Merűljünk egy kicsit mélyebbre!

„Ha a fáknak is puha, meleg bundája lenne, és tudnának nyöszörögni, azok, akik most vegetáriánusok, éhen halnának?”

Oké, most egy sztorival nyitom. Tehát, a történet úgy szól, hogy réges-régen, amikor az első szingaléz emberek az akkori Indiai királyságokból megvetették a lábukat a szigeten, akkor két gyermeket egy anya oroszlán teje táplált és így tudtak életben maradni, hogy aztán megalapítsák az első szingaléz királyságot. Nekem, picit Romulus és Remus szaga van a dolognak, de hát annyi baj legyen. Ez az oroszlán aztán fel is nevelte őket, innen ered a szingaléz nyelv és maga a nemzet is, mivel Singhe oroszlánt jelent. Ezért van az oroszlán a Sri Lankai zászlóban is és rengeteg név van, mint például WEERASINGHE amiben ugyan csak ott az oroszlán, erre emlékezvén.

Na most, az egésszel csak egy baj van. Nincsenek és nem is voltak oroszlánok a szigeten, csak állatkertben. :D

Elment megint valaki, akihez kötődtem. Ismét AIESECers say hello and good bye… hányszor fogom beírni? Swietka is elment, a ház majdnem üres. Egyedül vagyok mint a kisujjam körme a bal kezemen. Na, jó Teresa és Gayan itt vannak, de ők egy pár, estefele bevonulnak a szobájukba… és különben is AIESECest ide nekem! :D Picit magamba szálltam. Na nem a rossz értelemben, semmi roskadás vagy ilyesmi. Elkezdtem megint gondolkodni, filozofálni, értékelni, hol tartok, hová megyek stb…

Olvasgattam ma blogokat. A tieteket, meg pár emberét, akik azt hiszem sokkal többek, mint én. Hívjam őket change agentnek? (hmm a fordítás nem egyszerű, de maradjunk annyiban, hogy olyan ember aki jó értelemben hatást gyakorol a környezetére igen erősen) Ezek az irományok is megindították a kis fejembe a gondolatokat.

Pénz

Nem szeretem. Valahogy túlságosan összefügg mindennel. Befolyásolja az emberek gondolkodását. Nem szabadok miatta. Olvastam egyszer egy sci-fi novellát. Az első ember repült a Marsra, valahol fél úton a 2 bolygó között egyszer csak hihetetlen mód felszabadult, megszűnt minden szellemi gátlása. Hihetetlen műveleteket tudott végezni számítógép nélkül és teljesen új, addig ismeretlen, kreatív ötletek szállták meg. Szellemileg szárnyalt. Rájött, hogy a Földön bizonyos életformák élősködőként az emberek szellemi kapacitását árnyékolják és amikor elhagyta a Földet, mint otthont elszakadt ezektől az életformáktól.

Valahogy így tekintek a pénzre. Nem tudunk nélküle élni, mert természetünk részévé vált, de sosem szárnyalhatunk vele!?!?

Amúgy örülök az USD gyengülésnek, mert lényegesen több itteni pénzt kapok egy otthoni pénzzért, mint amikor idejöttem.

Komfort

Érdekes kérdés és természetesen összefügg a pénzzel. Úgy jöttem ide, hogy ezt az évet az életemből a minimalizmusnak szentelem. Semmi komfort, semmi luxus, csak az ami kell. Tisztában voltam vele, hogy ez nehéz és éles váltás lesz, hisz huszoniksz évet a családommal éltem, aminek az egyik előnye éppen a komfort amit egy családi fészek megad. Na, ha valaki ebből jön a harmadik világba, akkor az elég erős pofon. A hűtő nincs mindig tele magától, nem nő benne kaja. Nincs cukros fiók a nappaliban, két hűtőláda tele kajával, egy pince tele jobbnál jobb borokkal és italokkal. Nincs fürdőkád, wc papír, meleg víz, a tisztálkodási eszközökről nem is beszélve. Nincs TV, rádió, az internet luxusnak számít és a széles sávot az otthoni mobil internet kenterbe veri. TV, rádió? Minek az manapság? Csak akkor kezd hiányozni, amikor nincs… amikor megy a foci EB vagy az Olimpia és nem tudod követni… Nincs közlekedés, autó, motor, távoli dolgok. Nincs metró, ahova kényelmesen leülök Újpest központba és 20-30 perc múlva leszállok max 10 percre a célállomástól. Nincs nyugodt közlekedés, a buszon állandóan toppon kell lenni és figyelni a zsebeidet és a táskád, az utcán sétálva kerülgetni kell a féllábú, bűzlő fél emberi kéregetőket vagy azokat akik „barátkozni” akarnak. Nincs „kajajegy” délben, amiből meg lehet venni, a milánóit egy kis rántott husival. Rizs van azt pá. Nincs Auchan, Tesco vagy Kaisers, amibe bemész és ott van 99999 fajta minden termékből. Van olcsó, amihez inkább nem nyúlok, mert szétesik, van drága és még drágább. Ha valaminek a márkaneve ismerős talán, akkor az tudom, hogy a luxus kategóriába esik. Napraforgó olaj, oliva olaj, zsír??? Mik ezek? Folytathatnám a sort az élet miden területéről kiragadott példákkal, amikre nem is gondol az ember…

