Ami a híres Sri lankai mosoly mögött van

Most mondhatnék mindenféle kifogást, hogy miért nem írtam. Igazából elkezdtem már, most egy jó másfél oldal tetejére írom ezeket a sorokat. A lényeg az, hogy rám telepedett valami féle nihil. Nem, ez nem lustaság és valóban az sem igaz, hogy inger szegény lenne a környezetem. Bár sokkal kevésbé inger gazdag mint mondjuk 4 hónappal ez előtt, de nem foghatom erre sem. Egyszerűen itt van ez a „semmi” érzés amit nem tudok megfogni, lehet hogy része a gyakorlat görbének. Mind1 most írok és adok egy helyzetjelentést jó pár dologról.

Húúú, eszembe jutott, hogy mivel akartam már régóta kezdeni egy postot, csak mindig elfelejtettem, amikor blog íráshoz jutottam. Tehát, még amikor idejöttem erre a szigetre akkor beszélgettem erről a témáról. Állítólag, ha a nagy átlagot nézzük Sri Lankán kevesebb, mint 5% esélyed van, hogy HIV vírussal fertőzött emberrel szeretkezel. Viszont valaki kiszámolta, hogy kb 5% az esélyed arra, hogy egy kókuszdió a fejedre pottyan a pálmafáról, ami ugye sok esetben halálos. Aztán pár hónappal később, amikor a Kandy botanikus kertbe sétáltunk feljött a kókuszdiós példa és gyorsan bedobtam a statisztikámat. Persze hőzöngtek meg nevettek, de akkor egy furcsa dolog történt. Még mindig a témán nevettünk, meg engem cukkoltak, amikor is egy mellettünk lévő jó 20 méter magas pálmafáról egy kilós kókuszdió esett le mellénk, körülbelül 1-2 méterre. Nem azzal a nagy robajjal, ez a zaj a tiszteletre méltó kategóriába esik. Mintha egy nagyon karizmatikus ember megszólalna, mély hangon, nem kell kiabálnia mégis egy 300 fős terem azonnal nesztelen lesz és ráfigyel. Mi is azonnal elnémultunk.

Asszem itt a sors szólalt meg. Vagy hívjuk akárminek, de nem tetszett neki, hogy nevetünk rajta. Érdekes dolog a hit. Nem összekeverendő a vallással. Erről még nem írtam, pedig azt hiszem minden értelmes ember életének a része kell, hogy legyen.

Itt megtanultam kimondani, ateista vagyok. Hozzáteszem, hogy az otthoni definíció szerint Ázsiában pár milliárd ember ateista… Persze ez koránt sem azt jelenti, hogy nincs hitem, csak nem szeretem, ha az be van téve bármilyen vallás kereteibe. Nincs szükségem keretekre a munkában, nincs szükségem a hit esetében sem. Persze ez nem igaz, fogalmazzunk úgy inkább, hogy nem szeretem látni a kereteket.

Oké lássuk is miből élünk ma. Próbálok egy kis gondolkozósat és egy kis helyzetjelentést is beleírni. Az előző post óta semmi robbantós dolog nem történt, lecsillapodtak a kedélyek. A héten a legtöbb Sri lankai facebookon a profilképe helyére egy Sri Lanka zászlót tett, ezzel tisztelegve a katonák előtt.

Közlekedés Colomboban és Sri Lankán

Nagyon gáz. Nem picit… NAGYON. Kezdjük talán a Colombón kívüli közlekedéssel. Tudsz menni vonattal vagy busszal. A vonat keretek közé van szorítva a sínek miatt és a szardínia effektus miatt általában egyszer-kétszer kipróbálod, de aztán hanyagolod. A busz az valamivel barátságosabb és van légkondicionált verzió. Az elég vicces amikor valami nagyobb történés van és embertömegek mozdulnak meg (itt az embertömeg az többet jelent, mint otthon) akkor szó szerint verekedés van ezekért a buszokért, illetve a bejutásért. A normál buszokért kevésbé van, mert azok gyakrabban járnak, nagyobbak és így is úgy is belepréselődik annyi ember amennyit nézni is szégyellek. Viszont az AC (légkondis) buszokon csak annyi ember préselődhet be (az elején), amennyi ülőhely van. Aztán persze út közben megint csak annyi, amennyi nem szégyelli. És akkor most learning point: Ha Ázsiában kisebb buszra szállsz, ne leghátra üljél, mert az szét fogja rázni a fenekedet és ne is az ajtó közelébe, mert oda préselődnek az emberek. És ezeket is ugyan úgy le kell inteni, felugrani, leugrani és préselődni. Megjegyzem még, hogy Ázsiai emberekre tervezték, vagy fogalmazhatunk úgy, hogy törpékre. (ezzel nem sértegetek senkit, de basszus kicsi helyek vannak). Ez azt eredményezi, hogy 3-5 órán keresztül összekuporodva ülök, a fejem a támla fölé lóg és kékes lilára verem a térdeimet. De amúgy ez a legkényelmesebb verziója a tömegközlekedésnek.

