2009. január 14., szerda

A hegyvidék: Nuwera Elyia, Badulla. Lejutunk a hegyről valaha???

folytatás

Este fele érkeztünk meg Nuwera Elyia városkájába, ahol rohadt hideg van. Nem akarok hülyeséget mondani, de jóval ezer méter fölött van. Hát igen csak elszoktam a hidegtől. Jótékonyan jött az a pulcsi meg a kapucni. Miután nagy nehezen megtaláltuk a szállásunkat és összebarátkoztunk a sráccal, aki üzemeltette bevetettük magunkat a városba vacsorázni meg inni valami lélekmelegítőt. A városkában a hidegen kívül az volt még a nem minden napi, hogy senki sem akart mindent eladni nekünk. Biztos sötét volt és a sok ruha tette, nem voltunk elég fehérek. Sikerült hozzájutnunk valami nem sri lankai kajához, aminek felettébb örültünk, de amúgy nem túl sok érdekességet láttunk.

A szállásunkon még egy Koreai csóka lakott, aki mérnökként dolgozik sri lankán. Amit még tudni érdemes, hogy lankán 3 helyen van golf pálya. Colomboban, Kandyben és itt. Barátunk golfozik és ami itt speciális, az az, hogy itt egyedül van az egész pályán. Saját bevallása szerint császárként. Egy közeli nagyobb városban dolgozik, külföldiként valószínűleg elég jó pénzt keres, aztán péntek kora délután fogja a helyi nőjét idecipeli, kimegy a szállás kertjéből és ott van a golfpályán.

Amikor a saját életedet álmodod, néha érdemes szétnézni, mert találkozhatsz emberekkel, akik a saját álmukat élik.

A helyi sráccal, akié a szállás eltöltöttünk egy kellemes estét. Egy kis társalgó helyiségben próbáltunk meg befűteni, persze sikertelenül, mert az ittenieknek dunsztja sincs hogyan kell valamit úgy megépíteni, hogy az fűthető legyen. De egy sör után, már egész jól éreztük magunkat. A srác értelmes és én szeretek értelmes emberekkel beszélgetni. Járt már külföldön és vannak tervei az életben. Saját bevallása szerint nem akar nagyra törni. Fel akarja rendesen építeni ezt a kis szállást és ebből akar élni. Amit külön kiemel, az, hogy ő nem akar olyat építeni, mint a többi, valami speciálisat, különlegeset szeretne alkotni. Ez már látszik is a szálláson. Az ő két kezi munkája van benne, ez a gondolkodás és amit elért minden képen tiszteletre méltó. Harminc valahány éves, de azt gondolom van tapasztalata az életről, elég sokat láthatott és jó a hozzáállása és a gondolatai. Tőle hallottam egy hasonlatot, ami nagyon megragadt bennem. Tulajdon képen sokszor feltettem magamnak a kérdést, hogy mit keresek én itt, miért töltöttem el egy évet az életemből ebben az országban? Hová vezet ez? Hogyan kapcsolódik a jövőképemhez? Kérdések amiket nem nagyon tudtam megválaszolni csak egy érzés volt válaszként, hogy nem rossz az nekem, hogy itt voltam. A srác mesélte, hogy ő is dolgozott külföldön és olyan munkát végzett, amit nem végezne megint, de ő is úgy gondolja, hogy megérte.

Nem tudod igazából, hogy mi a tűz, amíg meg nem égeti a kezed és ott nem lesz egy darabig az égés nyoma.

Szeretem az ilyen egyszerű és tiszta képeket. Pont erről van szó. Nem bánom egy percét sem az itt eltöltött időmnek. nem bánom, hogy időnként megégettem a kezem vagy azt, hogy esetleg egy egész évig a tűzbe tartottam, mert most tudom mi a tűz.