Tehát mi a komfort, mi a luxus? És mit adok fel? Érdekes beszélgetésem volt a pénzügyem MC taggal (nemzeti szinten felel a pénzügyekért). Azon gondolkodtak, hogy növelik a gyakornokok fizetését, mert az infláció picit megindult az USD gyengülése miatt. A srác véleménye az, hogy elégnek kell lennie, ha a gyakornokok Sri Lankai mintára élnek. Mint mondjuk egy Sri Lankai egyetemista. (még mindig szúrja a szemüket, hogy egy „luxus” házban élünk) Ezzel eddig egyet is értek. De akkor itt jönnek be érdekes dolgok a képbe. Amikor egy ennyire feje tetejére állított helyre mész, akkor nem akarsz mindent feladni, ahogy eddig éltél. Lehet, hogy csak az én meglátásom, de szerintem én is hozok valamit otthonról, amihez ragaszkodom. Mert az kell, kell egy otthon, ahova „haza” tudok menni, valami amit úgy hívhatok „otthon”. Lehet én vagyok a gáz, de egy csótányokkal teli lyukat, ahova bejárnak a kutyák sz*rni nem tudok otthonnak nevezni. Fél kezem rá, hogy, ha ezek a buggrisok elmennének Magyarországra akkor is minden nap rizst ennének ebédre. Ők is megtartanak egy kicsit, ami az ő „komfort” érzetüket megdobja. Tehát azt mondom 90%-ban feje tetejére állíthatja bármikor bárki az életemet. 10%-ért harcolni fogok amíg tudok :).

De hozzáteszem, az a 90% rendesen formálja a10%-ot idővel… nagyon kíváncsi vagyok menynire fogom értékelni az otthoni komfortot, amikor egy McDonalds hamburgernek amihez kb két havonta jutok hozzá NAGYON tudok örülni.

Időtöltés, értékek

Mivel töltöm a szabadidőmet? Mit és hogyan csinálok az irodában? Megint fura kérdés. Egyszerűen abból indulok ki, hogy otthon főleg ha nagyobb szünetek voltak képes voltam akár egy hetet is átjátszani a számítógépem előtt. Vagy átszórakozni. Most valahogy nem esik annyira jól és egyre kevésbé hiányzik. Azt hiszem picit az értékrendem kezd változni, mert amikor nekiállok játszani valami azt mondja: „hasznosabba is eltölthetnéd az időd, pl takaríthatnál, olvashatnál, dolgozhatnál, edzehetnél” Ami, hogy, ha a régi fejemmel gondolkodom NAGYON GÁZ. Meg kell szokjam magam. Egyre inkább tökéletesebbet és jobbat és többet akarok csinálni vagy több akarok lenni. Juj…

Kötődés, szerelem, szeretet

Akkor is írok róla! Ahogy elkezdtem a blogot megint elmentek emberek. Akikhez kötődtem, visszamentek a régi életükbe több ezer kilométerre innen. Évek fognak eltelni míg látom őket. Ezt nagyon nehéz feldolgozni, bármennyit is gyakorolsz rá és bármennyit is tapasztalod. Azt hiszem ez elmúlt hónapok mind barátság, mind szerelem terén igen kiszélesítették a látókörömet és újfent rá kellett jönnöm, hogy mennyire beszűkült volt ezelőtt. És nem csak az itteni dolgok befolyásolnak, az otthoniak is, de persze főként az itteni történések.

Több dolgot értékelek egy barátban, jobban tisztelem a lányokat és új fogalmat nyert a családi szeretet és kötelék is.

Tervezés, jövő, munka

Az itteni munkáimon is meglátszik az az éles különbség ami mostanában az életemre jellemző. Pontosan megtapasztaltam, hogy mit nem akarok csinálni és azt is, hogy milyen az amikor nagyon élvezem, amit csinálok. (oké Psidiumot is élveztem, de a váltás nem volt ennyire éles)

Ez nem LEHET üres frázis, hogy élvezd a munkád. Meg kell találnod, keresned a jelenlegi munkádban azt, ami miatt élvezed, ami miatt jó, ami átsegít azokon, amik kevésbé jók. Van hogy 3 órán keresztül nyomtatok 140 oldalt, mert a nyomtatóba egyesével kell adagolni a papírt, de tudom, hogy amit csinálok sok embernek segít és megtalálom a kihívást, mert amikor az a dög nyomtató éppen kiköpi az egyik papírt, akkor kell beejteni a másikat és akkor folyamatosan megy. Meg van a felfedezés és a kihívás és a siker öröme.

Nem SZABAD megengedni magadnak, hogy ne úgy kelj fel reggelente, hogy vajon mit hoz a mai nap, hogy mi új lesz mit fogsz ma kitalálni, kikel fogsz találkozni? Nem szabad a hétfőnek rossznak lennie.

Nem engedhetem meg magamnak, hogy csak a pénzért dolgozzak. Mert a következő 40 évet munkával „kell” töltenem. De nem fogom… életem végéig, amíg ez a porhüvely amiben vagyok megengedi azt fogom csinálni, amit élvezek, ami értéket teremt számomra és mások számára.

Tovább fogok tanulni, emberekről és üzletről. Nem azért mert több leszek a papírtól, nem azért mert jobb állásom lesz a papírtól. Azért, mert érteni akarom, tudni akarom és a megfelelő környezettel és kapcsotokkal akarok rendelkezni. Az biztos, hogy nem otthon végzem a masterst, hogy utána hol fogok élni, az még egy kérdőjel. A cél meg van. Tiszta és elérhető. Rajtam áll.

Or shall I say, „it’s up to you” !?

Nemes célok, AIESEC és a 3. világ

Fura megélni, hogy otthon hogyan „fogja” meg az AIESEC az embereket és itt hogyan. Van egy másik történetem. A nyugati világban egy család ül a vacsoránál, megy a TV a háttérben, ahol bemondják, hogy a Tsunami X millió ember életét követelte és valószínűleg a kialakult körülmények között még Y millió ember halálát fogja okozni. A család a finom, meleg vacsora fölött csámcsogva követi az eseményeket és nézi a meghökkentő képeket a TV ben.

Apuka megszólal: -Szörnyű

És tovább esznek… más napra elfelejtik.

Volt egy ilyen nemes eszme az elején, ami engem megfogott. Én nem ilyen akarok lenni, mint ez a család. Én valóban tenni akarok! Valljuk be mindannyiunkban él ez egy darabig, aztán lecsendesedik és szépen visszaszállunk a mókuskerékbe, hogy hajtsuk a saját malmunkba az energiát.

A fura az, hogy ezekben az emberekben ez máshogy él. Mert ők azok, akiket mutattak a TV ben, ők azok akikről azt mondták a világon sok ezer kilométerre, hogy szörnyű. Ők azok, akik a legtöbbet tehetik, mégis tehetetlenek. A lehetőségeik korlátozottabbak. Nem csak a pénz miatt. A kormány miatt, a háború miatt, a kultúra miatt, a sziget miatt stb…

Picit én is tehetetlennek érzem itt magam. Bármennyire ezerszer több lehetőségem van, mint nekik. Látom a problémákat, amik otthon, máshol jobban működnek. Látom a hihetetlen önzést és a bezárkózott gondolkodást az emberekben.

Nem, nem akarom feladni a nemes célokat, az álmokat, hogy segítek. De ki vagyok én? Kinek néznek engem? Minden esetre tudom, mit tehetek, ami nem sok, de azt meg fogom tenni, azokon kívül is amiket minden nap megteszek.

Mi „adatott” és mi nem

Picit kapcsolódik az előző témákhoz, bár szerintem elég sok kapcsolódik egymáshoz. Azért nem az értékekhez írtam, mert talán a legfurcsább és hajmeresztőbb ezt átélni.

Azokból kiindulva, amiket fent is írtam hajlamosak vagyunk egy csomó dolgot úgy venni, hogy az az életünk része, az mindig is adott lesz és el sem tudjuk képzelni nélküle az életünket. Na, amikor szembe kell nézni, hogy kb semmi sem adott, amiről eddig azt gondoltad, hogy az, az az egyik legnagyobb kihívás.

Azt hiszem a blogot ilyen célokra is használhatom. Csak azért, mert most itt van és nem szeretném elfelejteni :). 1-2 héttel a hazaérkezésem előtt a következő dolgokról fogok írni, amik reményeim szerint megkönnyítik a hazatérést:

• Mit fogok hiányolni Sri Lankáról?
• Mi nem fog hiányozni?
• Mik voltak a leg maradandóbb élmények, tapasztalatok?
• Mik voltak a leg kellemetlenebb élmények, tapasztalatok?
• Mit fogok élvezni otthon?
• Mit nem fogok élvezni otthon?
• Mit fogok folytatni otthon, amit itt elkezdtem?
• Miben különbözik az otthoni nemzeti és munka kultúra a Sri Lankaitól?
• Milyen elvárásaim vannak a hazaérkezéssel kapcsoaltban?
• Mi változott meg bennem? A világnézetemben? Az értékeimben?
• Mi változott otthon? A barátaim, család…
• Milyen nehézségekkel nézhetek szembe? Hogyan küzdök meg velük?
• Hogyan tudom a legjobban visszaadni az itteni élményeimet otthon?
• Valami őrültség a végére…

Egy kicsit arról is, hogy mi van, így a végére. Jön egy lengyel lány és egy cseh lány pár héten belül. A házat felújítom idézetekkel, a különböző szobákra egy fair fizetési rendszert dolgoztunk ki és még a router wireless hálózatát is elneveztem Dream housenak. Visszajön az élet a kis lakásunkba. Várom már nagyon.

Munka segít sokat, mert azt nagyon élvezem. Egyre kihívóbb, de meg fogok küzdeni mindennel!!!

Elkezdtem sportolni, mert amióta itt vagyok semmit sem csináltam, pár hete jobb a közérzetem… hiába ép testben, ép lélek.

Na a végére random képek a közel múltból:

Oké ez elég durva, teljesen konzervatív egyetem, fiuk lányok külön stb stb és akkor ilyen grafiti van a falon??? :) Nincsenek teljesen tisztában a jelentésével.. arra jutottam.

AIESEC bevonáson segítettem az emebrkéknek, érdemes megfigyelni ezen a képen ahogy a hallgatóság gyűlik a teremben. Lányok balra, fiuk jobbra. Aztán jól ki lehet beszélni a másikat! :D

Na ezt már másodszor kostóltam meg, most sikerült lencsevégre kapni. Nem ez nem egy adag sz*r és nem is egy sáros levél, hanem Sri Lankai ínyencség. Egy kis édesség. Végülis finom, csak ne gondolnám, hogy édes sarat eszek...

Egy szinttel feljebb költöztünk, mert mi kisebb szibában is elférünk. Balra Ruki, a főnököm, jobbra Sifaan az ős AIESEC es.

Hazavittem egy kis melot, mert be kelett zárni az irodát. Broken squares, néhányan ismrhetik. néha legóznom kell munka gyanánt... :)

lopnaaaaaak..........

elment...

szép napot mindenkinek!

Jaq

Június, egy mindig különleges hónap

„A Mars-szonda jég és só nyomait találta a Marson. Most éppen tequila-t keres.”

"Feledkezz a pillanatba! Sosem tudhatod előre, melyikben érint meg az örökkévalóság!"

No, ezzel a kettővel indítanék, mint általában, most is jellemzőek a lelkivilágomra és igen, valamiért a Június egy olyan hónap, ami különleges az életemben majdnem minden évben.

Itt ülök az irodában egy szép csütörtök reggelen. Túl vagyok a felkelésen, az ébresztés 5 perces különbséggel működik a telefonomon. Majd fogtam szépen a jóga pokróckámat és felmentem a tetőre, hogy elvégezzem a bemelegítés után az egyetlen gyakorlatot, amit tisztességesen tudok már, légzéssel együtt csinálni. Persze, háromszor megismételtem. Ezek után nekiestem a két szelet nutellás kenyeremnek. Egy köcsög nutella elég drága itt, de rájöttem, hogy elég sokáig kitart, így akár még meg is éri. No, meg finom. Reggeli után zuhanyzás és fogmosás. Ilyenkor reggel még nincs meleg víz, mert azt ugye a napkollektorok csinálják. (nagy luxusként) De hát annyira nem hideg a víz, mivel Sri Lankáról beszélünk. Ezzel is meg vagyunk. Ezek után vettem szépen a hátibatyumat a laptopommal egyetemben és elindultam az irodába. A roppant hosszú, 4-5 perces gyalogút állt előttem. Kifordultam a kapun és megint az köszöntött sarkon ami már jó párszor megijesztett, de most már, felkészültebben ért a dolog. Egy tehén kérődzött a sarkon és bambán bámult rám. Nem, igazából nem ijesztő, csak ez az egész, hogy kifordulsz a kapun otthon és ott bámul rád egy tehén. Az utca végén egy buddhista templom van egy tisztességes méretű Buddha szoborral, minden alkalommal érzem a füstölők illatát, amikor elmegyek mellette. A kereszteződésre figyelni kell, mert bár nagyon kicsi, kb akkora forgalom van rajta, mint a kőrúton. Persze, mivel kicsi járda, zebra vagy ilyenek nagyon nincsenek… Miután átvergődtem magam, hivatásszerűen mindig integetni és köszönni kell a TUK TUK sofőröknek, akiket már megismerek és lassan már ők is engem majdnem 5 hónap után, de még így is a legtöbb reggelen el akarnak vinni. Ezek után jön a legérdekesebb része az útnak. Mivel rövidítek az úton, a síneken megyek olyan 2-300 métert. Érdekes, elsősorban az extrém különbségek miatt. Ugye ahol élek, Borella és ahol az iroda van Fairfield Gardens elég előkelő lakórészei Colombonak. No nem rózsadombot kell elképzelni, ugyan úgy tele van szeméttel az utca, ott a tehén, a kéregetők, a forgalom meg minden. Talán egy picit csöndesebb, de otthonhoz képest még ezek is zajosak. Ami miatt látszik, hogy előkelő az az, hogy hatalmas kerítések vannak, amik mögül kikandikál a házi cseléd és, ha be lehet látni, akkor ott elég tisztességes házak és autók vannak. Mondhatni hemzseg minden a luxustól. Tehát innen lépek a sínekre, ahol köszön a harmadik világ minden nap egy szép és hatalmas jó reggelt. Elképesztő, hogy miért laknak emberek ennyire közel a vonatsínekhez. Szinte a síneken élnek és mindig arrébb mennek, amikor jön a vonat. A síneken mosnak fogat az ujjukkal és egy pohár vízzel, ott fürdenek, teregetnek, játszanak, beszélgetnek és bizony nem egyszer a dolgukat is ott végzik. A tehén, a kecske a kutyákkal és macskákkal egyetemben a sínek mentén felhalmozódott szeméthegyet túrják és komolyan mondom, ugyan azzal a tekintettel bámulnak rám, mint az emberek. Kb én vagyok az ott lakóknak a reggel 9 es főműsor, a Mokka minden reggel, amit lehet bámulni, mert érdekes. Érdekes még ez az út, mert nagyon kell figyelni. A beton gerendák, amiken a sínek nyugszanak elég ritkásak és nincsen köztük a tér rendesen feltöltve kövekkel, így sok helyen csak a gerendákon lépkedve lehet előrehaladni, ha nem lyukról lyukra akarok menni. Ahol nincs lyuk ott általában egy kiskutya alszik, amire ugyan csak nem érdemes rálépni. A gerendákon meg sok esetben egy adag **** van. Emellett mind a kettő irányból jöhet vonat és szembejövőket is kerülgetni kell. Tehát abban a 2 percben nagyon figyelek. Ezek után egy gyors ugrással elhagyom a síneket és legalább 20 másodpercen keresztül magamon érzem még az ott élők tekintetét, mert a „kereszteződés” ahol a sínekről lejövök egy gyakori találka hely nekik. Fairfield Gardens, megint csak hatalmas házak, az egyik kis utcában a háziszolga MINDEN reggel lemos egy Nissant és látom, hogy a garázsban még ott van két bazi nagy Jeep. Majd a következő sarkon megérkezek az irodába. Ez nem az óceánparton van, semmi öt csillagos szálloda. Egy ház, a mi irodánk a földszinten van. Bemegyek, köszönünk egymásnak. Leülök a tiszta asztalomhoz, mögöttem ott egy kis halas „tavacska” az irodán belül, tisztaság, minden nap takarítanak, légkondi, ventilátor... Előveszem a laptopomat, bedugom, majd bekapcsolom. Körbenézek. A főnököm, néha előttem érkezik egy fekete MACbookja van, a kollégámnak, tőlem balra meg egy vadi új HP laptop. Megbeszéljük mi volt tegnap, kivel mi történt, vicces e-maileket továbbítunk egymásnak, jó a hangulat. Aztán rájövök, hogy ami itt van hármunk előtt az asztalon az valószínűleg többet ér, mint amit az 5 perce látott emberek egy életen át keresnek. Fura, kifordult, extrém világ.