Persze lehet bérelni bármit, de hogy csak picit legyen durva az ára ahhoz érdemes legalább 10 embert összeszedni. Érdemes még megjegyezni, hogy hosszabb utakon a buszsofőrök úgy mennek, mint az állat. Az hiszem, már írtam egyszer, hogy Kandyből hazajövet sikerült a sofőr mögé ülnöm, aki konkrétan erősebb volt minden járműnél ami szembe jött, a teherautót, a másik buszt és a katonai dzsipet kivéve. Na akkor halálfélelmem volt.

Itt jegyezném meg, hogy a kelti part innen épp olyan messze van, mint Budapesttől Bécs, csak épp ez az út 10 órába telik. Olyan itt ugye nincs, hogy autópálya. Amit otthon ezerrel szidunk, hogy milyen lassan készül és milyen drága. Hát itt már tervbe van egy… délre… pár éve… Az út állaga annyira nem rossz, hiszen itt nincsenek nagy hőmérséklet ingadozások, amik szétrepesztenék az aszfaltot. De nem mondanám rájuk a minőségi utat sem.

Colombo. Na hát az külön történet. A főnököm előszeretettel röhög az arckifejezéseimen amit néha sikerül előadnom, amikor mellette ülök. Persze most már jobban tudom fékezni magam, de eleinte annyira nem tudtam. Manapság már csak annyit mondok, hogy „igen, ez pontosan az a szitu, amitől 1 éve otthon még alaposan kiborultam volna”. De akkor mondott valamit, ami megnyugtatott. „A tuk tuk sofőrök pontosan tudják mit csinálnak”. Ebben van valami. Itt ha nem vagy jó az úton, akkor gyorsan halott vagy sebesült vagy. Egyszer mondtam egy tuktukban, hogy menjünk gyorsan, sietek. Többször nem fogom.

Tehát a városban a szitu nagyon gázos. A Borella kereszteződés, ami a legközelebb van hozzám az egyik legnagyobb a városban. Reggel 7 től este 7 ig 20-30 perc alatt lehet eljutni egyik végéből a másikba. A két sávos uton MINIMUM 3 jármű van egymás mellett, tehát 2 jármű egy sávban, de persze a motoroknak és a tuktukoknak mindenhol lehet menni. Olyan itt nincsen, hogy járda, ha fizikailag van, ami ritka, akkor is igénybe veszik az említett csúcsforgalomba. És igen rám dudálnak hátulról, amikor jövök haza a 2 bevásárló szatyorral a járda falhoz közelebbi részén. Persze, amikor megfordulok az „anyád*****ja” nézéssel, akkor rögtön jön az „ah soooooorry sir”. Hátulról biztos nem vagyok fehér vagy túlságosan magabiztosak a tuktukban. Olyankor bezzeg sosem akarnak elvinni. Tehát képzeljetek el 50 fokot, kipufogó gáz szagot és kéregetők hadát a kereszteződésekben. Olyan, hogy zebra, olyan csak a hotelek közelében és turistáknak van. Ergo, ahol én lakok nincs. Ez amúgy nagyon izgalmassá teszi az átkelést, de ezt igen hamar megtanulod, hogy össze kell szedni a bátorságodat és két 60 al vágtató busz között át kell suttyannod, különben soha a büdös életben nem jutsz át a túl oldalra. Az új európai gyakornokok arckifejezése ilyenkor mindent megér ;).

