Merűljünk egy kicsit mélyebbre!

„Ha a fáknak is puha, meleg bundája lenne, és tudnának nyöszörögni, azok, akik most vegetáriánusok, éhen halnának?”

Oké, most egy sztorival nyitom. Tehát, a történet úgy szól, hogy réges-régen, amikor az első szingaléz emberek az akkori Indiai királyságokból megvetették a lábukat a szigeten, akkor két gyermeket egy anya oroszlán teje táplált és így tudtak életben maradni, hogy aztán megalapítsák az első szingaléz királyságot. Nekem, picit Romulus és Remus szaga van a dolognak, de hát annyi baj legyen. Ez az oroszlán aztán fel is nevelte őket, innen ered a szingaléz nyelv és maga a nemzet is, mivel Singhe oroszlánt jelent. Ezért van az oroszlán a Sri Lankai zászlóban is és rengeteg név van, mint például WEERASINGHE amiben ugyan csak ott az oroszlán, erre emlékezvén.

Na most, az egésszel csak egy baj van. Nincsenek és nem is voltak oroszlánok a szigeten, csak állatkertben. :D

Elment megint valaki, akihez kötődtem. Ismét AIESECers say hello and good bye… hányszor fogom beírni? Swietka is elment, a ház majdnem üres. Egyedül vagyok mint a kisujjam körme a bal kezemen. Na, jó Teresa és Gayan itt vannak, de ők egy pár, estefele bevonulnak a szobájukba… és különben is AIESECest ide nekem! :D Picit magamba szálltam. Na nem a rossz értelemben, semmi roskadás vagy ilyesmi. Elkezdtem megint gondolkodni, filozofálni, értékelni, hol tartok, hová megyek stb…

Olvasgattam ma blogokat. A tieteket, meg pár emberét, akik azt hiszem sokkal többek, mint én. Hívjam őket change agentnek? (hmm a fordítás nem egyszerű, de maradjunk annyiban, hogy olyan ember aki jó értelemben hatást gyakorol a környezetére igen erősen) Ezek az irományok is megindították a kis fejembe a gondolatokat.

Pénz

Nem szeretem. Valahogy túlságosan összefügg mindennel. Befolyásolja az emberek gondolkodását. Nem szabadok miatta. Olvastam egyszer egy sci-fi novellát. Az első ember repült a Marsra, valahol fél úton a 2 bolygó között egyszer csak hihetetlen mód felszabadult, megszűnt minden szellemi gátlása. Hihetetlen műveleteket tudott végezni számítógép nélkül és teljesen új, addig ismeretlen, kreatív ötletek szállták meg. Szellemileg szárnyalt. Rájött, hogy a Földön bizonyos életformák élősködőként az emberek szellemi kapacitását árnyékolják és amikor elhagyta a Földet, mint otthont elszakadt ezektől az életformáktól.

Valahogy így tekintek a pénzre. Nem tudunk nélküle élni, mert természetünk részévé vált, de sosem szárnyalhatunk vele!?!?

Amúgy örülök az USD gyengülésnek, mert lényegesen több itteni pénzt kapok egy otthoni pénzzért, mint amikor idejöttem.

Komfort

Érdekes kérdés és természetesen összefügg a pénzzel. Úgy jöttem ide, hogy ezt az évet az életemből a minimalizmusnak szentelem. Semmi komfort, semmi luxus, csak az ami kell. Tisztában voltam vele, hogy ez nehéz és éles váltás lesz, hisz huszoniksz évet a családommal éltem, aminek az egyik előnye éppen a komfort amit egy családi fészek megad. Na, ha valaki ebből jön a harmadik világba, akkor az elég erős pofon. A hűtő nincs mindig tele magától, nem nő benne kaja. Nincs cukros fiók a nappaliban, két hűtőláda tele kajával, egy pince tele jobbnál jobb borokkal és italokkal. Nincs fürdőkád, wc papír, meleg víz, a tisztálkodási eszközökről nem is beszélve. Nincs TV, rádió, az internet luxusnak számít és a széles sávot az otthoni mobil internet kenterbe veri. TV, rádió? Minek az manapság? Csak akkor kezd hiányozni, amikor nincs… amikor megy a foci EB vagy az Olimpia és nem tudod követni… Nincs közlekedés, autó, motor, távoli dolgok. Nincs metró, ahova kényelmesen leülök Újpest központba és 20-30 perc múlva leszállok max 10 percre a célállomástól. Nincs nyugodt közlekedés, a buszon állandóan toppon kell lenni és figyelni a zsebeidet és a táskád, az utcán sétálva kerülgetni kell a féllábú, bűzlő fél emberi kéregetőket vagy azokat akik „barátkozni” akarnak. Nincs „kajajegy” délben, amiből meg lehet venni, a milánóit egy kis rántott husival. Rizs van azt pá. Nincs Auchan, Tesco vagy Kaisers, amibe bemész és ott van 99999 fajta minden termékből. Van olcsó, amihez inkább nem nyúlok, mert szétesik, van drága és még drágább. Ha valaminek a márkaneve ismerős talán, akkor az tudom, hogy a luxus kategóriába esik. Napraforgó olaj, oliva olaj, zsír??? Mik ezek? Folytathatnám a sort az élet miden területéről kiragadott példákkal, amikre nem is gondol az ember…

Tehát mi a komfort, mi a luxus? És mit adok fel? Érdekes beszélgetésem volt a pénzügyem MC taggal (nemzeti szinten felel a pénzügyekért). Azon gondolkodtak, hogy növelik a gyakornokok fizetését, mert az infláció picit megindult az USD gyengülése miatt. A srác véleménye az, hogy elégnek kell lennie, ha a gyakornokok Sri Lankai mintára élnek. Mint mondjuk egy Sri Lankai egyetemista. (még mindig szúrja a szemüket, hogy egy „luxus” házban élünk) Ezzel eddig egyet is értek. De akkor itt jönnek be érdekes dolgok a képbe. Amikor egy ennyire feje tetejére állított helyre mész, akkor nem akarsz mindent feladni, ahogy eddig éltél. Lehet, hogy csak az én meglátásom, de szerintem én is hozok valamit otthonról, amihez ragaszkodom. Mert az kell, kell egy otthon, ahova „haza” tudok menni, valami amit úgy hívhatok „otthon”. Lehet én vagyok a gáz, de egy csótányokkal teli lyukat, ahova bejárnak a kutyák sz*rni nem tudok otthonnak nevezni. Fél kezem rá, hogy, ha ezek a buggrisok elmennének Magyarországra akkor is minden nap rizst ennének ebédre. Ők is megtartanak egy kicsit, ami az ő „komfort” érzetüket megdobja. Tehát azt mondom 90%-ban feje tetejére állíthatja bármikor bárki az életemet. 10%-ért harcolni fogok amíg tudok :).

De hozzáteszem, az a 90% rendesen formálja a10%-ot idővel… nagyon kíváncsi vagyok menynire fogom értékelni az otthoni komfortot, amikor egy McDonalds hamburgernek amihez kb két havonta jutok hozzá NAGYON tudok örülni.

Időtöltés, értékek

Mivel töltöm a szabadidőmet? Mit és hogyan csinálok az irodában? Megint fura kérdés. Egyszerűen abból indulok ki, hogy otthon főleg ha nagyobb szünetek voltak képes voltam akár egy hetet is átjátszani a számítógépem előtt. Vagy átszórakozni. Most valahogy nem esik annyira jól és egyre kevésbé hiányzik. Azt hiszem picit az értékrendem kezd változni, mert amikor nekiállok játszani valami azt mondja: „hasznosabba is eltölthetnéd az időd, pl takaríthatnál, olvashatnál, dolgozhatnál, edzehetnél” Ami, hogy, ha a régi fejemmel gondolkodom NAGYON GÁZ. Meg kell szokjam magam. Egyre inkább tökéletesebbet és jobbat és többet akarok csinálni vagy több akarok lenni. Juj…

Kötődés, szerelem, szeretet

Akkor is írok róla! Ahogy elkezdtem a blogot megint elmentek emberek. Akikhez kötődtem, visszamentek a régi életükbe több ezer kilométerre innen. Évek fognak eltelni míg látom őket. Ezt nagyon nehéz feldolgozni, bármennyit is gyakorolsz rá és bármennyit is tapasztalod. Azt hiszem ez elmúlt hónapok mind barátság, mind szerelem terén igen kiszélesítették a látókörömet és újfent rá kellett jönnöm, hogy mennyire beszűkült volt ezelőtt. És nem csak az itteni dolgok befolyásolnak, az otthoniak is, de persze főként az itteni történések.