Rég nem írtam. A lakótársaim ezt is megjósolták. Miért igaz minden, amit mások megjósolnak? :) Nem mint, ha nem történt volna velem semmi. Rengeteg dolog történt, amit érdemes megosztani, csak egyszerűen mindig találtam valamit, ami fontosabb volt, mint a blog írás. Kifogas.txt

Több, mint egy hónapja dolgozom itt. Ez tulajdon képen három testvércég együtt. Én ebből kettőnek dolgozom. Az egyik outdoor management, csapatépítő tréningeket szervez: www.wilddrift.com (igen, nekem fizetnek azért, hogy paintballozzak, dzsungel túrázzak és egy hegyi folyóban ússzak elképesztően gyönyörű környezetben :P) A másik inkább vezetőkészség fejlesztésre koncentrál és a felsőbb, stratégiai vezetőknek szervez egyéni tanácsadást vagy leginkább indoor tréningeket: www.unleashtalent.com én inkább ennek a cégnek dolgozom, egy 360°- os értékeléssel kapcsolatos projectet viszek, de amúgy marketing, termékfejlesztés és ad hoc dolgok vannak, mivel kis cég. Mondjuk, ha a hármat egybe vesszük, akkor nem annyira kicsi, olyan 20+ ember is dolgozhat összesen itt.

Tehát jól érzem magam. Sokat tanulok, élvezem azt amit csinálok, új embereket ismerek meg, kimozdulok. Pont az ellentéte annak, amit a másik cégnél csináltam és pont az, amire vágytam. A főnököm inspiráló, elismeri a munkát és dicsér, de emellett konstruktív visszajelzést is ad. a közvetlen kollégám egy ős AIESEC-es, vagy 7 évet töltött el a szervezetben, AI-nak (AIESEC globális vezetés) is indult, de a panel nem választotta ki. Tehát nagyon jól megvagyunk, tőle is sokat tanulok.

Próbálok időrendben haladni. Először a wild driftről írok, mert most voltam megint egy két napos programon és így az előző is jobban él bennem. Nem fordítom, le mert ezt nem lehet, ez wild drift. Ez A csapatépítő tréning a Sri Lankai vadonban. A 2 nap, ami olyan lendületet tud adni csapatoknak, cégeknek amivel aztán hosszú évekre beindulhat az üzlet. Motiváció, kötődés, csapatépítés és rengeteg tapasztalat és tanulás. Elképesztő dolog látni az embereket a buszon odafele és vissza, más emberekként térnek vissza a nagyvárosba.