A helyzet csak rosszabbodni fog. Mivel a tömegközlekedés gyalázatos, az első dolga az embereknek, ahogy hozzájutnak egy kis pénzhez az a motor, majd az autó vásárlás. Egyre több és több jármű lesz az utakon és már a mostani helyzet sem fent tartható. Ha kormány nem tesz semmit 10 éven belül nem lehet majd közlekedni Colomboban. A különböző utak egyirányúvá tételével próbálkoznak, de ez gyakorlatilag nem megoldás. Ha az értelmiséget kérdezed ugyan ezt látják, megoldást nem.

G Á Z

A Sri lankai emberek

Elsősorban az emberekről fogok most írni. Amikor megkérdezik, hogy és milyenek az emberek? Mit szeretsz bennük? Akkor nem csak nekem, hanem minden külföldinek az jut az eszébe, hogy a mosoly. És valóban, elsősorban a külföldieknek, de egymásnak is mosolyognak az emberek. Elég idiótán szétnyílik az arcuk ott szájuk helyén és egy hatalmasat mosolyognak és ez ott is marad. Közben persze, udvariasan, nyájasan és kedvesen beszélnek. Ez az egész művelet valahogy aranyossá, szeretetre méltóvá teszi őket. Úgy nagy általánosságban. Ez szerintem egy jó dolog.

Ha egy gyors összehasonlítást csinálok a magyar ember és a sri lankai között, mondjuk egy tömött buszról való leszállásnál, akkor míg a magyar valószínűleg legalább fél hangosan anyázik és kiül az arcára a „világ hányinger” és a „mindenki dögöljön meg” érzés, addig a Sri lankai képes mosolyogni a helyzet komikumán és sokkal pozitívabban hozzáállni.

Persze itt megjegyezném, hogy az emberek 90%-a egy két lábon járó bankjegynek néz és még jó, hogy mosolyog, ha pénzt akar. De ez azért nem ilyen egyszerű. Az is mosolyog, aki nem akar pénzt és semmit. És ugyan úgy mosolyog. Valahogy beléjük van kódolva. Olvastam valahol, hogy mosolyogj a barátaidnak, mert szereted őket, mosolyogj az ellenségeidnek, mert kiakasztja őket, hogy mi az Istennek örül ez a flótás. Van benne valami, de szerintem maradjunk annyiba, hogy egy gesztus, ami egy sokkal pozitívabb életérzést sugároz, mint ami Európában van.

Milyen még a Sri lankai ember? Hmm sok mindent tudnék mondani. A történelem rányomja a bélyegét a helyi társadalmakra és az emberekre is, ez ellen egy dolgot lehet csinálni: tájékozottnak, nyitottnak lenni és utazni. Ha nem teszed, tudat alatt is élni fogod a saját lokális valóságod annak minden pozitív és negatív jellegzetességével.

Tehát nézzük Sri lankát. Idejöttek Indiából eléggé szétváltak és lettek szingalézek. Aztán jött a Buddhizmus majd tök jól elvoltak, aztán megérkeztek a holland, portugál és brit gyarmatosítók. És hoztak egy olyan kultúrát amit még nem láttak ezek az emberek. A gyarmati világ érdekes, persze az angol osztd meg és uralkodj itt is volt, egy normális gyarmati világ volt. Aztán a háborúk után függetlenség hírtelen. Amivel nem tudtak igazából mit kezdeni. Az első női miniszterelnök Sri Lankán volt. De ha nagyon le akarom egyszerűsíteni a dolgokat, akkor az történt, hogy átvettek minden brit és európai rendszert, az oktatástól, a közlekedésen keresztül az egészségügyig, meg kb minden területén az életnek. Aztán a gyarmatosítók elmentek és ők tovább léptek, tovább fejlődtek. Itt minden maradt úgy, ahogy volt. Egy rendszer, aminek a „mérnökei” elmentek. És üzemeltetni is csak úgy tudják, hogy látták, hogy addig hogyan mint, míg itt voltak. Persze ez gondolom nem helyi specialitás, hanem a legtöbb gyarmaton így lehet még ma is.

