Vegyes felvágott

Találtam egy Rupit valamelyik nap. Egy egész Sri lankai rupit. Otthon nem tudnék ennyit találni, mert ha jól tudom, már kivonták a forgalomból az egy és két forintos érméket. Fura érzés pénzt találni.

Mostanában megint túl nagy a hangsúly a pénzen az életemben. Erről már korábban írtam. Nem jó. Nagyon, nagyon sok embernek a pénz körül forog minden. Ez egész egyszerűen abból szűrhető le, hogy alig tud angolul, de azzal a pár szavas szókincsével és iszonyatos kiejtésével is arról kérdez, honnan jöttem, mennyire gazdag az országom én mennyire vagyok gazdag és azt már nem teszi hozzá, de ha tehetné azt is megkérdezné, hogy mennyire húzhat le. Mennyivel egyszerűbb lenne a világ, ha egyszerűen mindenkin lenne, egy színskála vagy egy szám, hogy 10 es skálán mennyire szórja a pénzt. Vagy mindenki aki elad valamit vagy szolgáltatást nyújt adna egy kis lapocskát:„

Kérem jelölje be egy 10 es skálán, hogy milyen mértékben kívánja támogatni a céltalan pénzhajhászásomat!”

Ejj, na mind1 negatívan kezdtem a postot. Amúgy ebből is tanultam, fizetés emelést kértem, mert amióta itt vagyok érezhetően emelkedtek az árak és nem picit. Egyrészt az üzemanyag ára nőtt durván, no meg az USD miatt volt infláció és bár nem vagyok elég kék hogy pontosan kövessem a változásokat, de az tudom, hogy az első hónapokban Babalapitiyaról 200 rupiért vagy olcsóbban jöttem haza, most meg a legjobb amíg le tudom alkudni 250. És akkor ez csak egy kis példa. Az elmúlt 2 hónapban nem utaztam sehova és ippeg hogy csak kijövök. Úgy, hogy miután az összes AIESEC gyakornok többet keres mint én (ők is fiz emelést kértek) úgy döntöttem én is megteszem. Azt nem tudom, hogy kapok-e, majd meglátjuk.Na tessék, írtam már fél oldalt a pénzről, pedig történnek ám érdekes dolgok, olyanok is amikről be lehet számolni, olyanok is amikről kevésbé. Azt hiszem izgalmas életet élek itt. Vagy otthon éltem unalmasat? :) Az biztos, hogy valamilyen szinten megváltoztam. Elég sok helyzetben kezdeményezek és nem én reagálok a környezet változásaira, hanem sok esetben generálom őket. Szerintem a környezet reakciói azok, amik az én terminológiám szerint izgalmassá teszik az életemet.

Eső

Vége van a monszunnak vagy mi. Állítólag jön még1. Én igazából feladtam, hogy megtudjam mi fog történni. Egyszerűen az idővel sem lehet tervezni Sri Lankán. És nem is kell. Az év nagy részében jó az idő, ha esik be kell menni valahová, aztán jól van.Érdekes: Itt a muszlimokra picit úgy tekintenek, mint otthon a zsidókra a pénz terén. Picit jobban „fogják” a pénzt. Elég sok muszlim gazdag. A kollégám is az. Tervezi az esküvőjét. Kint legyen vagy bent legyen? Itt legyen vagy ott legyen? Ez ennyi, az annyi. No lássuk, a kinti olcsóbb, de ha esik, nem tudjuk a népes tábort sehova tenni, a sátor drága, mi legyen? Hát kérjünk a meteorológiai szolgálattól méterre pontosan az adott környékről 50 évre visszamenőleg csapadékjelentést. 150 rupi. (200 HUF kb) És kijön hogy kb 2% esély van rá, hogy az este el lesz rontva az eső miatt, de spórolunk pár száz ezret. Tetszik ez a mentalitás :) a kockázat része…

Munka

Még mindig nem unalmas. A legutóbbi csapatépítő tréningen a kihívást elsősorban a nyelvi akadályok jelentették, mert a résztvevők egy részének gondja volt az angollal. Vagy legalábbis megértették, de válaszolni, már nem szerettek. Szóval, ugye van nekünk a dzsungelben is meg mindenhol a kötélpályánk, ott fent jó magasan. Amin végig kell menni és akkor jól kitolod a határaidat meg legyőzöd saját magad, mert ugye a betondzsungelben nem minden nap mászkálsz egy drótkötélen 20m magasan vagy siklasz le 200 métert a hegyoldalon.

Tétel: 40 ember két csoportra osztva. 2 tréner, egyik nem beszélni a helyi nyelvet. No nem baj majd mindig együtt csináljuk a dolgokat. előző este a főnököm megkérdezte, hogy mit csinálnék szívesebben. A kötélpályát vagy a tutaj építést. Hát a tutajépítést jobban vágom, de ott többet kell beszélni, szóval maradjunk a kötélpályánál. Ott kevesebbet kell, de annál fontosabb, hogy mindent megértsenek a biztonságuk érdekében. Van egy hegymászó hám, sisak, biztosító karabiner, kesztyű. Ez nem játék, ha valaki onnan lepottyan, az bizony nagyot nyekken. Gondoltam, hogy majd szépen elmondom angolul a dolgokat, amennyire fel tudtam idézni, mert a kötélpályát már régen csináltam, aztán majd a főnököm lefordítja vagy hozzáteszi, amit kihagytam.Eljött a reggel. 6 óra egy kis reggeli energia, majd közli a főnököm, hogy ő akkor most leviszi az egyik 20 as csoportot a folyóhoz a tutaj építésre, 3 óra múlva jönnek, sok szerencsét a kötélpályához.

