni a nyári éjszakában vagy amúgy si nyáron. Jó az idő, kellemes szellő, mozgás, nagyon jó érzés. Az első napokban megtapasztaltam, hogy itt mindig jó idő van, mindig kellemes az este és arra is rájöttem, hogy a közlekedés úgy szívás, ahogy van. Innentől egy értelmű volt, hogy nem leszek rest sétálni akár nagyobb távolságokat sem, mert jól esik. Na ez ment pár hónapig, aztán szépen lassan elkezdett kopni, aztán azon kaptam magam egyszer, hogy azon gondolkodom, hogy mikor érek már oda, meleg van basszus, kerülgetni kell az embereket. –Nyavalyogtam magamnak. Szép, mondhatom. 5 hónappal ez előtt, teljesen kiakadtam az egyik helyi AIESECesre, aki 1km séta alatt háromszor fel akarta adni és végkimerüléstől összeesni és kétszer vádaskodott, hogy én bizony meg akarom őt ölni, hogy ennyit kell mennie. Akarva akaratlanul is elkezdek hasonlítani a helyiekre. Ebben nem akarok. Nem szabad ellustulnom, elkezdtem sportolni egy kis séta sosem árt!

A másik hasonló és egyszerű dolog. Ez az egész sziget egy álom. A természet, a pálmafák, a virágok, a majmok, a madarak, az egzotikus gyümölcsök, az óceán, a hegyek, az emberek. Dolgok, aminek az újdonságára rácsodálkoztam, mint csecsemő a világra és szerettem őket, rajongtam értük. Ez is elkopni látszik. Miért??? Mert nem új? Attól még mindig gyönyörű, más, amit otthon vagy bárhol máshol nem kaphatok meg. Egyike azoknak a dolgoknak, amikre nem szabad ráunni. Valamelyik nap, munka után felmentem a tetőre, leültem, néztem a naplementét, a pálmafákat, hallgattam buddhista kántálást és a madarak énekét. Élveztem Sri Lankát. Továbbra is fogom.

Nem szabad a körülötted levő szépséget és értékeket megszokni és nem értékelni, főleg nem fél év után.

Végül a harmadik példa, a legcsúnyább. Azt hiszem a legtöbb ember magában tartaná. Erősen hiszem, hogy minden ember egyenlő. Más adottságokkal születik, de egyenlő jogokkal kell, hogy rendelkezzen. Miden ember érték, mindenkiben megvan a szép és az erő, csak meg kell találni. Ennél fogva az embereket máshogy, de MAGAMBAN egyenlőként kezeltem mindig is.

Nos, egyszerűen azt vettem észre saját magamon, hogy kezdek lekezelően bánni bizonyos emberekkel. Nem, ez nem kívülről látszik, nem köpök le senkit, nem beszélek senkihez úgy, mintha rongy lenne. Ez belül van, ahogyan gondolkodom róluk és ez az ami egy idő után, talán már most is meglátszódik a viselkedésemen. Ez valószínű, hogy azért van, mert engem sem kezelnek egyenlőként. Nagyjából senki sem kezel úgy. Kezdhetem a sort azoktól, akik meghajolnak és úgy adják a visszajárót, akik 2 métert ugranak hírtelen, hogy ajtót nyithassanak nekem a supermarketben, akik uramnak szólítanak. Folytathatnám azokkal, akik elvisznek magukkal a legexkluzívabb helyekre, mert ők maguk tízszer exkluzívabbnak és fontosabbnak tűnnek, ha fehér emberrel mutatkoznak, mert az sikk.

Nem, egyáltalán nem vagyok egyenlő. Azt még midig nem döntöttem el, hogy mit kezdjek ezzel, de azt tudom, hogy számomra az a gondolat, hogy az BELÜL, én bennem az emberek nem egyenlők, félelmetes. Mindenki megválaszthatja a gondolkodását és a hozzáállását a világhoz. Nem szabad hagynom, hogy ennyire befolyásoljon a környezetem. Ehhez ragaszkodnom kell, mert ez olyan dolog, amit nem szabad elengednem.

Tehát az utóbbi időben szépen elkezdtem kondicionálni magamat agyilag, hogy újra úgy álljak hozzá dolgokhoz, ahogy régen tettem.