Mit is jelent ez? Nem azt, hogy leragadtak azon a szinten teljesen. Persze, van fejlődés, de az emberekbe van belekódolva egy csomó minden, ami már Európában nagyon máshogy van és számomra elég meredek. Egyszerű dolgok, pl a cselédek a háznál, akikre valóban szolgaként tekintenek és úgy is beszélnek velük, ők meg úgy is viselkednek. A legtöbb helyen az ajtónyitó emberke létezése és a tény, hogy egyes helyiek nem bírják felemelni a kezüket, hogy kinyissák az ajtót és képesek addig ott állni míg ki nem nyitják nekik az ajtót. Vagy egyszerűen az, hogy az általános és közép iskolák még mindig szegregáltak és kötelező az uniformis. Külön vannak lány sulik és fiú sulik és a lányok hordanak nyakkendőt… :D a prefektusi rendszer a sulikban vagy az, hogy egyes egyetemeken a lányok nem mehetnek ki a campus területén este 9 után!!! Hello csajok ez milyen már?!??!

Szóval kis dolgok, amik befolyásolják az emberek viselkedését és gondolkodását és ha rendesen odafigyelsz akkor látod.

Most pontosan nem tudom a Hofstede dimenziókat (kulturális különbségek leírása egy modellel) lankára vetíteni, de a munka kapcsán is felfedeztem pár dolgot. Ami számomra nagyon szembeötlő, az a jövőbe tekintés. Az emberek itt nagyon a jelenben vagy a közeljövőben gondolkodnak, bár lehet csak én szállok messzire az AIESEC miatt. A 360 projecthez, amit most is viszek az elején is hozzá tudtam már szólni, hiszen otthon is foglalkoztam ilyen dolgokkal. Egyszerűen azzal szembesültem,hogy bármi olyan amibe most kellett volna invesztálni is a jövőben térülne meg az falba ütközött. Pedig a kollegáim nagyon nyitott és intelligens emberek. De akkor is Sri Lanka.

Kit érdekel?

Szorosan az előző témához kapcsolódik, még mindig az emberekről van szó, de olyan fontos témának tartom, hogy külön topicot nyitottam neki. :)

Ez egy szörnyű mentalitás, amivel itt találkoztam és nagyon sok mindenhez kapcsolódik. Ugye környezet védelem már a világon mindenhol téma. Na, ez az egész dolog úgy gondolom egy fajta hozzáállás igényel az emberektől. Egy picivel többet teszek annak érdekében, hogy a környezetem tisztább, jobb legyen. Esetleg szelektíven gyűjtöm a hulladékot és még el is viszem a különtárolókba, vagy egyszerűen csak felveszem a szemetet a földől és kidobom a kukába vagy nem veszek bazi nagy autót, ami sokat fogyaszt és szennyezi a környezetet vagy átgondolom, hogy miből és mennyit fogyasztok, mit és mennyit használok. Nem leszek álszent, én is tehetnék többet. Otthon is itt is, de még midig úgy gondolom, hogy elég sokat teszek.

Na de akkor térjünk rá a helyiekre. Ez a fajta mentalitás teljesen hiányzik. Mindenhonnan. Az összes emberből. Ami nem az enyém, az kit érdekel!??! Szörnyű, borzasztó. Ettől mocskosak az utcák, ettől vesztik el a természeti szépségeiket, ettől lehet alig lélegezni az úton Colombóban és még sorolhatnám. Az első nagyon szembetűnő dolog, ami történt az egyik tréning helyszínen. Amikor megérkezünk külön kérünk mindenkit, hogy figyeljenek a természetre, NE szemeteljenek és még a csikket is vigyék vissza Colombóba. A különböző játékok során pontot vonunk le a szemetelésért stb. Mindezek ellenére az láttam, hogy az egyik emberke fogta a csoki papírt és simán eldobta az erdő közepén. Szimbolikus jelentése volt számomra ennek a pillantnak. Egyszerűen abban a gyönyörű minden zöld környezetben ott ordított a fehér csoki papír. Nekiugrottam volna legszívesebben annak a csókának, de szerepemben maradtam. Felvettem a papírt és jól levontam a pontot, majd egész nap szívattam szegényt.