Másnap reggel egy tuk tuk vitt minket a közeli vonat állomásra, mert a terv szerint vonattal folytattuk az utunkat le a hegyről. A vonaton találkoztunk pár cseh őrülttel, akik hasonló cipőben jártak mint mi és már legalább annyira koszosak voltak, mint mi. Ez valamelyest megnyugtatott. A vonatról még annyit kell tudni, hogy Colombóból indul és azt hiszem két nap alatt jut el a végállomásig, egy kisvárosba a hegyvidék keleti részén. Naponta kettő indul és mi az első osztályra szerettünk volna jegyet venni, amit úgy hívnak, hogy panoráma kocsi. Mint kiderült, összesen 25 hely van és az összes vonatra elkeltek a jegyek január végéig, valamint, ha most megyünk nem biztos hogy lesz ülőhelyünk. – Ja én kérek bocsánatot, akkor mér nem indítanak több járatot vagy csatolnak fel több kocsit, ah ekkora kereslet van a karácsonyi szezonban? Na mind1, ez Sri Lanka. Amúgy iskolai szünet van és ilyenkor fogja magát a tömeg és feljön a hegyre. Nekik ez a karácsony. Persze nem ünneplik, de ezt csinálják.

Így tehát felpréselődtünk a vonatra. Annyira nem volt szörnyű a tömeg, de persze leülni esélyünk nem volt. Aztán gyorsan rájöttünk, hogy a táj egészen fantasztikus, és azt az ajtóból lehet rendesen látni. (amit ugye nem csuknak be menet közben se) Tehát egy kis hatalmi és területi harc után sikerült kitúrnunk minden helyit a közeli ajtóból, majd felváltva élveztük a kilátást. Hát mit ne mondjak… lenyűgöző helyeken ment a vonat. Mire a végállomásra értünk számos barátot szereztünk és jó pár óra után, már jól esett leszállni a vontról.

Minek után magunkhoz vettünk egy kis táplálékot a szokásos háromszögre hajtogatott roti formájában bátran nekiindultunk a busz állomásnak annak ellenére, hogy azt hallottuk, hogy az nap már nem megy busz a keleti partra. Ez mondjuk különösebben nem rémisztett el, mert hát Ázsiában az emberek össze-vissza beszélnek, itt a fehér nem biztos, hogy nem fekete. Az állomáson aztán kiderült, hogy igaz. Ma már nem megy több, majd holnap reggel. Hát pedig mi ma már a keleti parton akartunk aludni, különben is ott még mindig hideg volt. Nem adtuk fel, elkezdtük durván alkudni a tuk tuk sofőrökkel, hogy mennyiért vinnének el minket. Mindegyik nagyra nyitotta a szemét, hogy hova akarunk menni. Ez kb olyan, mintha otthon a városi taxiban közölnéd, hogy na akkor mennyünk Bécsbe. Aztán egyszer csak összeakadtunk egy emberkével, aki nagyon segítőkésznek mutatkozott és az a speciális tulajdonsága volt, hogy beszélt angolul, így tudtunk vele kommunikálni. Először azt hittem, hogy mindjárt jön valami szokásos lehúzós szöveg, aztán amikor már legalább egy perc eltelt és még mindig nem akart semmit sem eladni és pénzt sem kért akkor elkezdtünk jobban odafigyelni. Hamar kiderült, hogy sikerült belebotlani a helyi polgármester jelöltbe. Aki hatalmas elánnal elhatározta, hogy szerez nekünk buszt. Persze nem tudott, de akkor legalább a közeli nagyobb városba menjünk el ma, majd onnan mehetünk tovább holnap reggel. Fel is szálltunk a buszra, amire nagy betűkkel ki volt írva a város neve és már majdnem örültünk, amikor a biztonság kedvéért megkérdeztem, hogy akkor ez a busz megy-e abba a városba, ami rá van írva. Ja, hát oda nem, sorry.

Ekkor emberünk felajánlotta, hogy elvisz minket egy olcsó szállásra. A saját autójával vitt minket oda, útközben még azt is felajánlotta, hogy nála alhatunk. Persze nem akartuk ennyire terhelni, így is sokat segített. A szállás jó volt, tiszta volt, finom és sok volt a kaja és valóban olcsó volt. Még a wc papírt is ott hagytuk. Hiába, mindenhol vannak még önzetlen emberek.

Az este még azt azért elolvastam az útikönyvben, hogy a város, ahol ott ragadtunk az a bűnözés és a maffia meleg ágya lankán. És így utólag belegondolva, emberünk is olyan jó kis maffiózónak nézett ki.

Halleluja.

1 megjegyzés:

Maso írta...

Tudod, majd amikor o fog Pesten jarni, ne felejtsd el, hogy esetleg ker majd egy aprocska szivesseget. Nem tudod hol, nem tudod mikor... :)