Több dolgot értékelek egy barátban, jobban tisztelem a lányokat és új fogalmat nyert a családi szeretet és kötelék is.

Tervezés, jövő, munka

Az itteni munkáimon is meglátszik az az éles különbség ami mostanában az életemre jellemző. Pontosan megtapasztaltam, hogy mit nem akarok csinálni és azt is, hogy milyen az amikor nagyon élvezem, amit csinálok. (oké Psidiumot is élveztem, de a váltás nem volt ennyire éles)

Ez nem LEHET üres frázis, hogy élvezd a munkád. Meg kell találnod, keresned a jelenlegi munkádban azt, ami miatt élvezed, ami miatt jó, ami átsegít azokon, amik kevésbé jók. Van hogy 3 órán keresztül nyomtatok 140 oldalt, mert a nyomtatóba egyesével kell adagolni a papírt, de tudom, hogy amit csinálok sok embernek segít és megtalálom a kihívást, mert amikor az a dög nyomtató éppen kiköpi az egyik papírt, akkor kell beejteni a másikat és akkor folyamatosan megy. Meg van a felfedezés és a kihívás és a siker öröme.

Nem SZABAD megengedni magadnak, hogy ne úgy kelj fel reggelente, hogy vajon mit hoz a mai nap, hogy mi új lesz mit fogsz ma kitalálni, kikel fogsz találkozni? Nem szabad a hétfőnek rossznak lennie.

Nem engedhetem meg magamnak, hogy csak a pénzért dolgozzak. Mert a következő 40 évet munkával „kell” töltenem. De nem fogom… életem végéig, amíg ez a porhüvely amiben vagyok megengedi azt fogom csinálni, amit élvezek, ami értéket teremt számomra és mások számára.

Tovább fogok tanulni, emberekről és üzletről. Nem azért mert több leszek a papírtól, nem azért mert jobb állásom lesz a papírtól. Azért, mert érteni akarom, tudni akarom és a megfelelő környezettel és kapcsotokkal akarok rendelkezni. Az biztos, hogy nem otthon végzem a masterst, hogy utána hol fogok élni, az még egy kérdőjel. A cél meg van. Tiszta és elérhető. Rajtam áll.

Or shall I say, „it’s up to you” !?

Nemes célok, AIESEC és a 3. világ

Fura megélni, hogy otthon hogyan „fogja” meg az AIESEC az embereket és itt hogyan. Van egy másik történetem. A nyugati világban egy család ül a vacsoránál, megy a TV a háttérben, ahol bemondják, hogy a Tsunami X millió ember életét követelte és valószínűleg a kialakult körülmények között még Y millió ember halálát fogja okozni. A család a finom, meleg vacsora fölött csámcsogva követi az eseményeket és nézi a meghökkentő képeket a TV ben.

Apuka megszólal: -Szörnyű

És tovább esznek… más napra elfelejtik.

Volt egy ilyen nemes eszme az elején, ami engem megfogott. Én nem ilyen akarok lenni, mint ez a család. Én valóban tenni akarok! Valljuk be mindannyiunkban él ez egy darabig, aztán lecsendesedik és szépen visszaszállunk a mókuskerékbe, hogy hajtsuk a saját malmunkba az energiát.

A fura az, hogy ezekben az emberekben ez máshogy él. Mert ők azok, akiket mutattak a TV ben, ők azok akikről azt mondták a világon sok ezer kilométerre, hogy szörnyű. Ők azok, akik a legtöbbet tehetik, mégis tehetetlenek. A lehetőségeik korlátozottabbak. Nem csak a pénz miatt. A kormány miatt, a háború miatt, a kultúra miatt, a sziget miatt stb…

Picit én is tehetetlennek érzem itt magam. Bármennyire ezerszer több lehetőségem van, mint nekik. Látom a problémákat, amik otthon, máshol jobban működnek. Látom a hihetetlen önzést és a bezárkózott gondolkodást az emberekben.