Az egészet nagyban kell elképzelni. Itt aki megteheti az még jobban szennyezi a környeztet. Még nagyobb dzsippeket vesznek, még többet fogyasztanak és még jobban nem érdekli őket a környezet meg a többi ember. Miért is érdekelné őket? Hiszen a munkahelyük, otthonuk és különböző klubbok között marha nagy légkondicionált autókkal járnak, az utcára nem lépnek ki. Apa, szívbajt kapnál, ha látnád milyen autókkal hogyan mennek és hogyan hajtanak át a fekvő rendőrökön…

A környezet tudatos gondolkodásmód a vezetőkből is teljesen hiányzik. Colombóban nincs szemetes. SEHOL. Az elején még kerestem, most már nem csodálkozom és nem keresem. Zsebre vágom a szemetet és otthon kidobom. Ez az egész mentalitást a kollegáimon és a főnökömön is felfedezem. Bár ők talán egy fokkal jobbak.

Vezetők, példamutatás

Ebből egyenesen következik, az hogy az egész társadalom ilyen. Hiszen, ha a gazdagok, az elit, a vezető réteg így viselkedik és gondolkodik, akkor az egyszerű ember kit majmolna? Kivé akarna válni?

Persze ez a világon mindenhol megfigyelhető, de itt valahogy nagyon szembetűnő. Itt had emeljem ki az amerikaiakat, akiket manapság mindenki szapul. Az a sok gazdag ott Hollywoodban igen is pozitív példát próbál mutatni nem csak az amerikai, hanem az egész világnak, ami szerintem egy igen jó dolog. És nem arra a néhány gyökérre gondolok, hanem arra a mentalitásra, hogy vesznek hibrid autókat, meg úgy adakoznak, hogy átgondolják.

A gondolatmenetet tovább görgetve eljuthatunk a politikusokig. Akik ugyan csak nem különböznek a többitől. No meg háborúig. Persze, én megértem, hogy szükséges a biztonság, de ennek érdekében itt irtózatos pazarlás megy végbe. Richie Rich után nem gondoltam volna, hogy tényleg van olyan ember aki helikopterrel megy dolgozni. Pedig az egyik miniszter vagy legalábbis VIP azzal megy. Az ÖSSZES miniszter katonai konvojjal közlekedik. Ez mit jelent? Két sötétített bazi nagy dzsippet. Két Katonai dzsippet, mindegyikben 5-6 katona és pár motorost. Persze a rangtól és fontosságtól függően a számok változhatnak. Ha a miniszterelnök közlekedik, akkor konkrétan megáll az élet ott ahol éppen ő van a városban. Mindent bezárnak senkit sem engednek az utcára. Ez mind, mind az állam pénzén. Miből van az államnak pénze? Adóból és Sri Lanka esetében külföldi segélyekből. Milliárdok mennek el csupán arra, hogy pár száz ember kényelmesen utazzon és biztonságban érezze magát.

Elég jó rálátásom van a vezetőkre, hisz nekik tartom a tréningeket. Azt kell mondjam, hogy a hatalmi távolság nagyon ott van. A nagy embereknek ugrálnak a kisebb emberek és ezt a nagy emberek el is várják. Ha a nagy ember megszólal megfagy az levegő és csönd van és amit ő mond az bizony úgy van, még akkor is, ha a legnagyobb baromság amit életemben hallottam. A legtöbb nagy ember átgázolt mindenen és mindenkin ahhoz, hogy eljusson oda, ahol most van és ezt a mentalitását folytatja is. Mit lát a kis ember? Mit lát az aki egyszer abban a székben ül? Ezt és ezt fogja csinálni. Persze tisztelet a kivételnek, találkoztam néhány igazán tiszteletre méltó emberrel.

Épp ezért fontos és nagyon jó dolog a társadalom szempontjából is az, amit a cégünk csinál.