IGEN??? És akkor én… egyedül… ? De addigra már el is indultak.Ahogy Jeff Dunham mondta az egyik komédiájában, még a Csivava kicsin agyával is fel tudja ismerni azokat a pillanatokat, amikor érdemes pánikba esni. No ez akkor átvillant az agyamon (az enyém nagyobb, mint a Csivaváé), de végül is arra jutottam, hogy a pánikba esés annyira nem fog segíteni és akkor jól átmentem pozitívba és berohantam a házba azonnal felpróbálni egy hámot, hogy legalább tudjam miről is fogok beszélni. Szóval hajnali fél 7 kor gyorsan össze kellett szedni az agyamat, mert 20 ember élete függött azon, hogy mit mondok. Persze voltak segítőim, a helyi srácok, akik közül egy még elég felelősségteljes is volt, de nem igazán tudtam velük kommunikálni, mert a teljesen alap angol szavakat is fél percig keresték. Kézzel lábbal elmutogattam a srácnak, hogy én elmondom a dolgokat angolul, aztán ő is elmondja szingalézül. Aztán fogtam magam és felmásztam az első állomásra, így mielőtt bárki fellépett volna a pályára, rajtam kellett keresztül mennie. Itt leellenőriztem az összes felszerelést és mindenkit megnyugtattam.Végül simán zajlottak a dolgok sérülés nélkül, mindenki végigment a pályán és mindenki élvezte. Huh, este jól aludtam…

Együtt élés másokkal

Hát a Dream house sem játék és mese… Amikor beköltöztem nagyon jó volt a társaság. Aztán sorra elment mindenki. Most kb csak együtt élünk érzésem van. A kezdeményezéseim sorra megtörnek a haggyá má a hülyeségeiddel jégfalakon. Végül is azért legalább hétvégénként együtt csinálunk dolgokat és hét közben így legalább van időm dolgozni otthon is.

Egy kicsit erről a Cseh lányról. Korábban már írtam, hogy naiv. Hát nem picit, de el is van kényeztetve, méghozzá nagyon. Komolyan mondom, nem tudom, mi a francért jött ide. AIESEChez semmi köze, sőt kb undorral nyilatkozik róla. Nem, hogy az AIESEC irányába nem hajlandó nyitni, hanem Sri Lanka irányába sem. Nem utazik, buszon, ha ki kell mennie az utcára „rosszul van” a tömegtől és az emberektől. Kb csak a luxushotelekben és otthon képes életben maradni. Nem eszik Sri Lankai kaját és kb semmilyen módon nem tapasztalja meg Sri Lankát. Aztán sír, hogy elfogy a pénze… És még D housera is köpköd… Talált magának egy ausztrál pasit, aki mellesleg a Sri Lankai krikett csapat kondi edzője és vele van amennyit csak tud. Mert ő elviszi a luxuséttermekbe stb, stb.A legszebb az egészben, hogy a munkája egyik részében a Sri Lankára látogató Cseh turistákat viszi körbe turista vezetőként. Hogyan mesél nekik az országról, ha azt sem tudja mi az? Erre a kérdésemre nem tudott válaszolni. Én aranyos és kedves vagyok vele, segítek neki, tanácsolok, próbálom picit kimozdítani a komfort zónájából, de ott bizony kő kemény falak vannak és csökönyösség. Legutóbbi show az volt, hogy nekem támadt, hogy mér eszem a ketchupját. Akkor kinyitottam a hűtőt és megmutattam neki a teli, nyitatlan üveg ketchupot, ami ugyan az a márka és azért vettem, hogy nehogy szó érje a ház elejét. Erre még inkább kifakadt, hogy ne egyem a ketchupját… Oké mondom, nem fogom.A nigériaiak után Sikerül megtapasztalnom a másik végletet is… Én alkalmazkodok valamilyen szinten mindenkihez… :)

A nigériaiakról még annyit, hogy korában írtam az inváziót, amikor Tobinak a 3 haverja jött látogatni és ott ragadtak nálunk 3 hétre. Na, hát ugye Nigériáról hallottam pár történetet. Ugye vannak ott ezek a gang-ek. Ezek ilyen csoportulások különböző nézetekkel. Ne menjünk mélyen bele, nem ez a lényeg. Hanem az, hogy igen erőszakosak is tudnak lenni és a gyilkosságok nagy részét egymást között követik el. Na már most, vannak különböző kasztok, az egyik az un. „Hitman”. A szó direkt fordításban akár bérgyilkost is jelenhet, de jelen esetben arról az emberről van szó, aki elvégzi a piszkos munkát. No az egyik srác aki velem lakott 3 hétig hitman. És igen, tapadt vér a kezéhez otthon. Én kiabáltam is velük, mert nem figyeltek rám. Tök jó így megtudni a dolgokat nem?!?! :) Amúgy rendesek voltak és csöndesek… Minden esetre jó, ha minél többet hallasz a világról és azokról az emberekről, akik körülvesznek.

Legyetek jók…