A mai postot igazából picit képesre terveztem, de még mielőtt belevágnék még egy megosztani valóm van. Nem rég egy itteni jó ismerősöm meg nem született babáját el kellett venni, mert valami genetikai deformáció volt a 3 hónapos magzatnál. Kb egy éve próbálkoznak a felségével. Elmesélte az egész történetet, azt az egy perces extázist, amikor az ultrahanggal vizsgálják és a meny országot, amikor a saját gyereked szívverése látszik, a kicsi kezei, lába és azt a poklot, amikor a degenerációt az orvos megállapítja és felteszi neked a kérdést: Végig akarod csinálni?

Picit megijedtem mostanában ettől a fajta felelősségtől, túl közelről mesélték. Még egy lépcsőfokot fel kell lépjek az élet lépcsőjén ehhez.

Minden élet egy csoda…

Na ezek után éles váltásként akkor vágjunk is bele a képeskönyvbe:










Legelőször is kicsit a munkámról. Ugye a programok, amikre megyek, sok esetben 3 napos tréningek. Úgy kell elképzelni az egészet, mint egy AIESECes konferenciát, csak picit profivv körítésben. De amúgy tényleg egy az egyben ugyan az. Éjjeli faci meetingek, work hard, party harder stb stb. Na ezek általában valami jó kis szállodában vannak, hiszen egy multi cég top managerei csak nem töltenek 3 napot valami putriban... tehát íme pár kép a munkámról :D








Végre hozzájutottam normális kajához. Ilyenkor nyíltan rizsellenes vagyok. Szerintem nyugodtan felvehetnék rizsa tiltakozó polot.






A szobánk, általában az AIESECes kollégámmal alszom. Nem horkol.











Nem volt kád!!! itt sehol sincs kád! Miezmár!??!? :D






A szálloda kertje. A turisták el vannak zárva, amint besötétedik bezárják a kapukat és kb 10 őr fel alá járkál a kertben... őriznek mint az állat. Igazából nem tom mitől, roadtul de senki sem akar itt turistát támadni. Abból van pénzük. Minden esetre a kertben minden paradicsomi. Ilyen pázsitot még nem láttam életemben. Olyan, mintha a legfinomabb persza szőnyegen járnál... hihetetlen.






Belső tér a szállodában.











Ugyan az, vannak ksi táblák a fák tövében, az van rájuk írva. hogy "Kedves szülők, kérjük figyeljenek a gyerekeikre!" El lehet játsani a gondolattal, hogy mik történtek :)






Azért midngi jut idő megmártózni :)








Nem tudom miért vágok ilyen képet, senki sem szorít semmit lent...













Sifaan.... a 3 nap után. Szerencsére nem éjszaka jött rá :)











Na ez a másik helyszín, ahol a Wild Driftek vannak. Itt voltam először én is. Itt általában egy napos vagy max 1 éjszakás tréningek vannak.












Egy dúzzasztott folyó melett vagyunk.










Picit lápos, de ez külön hangulatot ad neki és a tutaj építésnek :)










A kötélpálya átível a folyó felett és a végén a vízbe pottyansz. És még nem votl alkalmam kiprobálni... de ami késik, nem mulik :D










Wild Drift!










A harmadik téma: Az előző előtti postban leírtam a reggeli utamat az irodába. Na most azt képesítettem meg, igyekeztem olyan képeket készíteni, amiken látszanak az extrém különbségek. Ez itt a Dream house. Az egész első emelet a mienk.










Az utcánk. itt szokott lenni a tehén.










A buddhista templom szobra. éS az a rohadt hangszóró...











Ráfordultunk a sínekre, kb 300 méter.











Igen, itt is emberek élnek.











A sínek mentén élnek... de ha jön a vonat arrébb mennek :)












És ezt túrják nap mint nap... néha, amikor már nagyon büdös meggyújtják...











Mindenki teljes összhangban a sínek mentén...










Korán van még...











Egy egy ilyen lakásban 10+ ember él.










Hopp, lefordultama sínekről. Jönnek gazdagék és erődítményeik. Igen, jól látjátok az éppen olyan szöges dót, amit a hadsereg használ. A Garázsban vai uj merci és Jeep.










Na ezeknek még vízes árka is van, de ez a bejárat elhagyatott, valszeg egy másik utcáról járnak be, mert ha jól láttam az egész háztömb az övék.











Innen már kb fél percre van az iroda. Az nem ennyire puccos, de mégis hasonlít ezekre a házakra...


Hát ennyi, remélem ezek a képek többet mondanak ezer szónál.

Legyetek jók, most elhatároztam hogy ygakrabban jelentkezem! :)

Jaq