A háború hatása

Ha jól tudom 30 éve tart. Bárhogy is, de már generációkról beszélünk. Emberekről, akik ebben nőttek fel. Félnek. Vagyis paranoiásak. Nem mennek ki este az utcára. Teljesen egyértelmű, hogy este az ember helye otthon van, biztonságban. Éppen ezért KELL egy saját otthon. Ami az enyém, amit nem bérlek, egy biztos pont ahova haza lehet térni. A vallásosság mellett ez az ami bebugyolálja a fiatal, csinos lányokat és ráveszi őket, hogy inkább otthon maradjanak. Ez az ami miatt a fiuk meg serdülőkorban zoknik lesznek, mert nem jutnak nőhöz rendesen. Ha picit visszamegyünk a történelemben, akkor megnézhetjük az ősi sziklafestményeket Sigiriya falain, ahol a nők félmeztelenül, mosolyogva parádéztak. Tehát nem volt ez mindig így. A háború bezárja az embereket, de az biztos, hogy edzetté teszi őket. Minden esetre hosszú távon nem egészséges.

Összefoglalva

Volt még egy érdekes beszélgetésem a német lánnyal, ami valahogy nagyon jól visszaadja a fentieket. A közeli templomban éppen ment valami imádkozás és természetesen a hangosbemondóban zengett a kántálás. Rossz hangulatban voltam és megjegyeztem, hogy mi a francot csinálnak ott minden nap ennyi órán keresztül az emberek. Persze imádkoznak, kántálnak, meditálnak. És akkor előjött a hasznosságom: De minden nap, ennyit??? Akkor Teresa, a német lány megszólalt. – Ugyan, mi mást csinálnának?! Akkor nyitottam a számat, hogy én megértem a vallást, meg minden de ennyit már egyszerűen hülyeség imádkozni, de akkor átgondoltam. A körülményeket nézve, tényleg nem nagyon tud és akar a szegényebb ember mást csinálni, mint imádkozni vagyis templomba járni.

A gazdag meg fogyaszt és próbálja majmolni a nyugatot, de le van ragadva a saját valóságában és elsősorban a káros dolgokat veszi át.

Welcome to Sri Lanka, to the land like no other. Hozzáteszem, ezt egy 3 hetes vagy akár 3 hónapos nyaralás során nem veszed észre. Az a Sri Lanka gyönyörű és kedves és szép.

Nem akarok ám negatív lenni, hanem egyszerűen reális. Még mindig rengeteg pozitívumot tartogat ez a sziget.

Jaq hogy van?

Köszöni jól. A munkája még mindig jó és érdekes. Bár a tréningek év vége fele megcsappantak, de van mit csinálni. Most el kell adnom, ami elég nyers, de kihívásként kezelem, hisz ha figyelembe veszem a céljaimat, akkor ez az, amit tuti nem tudok elkerülni. Nemsokára elköltözünk egy új épületbe, ami nagyon modern és tiszta és csili vili. És csak 1 utcával van arrébb szóval ehet 4 perc helyett 5 percig fog tartani a sétám otthonról. :)

Sokkal jobban átlátom az üzleti életet egy kis és nagyobb vállalkozások működését. trénerként is fejlődök, már elég sok mindent viszek egyedül és legutóbb már Sifaannal ketten mentünk csak egy programra és az egészet ketten csináltuk.

Április elsején megyek haza valószínűleg. Decemberben jön az Ysolt és körbeutazzuk Sri Lankát, majd átruccanunk Szingapúrba szilveszterre. (szegény én :D) Januárban jövök vissza, tehát uszkve 3 hónapot fogok még dolgozni. Ebben a három hónapban már aktívan keresem a lehetőségeket amik összekapcsolhatják a két országot. Magyarul gondolok a jövőmre.

Olyan, mint trainee közösség még mindig nem létezik. Együtt élés van. Bár sikerült elmennünk közösen délre és egy hétvégét eltölteni, de a közelebb kerülés ellenére még mindig nem érzem azt, amit akkor éreztem amikor idejöttem. Vannak helyi haverjaim, de inkább csak felületes barátságok.

A helyi AIESEC ről már hónapokkal ezelőtt lemondtam. Most próbálkoznak, biztos most van tervbe véve, hogy akkor a newieket bemutatják a gyakornokoknak. Hát erről lekéstek. A csajok majdnem semmilyen kapcsolatot nem keresnek velük én meg most már egy szálkát sem teszek arrébb értük.

Jön egy Brazil srác, az utolsó 3 hónapot egy szobába fogjuk tölteni. Remélem legalább még 1 barátot tudok szerezni.

Fura érzés tervezni hazamenni, mintha már kifele mennék…