Nem, nem akarom feladni a nemes célokat, az álmokat, hogy segítek. De ki vagyok én? Kinek néznek engem? Minden esetre tudom, mit tehetek, ami nem sok, de azt meg fogom tenni, azokon kívül is amiket minden nap megteszek.

Mi „adatott” és mi nem

Picit kapcsolódik az előző témákhoz, bár szerintem elég sok kapcsolódik egymáshoz. Azért nem az értékekhez írtam, mert talán a legfurcsább és hajmeresztőbb ezt átélni.

Azokból kiindulva, amiket fent is írtam hajlamosak vagyunk egy csomó dolgot úgy venni, hogy az az életünk része, az mindig is adott lesz és el sem tudjuk képzelni nélküle az életünket. Na, amikor szembe kell nézni, hogy kb semmi sem adott, amiről eddig azt gondoltad, hogy az, az az egyik legnagyobb kihívás.

Azt hiszem a blogot ilyen célokra is használhatom. Csak azért, mert most itt van és nem szeretném elfelejteni :). 1-2 héttel a hazaérkezésem előtt a következő dolgokról fogok írni, amik reményeim szerint megkönnyítik a hazatérést:

• Mit fogok hiányolni Sri Lankáról?
• Mi nem fog hiányozni?
• Mik voltak a leg maradandóbb élmények, tapasztalatok?
• Mik voltak a leg kellemetlenebb élmények, tapasztalatok?
• Mit fogok élvezni otthon?
• Mit nem fogok élvezni otthon?
• Mit fogok folytatni otthon, amit itt elkezdtem?
• Miben különbözik az otthoni nemzeti és munka kultúra a Sri Lankaitól?
• Milyen elvárásaim vannak a hazaérkezéssel kapcsoaltban?
• Mi változott meg bennem? A világnézetemben? Az értékeimben?
• Mi változott otthon? A barátaim, család…
• Milyen nehézségekkel nézhetek szembe? Hogyan küzdök meg velük?
• Hogyan tudom a legjobban visszaadni az itteni élményeimet otthon?
• Valami őrültség a végére…

Egy kicsit arról is, hogy mi van, így a végére. Jön egy lengyel lány és egy cseh lány pár héten belül. A házat felújítom idézetekkel, a különböző szobákra egy fair fizetési rendszert dolgoztunk ki és még a router wireless hálózatát is elneveztem Dream housenak. Visszajön az élet a kis lakásunkba. Várom már nagyon.

Munka segít sokat, mert azt nagyon élvezem. Egyre kihívóbb, de meg fogok küzdeni mindennel!!!

Elkezdtem sportolni, mert amióta itt vagyok semmit sem csináltam, pár hete jobb a közérzetem… hiába ép testben, ép lélek.

Na a végére random képek a közel múltból:

Oké ez elég durva, teljesen konzervatív egyetem, fiuk lányok külön stb stb és akkor ilyen grafiti van a falon??? :) Nincsenek teljesen tisztában a jelentésével.. arra jutottam.

AIESEC bevonáson segítettem az emebrkéknek, érdemes megfigyelni ezen a képen ahogy a hallgatóság gyűlik a teremben. Lányok balra, fiuk jobbra. Aztán jól ki lehet beszélni a másikat! :D

Na ezt már másodszor kostóltam meg, most sikerült lencsevégre kapni. Nem ez nem egy adag sz*r és nem is egy sáros levél, hanem Sri Lankai ínyencség. Egy kis édesség. Végülis finom, csak ne gondolnám, hogy édes sarat eszek...

Egy szinttel feljebb költöztünk, mert mi kisebb szibában is elférünk. Balra Ruki, a főnököm, jobbra Sifaan az ős AIESEC es.

Hazavittem egy kis melot, mert be kelett zárni az irodát. Broken squares, néhányan ismrhetik. néha legóznom kell munka gyanánt... :)

lopnaaaaaak..........

elment...

szép napot mindenkinek!

Jaq