Kétségtelen hogy az utazás feltölt. Ebben most már biztos vagyok. Abban is, hogy inger szegény volt a környezetem és azért nem írtam. Nem tudom, hogy Sri Lanka teszi vagy a rendes közösség hiánya vagy az hogy túl sok időt töltök egy helyben, de inger szegény volt…
Az utóbbi két-három hétben utaztam és az bármennyire fáradt vagyok, még mindig azt mondom, hogy ESZMLETLENÜL JÓ UTAZNI! :) Had mutassam meg, hogy miért. A következő sorok egy fényképésztől származnak, aki elvesztette a lábait és a világ különböző pontjain fotózza az emberek reakcióit, amikor meglátják őt.
„1 year ago I was asked by a little boy in Christchurch, New Zealand if I had been eaten by a shark.
2 months ago I was asked by an elderly woman in Sighisoara, Romania if I had lost my legs in a car accident.
6 weeks ago I was asked by a bar patron in Helena, Montana if I still wore my dog tags from Iraq.
Everyone tries to create a story in their heads to explain the things that baffle them. For the same reason we want to know how a magic trick works, or how mystery novel ends, we want to know how someone different, strange, or disfigured came to be as they are. Everyone does it. It's natural. It's curiosity.
But before any of us can ponder or speculate - we react. We stare. Whether it is a glance or a neck twisting ogle, we look at that which does not seem to fit in our day to day lives. It is that one instant of unabashed curiosity - more reflex than conscious action - that makes us who we are and has been one of my goals to capture over the past year.”
Szerintem ezt tökéletesen mutatja, hogy miért érdemes kiszakadni a saját valóságodból, kinyitni a szemedet és szétnézni a világban. Ez nem csak magát az utazást jelenti. Sőőőőt. Elsősorban azt a gondolkodást, amivel nyitott leszel a világra, kezdeményezel és tanulsz egy életen át. Ez a pár bekezdés megmutatja, hogy mennyire hajlamosak az emberek a saját helyi valóságukból kiindulva képet alkotni a világról, ami a gondolkodásukat, az meg a hozzáállásukat és a viselkedésüket befolyásolja. Tanult hátizsákos kollégám, aka Ysolt tűzte most ki céljául, hogy otthon minél több embert rávesz, hogy átmenjen hasonló élményen és kinyissa őket a világ fele, hisz akkor az ország is sokkal nyitottabb lesz, ami mindenkinek jó. Valahol az AIESEC is ezt csinálja… :)
Annyi élménnyel gazdagodtam, hogy úgy döntöttem, most nem egyben ömlesztem nektek ide a dolgokat, hanem külön postokat hozok létre a nagyobb blokkoknak.
Még valami, a képek profi fotós, aka Ysolt (TM) képei. Köszönjük meg neki mindannyian a vizuális orgazmus közeli élményt! :D
Az utóbbi két-három hétben utaztam és az bármennyire fáradt vagyok, még mindig azt mondom, hogy ESZMLETLENÜL JÓ UTAZNI! :) Had mutassam meg, hogy miért. A következő sorok egy fényképésztől származnak, aki elvesztette a lábait és a világ különböző pontjain fotózza az emberek reakcióit, amikor meglátják őt.
„1 year ago I was asked by a little boy in Christchurch, New Zealand if I had been eaten by a shark.
2 months ago I was asked by an elderly woman in Sighisoara, Romania if I had lost my legs in a car accident.
6 weeks ago I was asked by a bar patron in Helena, Montana if I still wore my dog tags from Iraq.
Everyone tries to create a story in their heads to explain the things that baffle them. For the same reason we want to know how a magic trick works, or how mystery novel ends, we want to know how someone different, strange, or disfigured came to be as they are. Everyone does it. It's natural. It's curiosity.
But before any of us can ponder or speculate - we react. We stare. Whether it is a glance or a neck twisting ogle, we look at that which does not seem to fit in our day to day lives. It is that one instant of unabashed curiosity - more reflex than conscious action - that makes us who we are and has been one of my goals to capture over the past year.”
Szerintem ezt tökéletesen mutatja, hogy miért érdemes kiszakadni a saját valóságodból, kinyitni a szemedet és szétnézni a világban. Ez nem csak magát az utazást jelenti. Sőőőőt. Elsősorban azt a gondolkodást, amivel nyitott leszel a világra, kezdeményezel és tanulsz egy életen át. Ez a pár bekezdés megmutatja, hogy mennyire hajlamosak az emberek a saját helyi valóságukból kiindulva képet alkotni a világról, ami a gondolkodásukat, az meg a hozzáállásukat és a viselkedésüket befolyásolja. Tanult hátizsákos kollégám, aka Ysolt tűzte most ki céljául, hogy otthon minél több embert rávesz, hogy átmenjen hasonló élményen és kinyissa őket a világ fele, hisz akkor az ország is sokkal nyitottabb lesz, ami mindenkinek jó. Valahol az AIESEC is ezt csinálja… :)
Annyi élménnyel gazdagodtam, hogy úgy döntöttem, most nem egyben ömlesztem nektek ide a dolgokat, hanem külön postokat hozok létre a nagyobb blokkoknak.
Még valami, a képek profi fotós, aka Ysolt (TM) képei. Köszönjük meg neki mindannyian a vizuális orgazmus közeli élményt! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése