2009. március 17., kedd

A döbbenet és a régi - hazaértem

Gondoltam, hogy frappáns címmel kéne nyitni az utolsó postot és ez valóban ilyen. Júliusban, tehát 7 hónappal ez előtt leírtam a blogomban magamnak pár pontot, hogy azokról fogok írni hazaérkezéskor. Lássuk akkor elsőnek ezeket a mostani fejemmel, majd pár gondolatot.

  • Mit fogok hiányolni Sri Lankáról?

Hiányzik a napfény. A könnyelműség. A gondtalanság. Nem mintha nem lettek volna gondok. Itthon mintha nagyobbnak látszanának. Pedig nem.

Hiányzik a nemzetközi háttér. Hiányoznak a kultúrák. Hiányzik a kulturális érzékenység velem szemben, illetve az amit nekem kell tanúsítanom.

Hiányzik Unawatuna, vagy a lehetőség, hogy bármelyik hétvégén egy földi paradicsomban találhatom magamat.

Hiányzik Bellihlloya és az összes őrült tréning ami ott volt. A fény és a hála, ami az emberek szemében csillan egy-egy AHA élmény után vagy a fáradt hazaúton vasárnap esténként.

Hiányzik a mosoly. Legyen igaz vagy hamis.

Hiányzik Ruki meg Sifaan. Az átgondolt kreativitás és a vicces zsenialitás.

Hiányoznak az AISECesek az összes baromságukkal együtt.

Hiányzik a Dreamhouse, legfőképpen a tető. Itthon valahogy nem ugyan az a jóga, mint ott a tetőn.

Hiányoznak a tuktukok. Bármennyi gáz ott a közlekedés a tuktukok egy zseniális megoldást nyújtanak a problémára. Fizetnék 300 Ft ot, hogy háztól házig vigyenek. De n legyek lusta, ugye? :D

Hiányzik a jókedv és a pozitív gondolkodás.

Hiányoznak a beach partyk. A totál szabadság és jókedv, amihez nem lehet semmit sem hasonlítani.

Hiányzik az utazás és az Óceán.

  • Mi nem fog hiányozni?

Nem hiányzik a kitüntetett figyelem. Először azt hittem, hogy az egomnak hiányozni fog, de nem. Nagyon jó, hogy végre nem mindenki engem néz a közértben és végig tudok menni az utcán normálisan.

Nem hiányzik a zaj, a tömeg, a kosz és a büdös a közlekedés miatt. Pedig állítólag Pest is smogos. Ajánlom figyelmébe néhány közlekedési szakembernek Borella kereszteződést délben.

Nem hiányzik a privát élet teljes hiánya. Mármint örülök, hogy itthon van privát életem. Untam, hogy ott mindenki tudni akart mindenről és tudott is. Untam, hogy ott annyian voltak… Vannak dolgok amihez senkinek semmi köze, legfőbb képpen ne szóljon abba bele.

Nem hiányzik az extrém szegénység látványa. Nem mintha nem akarnék róla tudomást venni, de ha sokat látod nem tesz jót.

Nem hiányzik a RIZSA ÉS A CHURRY.

Nem hiányoznak a nem normális busz vezetők.

  • Mik voltak a leg maradandóbb élmények, tapasztalatok?

Megmászni Adam’s peaket. Nem mennék fel újra, de ebből az életéből nem hagyhatja ki az ember.

A tréningek Bellihulloyában. Viharban napsütésben, dzsungelben, vízben porban. Leírhatatlan minden tekintetben.

Az első hétvége Unawatunában / Mirissában.

Singapore.

A város fölött fürdeni egy medencében. Az exkluzivitás, amiket csak azért kaptam, mert fehér vagyok :S

Egy szobában lakni egy indai sráccal vagy két singaporei lánnyal vagy egy Brazil sráccal.

Utazásunk Ysolttal lankán és azon túl.

Utazásaink Smishaval és Nadineal.

Megkapni az új állást, amit szerettem volna.

  • Mik voltak a leg kellemetlenebb élmények, tapasztalatok?

Kilépni a munkahelyemről bele a bizonytalanságba, kockáztatni az egészet.

Atrocitások katonákkal és rendőrökkel, amikor náluk van a kala.

Atrocitások és elkudozások tuktuk sofőrökkel.

40 fokos láz, fosás és lázálmok.

  • Mit fogok élvezni otthon?

Élvezem a komfortot, amit Európa és a családi fészek nyújt.

Örülök a régi barátoknak, ismerősöknek, családnak, macskámnak.

Örülök, hogy kevesebb ember irigyel, mint gondoltam. Inkább inspirálódnak és meghallgatnak.

Élvezem a motort és a közlekedést.

Jó, hogy könnyebben el tudom mondani, hogy mit akarok. (az nem biztos, hogy meg is értik :))

Élvezem, hogy minden elérhető és a lehetőségek tárházát.

Íz orgazmusom van itthon az ételtől.

  • Mit nem fogok élvezni otthon?

Nagyon rossz a pesszimizmus és a negatív gondolkodás.

Mindenki sír és panaszkodik. Miért?

Nem süt a nap. Vagyis süt, de a felhők fölött és nem ér le idáig. Vagyis leér, de csak kevés. ÉRTEEED?!?!

Nagyobb a feszültség az emberekben és magamon is megérzem.

  • Mit fogok folytatni otthon, amit itt elkezdtem?

Jógát… és a testedzést. Akkor is megoldom valahogy!

Azt a hozzáállást, amit megtanultam. A problémák kezelését, a dolgokat több szemszögből megközelíteni. Gondolkodni mielőtt megszólalok és még ezer dolgot.

Globális mentalitás. Nemzetközi környezet, érdeklődés.

  • Miben különbözik az otthoni nemzeti és munka kultúra a Sri Lankaitól?

Na ez nehéz. Kiragadni a lényeget.

Minden nemzetnek fel vannak építve a saját falai, amin nem tud átjutni. Magyarországon talán ezek a falak félelemből épülnek. Nekünk rossz és nekünk rosszat akarnak „valakik”. Ez rengeteg dologba meggátol bennünket. Lankán ezek a falak a múltból vannak és másolásból. Mindenki a külföldet próbálja meg majmolni és nem saját megában keresni a nagyszerűt. Pedig ott van. Ráadásul nem is a jó dolgokat majmolják, hanem nagyon sokszor mellé nyúlnak.

(ha most azt mondtad magamnak, hogy „ez itthon is így van”, akkor éppen nem tudtál átlépni magyar a faladon :))

  • Milyen elvárásaim vannak a hazaérkezéssel kapcsolatban?

Ez valamilyen szinten már idejét múlt egy hónappal hazaérkezésem után, de azért van pár dolog.

Elvárom magamtól, hogy megteremtsem a teljes pénzügyi függetlenséget azon z életszínvonalon, amit szeretnék.

Elvárom magamtól, hogy ne „essek vissza” régi önmagamba és őrizzem meg azt, akivé váltam.

  • Mi változott meg bennem? A világnézetemben? Az értékeimben?

Felnőttem. Nyitottabb lettem. Határozottabb lettem. Tudom kommunikálni, hogy ki vagyok. Könnyebben alkalmazkodok különböző emberekhez. képes vagyok egy dolgot több szemszögből megvizsgálni. Képes vagyok magamnak azt mondani, hogy „állj” és magamba szállni, értékelni, hogy merre tovább. Hasznosság orientáltabb lettem. Nem tartom annyira ellenszenvesnek a melegeket. (ez volt a mosolyogtató kakukktojás, ha eddig elolvastad, de amúgy tényleg igaz) Rájöttem, hogy rengeteg dolgot meg kell még tanulnom. Rájöttem, hogy milyen pici vagyok és utaznom kell, hogy nagyobb legyek :D stb stb

  • Mi változott otthon? A barátaim, család…

Eltávozott a kutyám és megöregedett a macskám :(

Megtanultak a szüleim nélkülem élni. Azért néha még próbálnak nevelni, de nagyon szeretem így őket.

A közeli baráti köröm nők miatt szétugrott. Ez szerintetek is baromság? :)

Kezdenek átlépni az emberek körülöttem az „iskolából” a „dolgozóba”

Lehet menni a szabadság hídon és betömték a lukat a kálvinon.

Nincs többé 1 forint.

Állítólag nagyobb szarban vagyunk, mint egy évvel ez előtt.

  • Milyen nehézségekkel nézhetek szembe? Hogyan küzdök meg velük?

Mindenki panaszkodik. VERSENYT HÍRDETEK: Bárhol, bármikor, bárki panaszkodik neked. (ezt már a hanglejtésből is észreveszed, de vigyázz nehéz, mert annyira körülvesz minket) akkor mondanod kell magadban egy jó dolgot. Bármit, finom volt a reggeli kakaó, szépen csillant meg a fény reggel a villamos szélvédőjén, szimpatikus volt ez a gondolat. HA egy nap összegyűlik három ilyen, akkor a harmadik embert félbe kell szakítanod. Elmondani neki a jó gondolatot és ezt a versenyt.

ADD TOVÁBB. Különben holnap fél 5 kor belecsap a villám Józsi bácsiba! Ne szakítsd meg a LÁNCOT, gondolj Józsi bácsira!

Ezen kívül, az emberek valahogy más fordulatszámon pörögnek, amit nem akarnak megváltoztatni és nekem nehezemre esik megtalálni és együtt pörögni.

Nehéz, hogy kitaláljam mit akarok kezdeni magammal. Hol akarok valamit is kezdeni magammal. Hogyan oldom meg? Azt mondták a mentoraim, hogy ha megfelelő mennyiségű az információ és a hatás körülöttem, akkor egy értelmű a döntés. Tehát infót és hatást gyűjtök, valamint proaktív vagyok, minden lehetőséget megragadok, hogy tanuljak és több legyek.

  • Hogyan tudom a legjobban visszaadni az itteni élményeimet otthon?

Ezzel a bloggal.

Mesélek és tanácsot adok.

Írok egy könyvet vagy valami ahhoz hasonlót.

Elviszem őket Sri Lankára :)

  • Valami őrültség a végére…

Most valahogy nem vagyok abban a hangulatban, de bizonyára nagy adagban tör belőlem elő a hülyeség, csak gyere és provokáld ki! :)

Nos tehát. Mindennek van vége, ami elkezdődött, így ezt a blogot is szeretném lezárni. Remélem még hosszú évekig örzi az élményeim és mosollyal tudok visszaemlékezni erre a hihetetlen évre.

Megfogadom, hogy nem lesz az utolsó ilyen évem és a következőről is be fogok számolni.

Köszönöm, hogy együtt voltatok velem az év során. A szavakat, a gondolatok, az érzéseket.

Blogommal inspirálni szeretnélek benneteket. Hogy legyetek nyitottak a világra.

Hogy ne folyamatosság meg ne szakadjon indítottam egy új blogot:

http://jaqslife.blogspot.com/

címen. Ezt már angolul. Mentsétek el. Osszátok meg gondolataitokat ott is.

Legyetek jók és önmagatok!

Jaq

1 megjegyzés:

Unknown írta...

hát Jaq, neked is kijutott a poénból :) Jó volt olvasni a blogodat, főleg így hogy én is épp reflektálós hangulatban vagyok így Egyiptom után.

Sok sikert otthon :)