A helyet úgy hívják, hogy Belihuloya. A sziget közepe fele van a hegyes részen, colombotól dél keletre. Egy Hortons Plains nevű helyhez közel, ahol a híres „World’s end” található. Ez azt jelenti, hogy a „Világ vége”. Körülbelül úgy kell elképzelni a helyet, hogy a semmiből hírtelen 1.5-2 km magas hegyek emelkednek ki, az egyiket megmászva, amikor felérsz a csúcsra, egy szakadék van, a hegy lábáig és állítólag egész Sri Lankát lehet látni onnan, na ezért hívják a világ végének. Itt fent még én sem jártam és célom elmenni oda. Egy kis hegyi faluhoz közel az erdőben van a tábor egy dúzzasztott folyó partján. Mesés a hely. Nincs a trópusi hőség, a hegyek miatt, de még mindig elég meleg van, hogy egy szál sortban legyél (este azért nem árt egy hosszú gatya). A táborban van áram, de a résztvevők sátrakban alszanak és fákra erősített zuhanyzókban tisztálkodnak. Az itt töltött napok, nem a tisztaságról és a civilizált környezetről szólnak, hanem a természethez és egymáshoz való közelségről. A táborból a folyópartra számos út vezet le. Az egyik a fákra erősített, magas kötél és akadálypálya, ami egy irodához, asztalhoz szokott embernek hatalmas kihívást jelent. A mesés folyóparton van az úszás, majd a tutajépítés. Úszás. Igen kiemeltem, mint ahogy korábban írtam, a Sri Lankaiak nem tudnak úszni, így az úszás,a folyó és a víz, mint közeg kihívás nekik és a legtöbben rettegnek tőle. Itt kapnak egy mentőmellényt, amivel nem tudnak elsüllyedni, majd rendesen oktatva vannak pár tempóról, meg hogy ne pánikolajnak a vízben. Ezek után „úsznak” egy picit olyan mély vízben, hogy a lábuk már ne érjen le. Ez a legtöbbeknek életre szóló élmény. Ezt a fél órát arra szoktam használni, hogy én is lustán lebegjek egy mellényben háton fekve a mesés tájat bámulva és ezzel demonstrálva nekik, hogy túl lehet élni a vizet. Majd jön a tutajépítés és a program. Nem mondom, hogy bővelkednek eszközökben, de abból igen jó tutaj építhető. Kapnak köteleket, hordókat és pallókat. Ebből össze lehet állítani egy tutajt, ami akár 18 embert is átvisz a túlpartra. Persze rendesen megvan a történet, a körítés, az idő, a cél stb stb. Közben mi egy kamerával járunk körbe körbe és kérdéseket teszünk fel a résztvevőknek, amiből aztán este a TV előtt le lehet vonni a tanulságokat. Kiderül, hogy nem terveztek rendesen, a csapat nagy része nem tudta, hogy mi van, nem voltak a szerepek szétosztva vagy egyszerűen az emberek nem tudták mi a cél… A kiadós vacsora, ami általában barbeque után mindenki jól alszik… Persze van még rengeteg más program amiket csinálnak a csapatok, kincskeresés a dzsungelben, paintball és kisebb játékok, amikből ugyan csak rengeteget lehet tanulni. Itt is egyre több felelősséget kapok, de nagyon érdekes önmagában is, a játékok miatt, az emberek miatt.

Amikor Colomboban vagyunk, akkor is sokszor megyünk találkozókra vagy, ha itt van program az is érdekes. Múltkor például a Sri Lankai tőzsdén tartottunk egy programot. Vicces volt nézni ahogy a felnőtt, 35-50 éves menedzserek a tőzsdén gyerekként rohangálnak színes műanyag síkidomokkal a kezükben, közben mindenféle érdekes hangot adnak ki, mivel nem kommunikálhatnak normálisan egymással. Azt hiszem jól fognak telni az elkövetkezendő hónapok.

Bár most a munkámról már sokkal szívesebben és sokkal többet írok, a gyakorlat nem csak abból áll. Meghívást kaptam a volt szobatársam bátyjának az esküvőjére, Indiába. Egy tradicionális, Indiai, 5 napos esküvőt kell elképzelni körülbelül 400 vendéggel. Az egészet megspékelte, hogy a házasodók nagy AIESECesek, a szobatársam bátyja MC (nemzeti vezetés) volt Indiában, míg az ifjú ara AI (globális vezetés), így a világ minden pontjáról érkeztek vendégek. Egy előkelő szállodában voltunk, teljes szobaszerviz és hagyományos indiai lakomák. Bangalore nem kimondottan turista látványosság, de egy lényegesen nagyobb város, mint Colombo, így hát bevetettük magunkat nagy bevásárlóközpontokba és én pl végre normális kajához (Subway :)) jutottam. Ezt is máshogy értékeled, ha amúgy nincs ilyen a közelednben…

Az egészre az vetett árnyékot, hogy kb 3 nappal az indulás előtt sikeresen elkaptam valami trópusi lázat, ami egészen 40 fokig vitte fel a testhőmérsékletemet, így korházban, orvoshoz is mentem. Kaptam antibiotikumot, meg lázcsillapítót, de nem vagyok 100% ig meggyőződve, hogy pontosan tudták, hogy mim van. Az orvos azt mondta, hogy, h én úgy érzem, hogy el tudok menni az esküvőre, akkor menjek. Vasárnap este csak 37 volt a hőemelkedésem, így úgy döntöttem, hogy nekivágok, hisz tudtam, hogy egy előkelő szállodában ugyan úgy tudok feküdni és az esküvő csak 2 nappal később kezdődött. Hát azt a két napot még végig feküdtem 40 fokos lázzal, majd pont amikor már Indiában is el akartam menni orvoshoz, a lázam egyik pillanatról a másikra elmúlt. Így picit szédelegve, meg betegség után, de részt tudtam venni az esküvőn és élvezni is tudtam. Sajnos a fényképezőm megint úgy gondolta, hogy akkor ő most nem készít képeket, így csak párat tudtam csinálni. A holland lány gépével csináltunk rengeteg képet, de persze nem tudtuk átmásolni őket időben, így CDn fogják elküldeni nekünk. Amint megjön, felteszem őket.

Érdekes élmény volt kimozdulni és „haza” jönni. India más. Az emberek mások. Sokkal barátságtalanabbak, kevesebbet mosolyognak és a TUK TUK (asszem ott valami Trisanak vagy minek hívták) sofőrök is bunkóbbak. A szervezettség nagyobb, a buszok egyenbuszok és megállók is inkább vannak. Persze, India nagy és a városok nagyon különbözőek egymástól. Egyszerű példa, hogy más nyelvet beszélnek a különböző városokban. Angol a közvetítő nyelv, amin egész India tud beszélni, egyébként könnyen elképzelhető, hogy nem értik meg egymást, pedig ugyan abban az országban élnek. Tehát Bangalore egy elég fejlett város, nem jelenthetek ki semmit egész Indiáról.

Sri Lankán a helyzet változatlan. Bár mostanában kevesebb, de még mindig vannak pukkantások. Ez azt eredményezi, hogy nem mernek idejönni a gyakornokok. Viszont haza meg mennek. Ez azt eredményezi, hogy Július végétől lehet én leszek az egyetlen AIESEC gyakornok Sri Lankán. Ez meg azt eredményezi, hogy nem fogjuk tudni Teresaval fizetni D házat. Nem akarok költözni. Az AIESEC esek a D ház ellen vannak. Még mindig lelki sebnek érzik, hogy korábbi gyakornokok saját maguknak kerestek lakást, mert az AIESEC esek képtelenek voltak egy normálist találni. Szerintük ez drága és egy gyakornok sem engedheti meg magának. Szerintem, ha van elég gyakornok az országban, akkor kb 3 ezer rupival drágább (kb 5k HUF), mint az ami szerintük normális. Az ami szerintük normális, tele van csótánnyal, moszkitóval és általában olyan helyen van, amit nem lehet megközelíteni, ha esik, ja és minden másnap betörnek…

De nem akarom bántani őket és bízok bennük. Most például jön állítólag egy cseh lány MT(menedzsment gyakorlat: marketing, HR, pénzügy ilyesmik) traineeshipre. Persze, hiszem, ha látom és már itt van. Természetesen úgy tálalták neki D házat, hogy ő inkább egy „olcsó” helyre akar menni. Én is oda akartam… :) No majd küldök neki pár emailt, picit elmagyarázom neki, hogy az itteni olcsó, az nem európai olcsó. De, az itteni drága az még mindig olcsó Európában.

Tehát ma lesz egy kisebb beszélgetés a tulajjal, hogy hova merre hány óra. Biztos vagyok benne, hogy nem akarja, hogy kiköltözzünk, de nem fogjuk tudni fizetni a teljes árat, így remélem hogy meg fogunk tudni állapodni egy mind két fél számára előnyös összegben. Nem akarok költözni. Jól esne legalább azt tudni, hogy van egy hely a fenekem alatt, amit úgy hívhatok, hogy „otthon”. Itt semmi sem fix, semmit sem vehetsz úgy, hogy adva van. Még az iroda is költözik valószínűleg, mert az itteni tulaj egy idióta, de az legalább marad a kerületben. Tehát könnyen lehet, hogy nemsokára a minden napos reggeli történetem más irányba fog kezdődni vagy máshonnan.

No azt hiszem nagyjából leírtam a történéseket. Ez van velem, a blogokat olvasom, bár most picit lemaradtam a fent említett történések miatt, de minden esetre: szia Szaki, Boca, Viki, Vicki, Erika és mindenki más! Remélem jól vagytok és jól telnek a napok a világ minden pontján!

Üdv mindenkinek otthon is!

Jaq

Ui.: jaj, jaj nem is mondtam, 24 éves vagyok! :) Az első wild driftről vannak már fent képek, az Indiaiak később jönnek