Életre szóló hétvége!

Halika

Sikerült varázsolnom ékezetes karaktereket a benti laptopomra. Már csak valahogy agyilag kell átáljak, hogy használjam is őket. :) Picit el vagyok fáradva, mostanában elég későn érek haza, pedig mosnom is kéne. Meg kezd idegesiteni, hogy bárki, aki elmegy az iroda előtt az üvegen keresztül bámul rám. Úgy érzem magam, mint az állatkertben az üveg kalitkban, csak épp a másik oldalt... Majd jól kiirom, hogy fehér gyerek, adakozz és csinálok mindenféle mutatványt, mint a kismajmok. Összeszedem az ebéd árát és már jó vagyok! :)

Azt hiszem csak elképzelésem volt arról, hogy mi az a life changing experience. Az AIESECes gyakorlat valóban képes ezt nyújtani. Hihetetlen élmények. Köszönöm.

Hú, kezdek elveszni. Nem tudom hol hagytam abba. Folytassuk péntektől. Reggel már becsomagolva érkeztem a céghez a sporttáskával, mert nem akartam a laptoptáskát esetleg tönkretenni. Azt hiszem vennem kell majd egy hátizsákot, mert az a sporttáska nem kompatibilis a Sri Lankai buszokkal. Mondjuk én sem vagyok az, a csípőm a térdeim csupa lila, a fejem meg több ponton fáj, mindez a buszoknak köszönhető. Minden esetre az inkább indok, hogy mindenki azt hiszi robbanni fog a táska, csak akkor nyugodnak meg amikor meglátják, hogy velem van.

Tehát odabent már sokan kérdezték, hogy megyek-e valahova és én büszkén és vigyorogva mondtam, hogy bizony ám megyünk délre sokan, jó emberek. Bíztattak, hogy jó lesz, már nagyon vártam, alig bírtam meglenni a bőrömben. A céges net utolsó erejével még képes volt feltölteni a képeket a múlt hétről. Aztán megkértem az egyik céges TUK-TUK-ost hogy vigyen el a találka helyszínére, mert nem annyira tudom, hogy merre is van az. Szerintem egy ötvenessel átvert, de váltig állította hogy annyi a mennyi és hogy nyugodtan kérdezzem meg a cégnél. Nagyon nem járhatott mesze az igazságtól, mert ha nagyon átver akkor az állásával játszik, szóval hagytam.

Odafele megállítottak a rendőrök a katonákkal egyetemben és kiszállítottak. A sofőrt igazoltatták, rám vigyorogtak, de aztán azért elkérték az útlevelem (fénymásolatát) és kinyittatták a táskát is. Na most, a rendőr első kérdése: hol a barátnőm? Ezt akkor érdekesnek találtam, azóta utána jártam: Vagy szereti a csinos fehér nők látványát vagy a prostit kereste… Csak így nekem picit fura volt, hogy így útlevél, köszönés minden előtt odavágja, hogy hol a barátnőd. Ezek után még viccesebb volt, ahogyan áttúrták a táskám. Mint valami kincses ládát! Nem volt semmi rejtegetni valóm, csak mosolyogtam. A tasakos papírzsepinél és a rénszarvasos, sexelős boxeralsónál megálltak és megkérdezték, hogy az mi. Biztosítottam őket, hogy egyik sem bomba. Miután feldobtam a napjukat továbbengedtek egyenesen a az egyik fő vasútállomásra tartottunk, mert állítólag az kisebb, mint a buszpályaudvar. Ezt először nem értettem, aztán rájöttem, hogy tényleg. Fél órával korábban értem oda, mint a többiek. Azalatt volt 6 taxi ajánlatom és 2 kéregetőm. Az egyik nénike kb 120 centis lehetett, emberi nyelvet nem nagyon beszélt és foga sem volt szegénynek, de egész érthetően előadta, hogy mit akar és azt is, hogy miért. Két gyereke van, akik fáznak, sőt ha jól vettem ki egyik meg is halt és, hogy ennek ellenére minden ok és hogy ő boldog és jókedvű, de azért adjak neki pénzt. Amúgy előtte a földön evett, már onnan vadul integetett. Itt a szegénység is szélsőségesebb. Ez a néni nagyon szegény volt, mégis boldognak tűnt és barátságosnak. Más, nagyon más. Később összeállt a csapat: nigériai lány és fiu, indiai lány és fiu, japán lány, magyar fiu. De még előtte a TUK-TUk sofőrökkel folytatott beszélgetéseimet osztanám meg:

Érdekes dolgokat tudtam meg tőlük, mert ugye mindegyik úgy indit, hogy honnan vagyok. Mondom, hogy Hungary... na az nincs meg senkinek, aztan mondom, hogy Ungáááriá, azt már vágják. Állitolag nagyon szép az ország, van ott Goulash meg minden. Azt tudtátok, hogy Magyaro mobiltelefon nagyhatalom és hogy a Nokia Magyarországról származik? A történet úgy szól, hogy ugye van egy üzem otthon, ahol valóban gyártanak telcsiket, namost a Kinaiak mindent lekoppintanak, és itt lehet kapni egz csomo olcsó Nokia utánzatot nagyon rossz minőségben. Bele van verve az emberek fejébe, hogy ami Magyaron készült az az igazi és lőn Magyaro Nokia nagyhatalom... A másik, amit még megtudtm a TukTuk sofőröktől, hogy a magyar lányok szépek. Ezt azért mondják állitolag minden nőnek, hogy ágyba vihessék őket, szal nekem nem tudom pontosan miért mondták, de azt hiszem ezzel egyet kell értsek, ez tény.

Leirom a helyiségneveket is, azzal is tanulom őket. Tehát a terv úgy szólt, hogy elmegyünk Unawatunába, ami turistáknak bulizós hely, aztán szombaton át Mirissába, ahol a sziget egyik legcsodálatosabb tengerpartja van. Az odaút picit zötykölődős volt, egy kiseb japán, légkondis busszal mentünk, ami igen csak tele volt. Ez azt jelenti, hogy teljesen tele volt, kettőnknek már csak az üléssor közötti lehajtható üléseken jutott hely, ami hát nem a legkényelmesebb, de még mindig jobb, mint a vonat. Biztos láttatok már interneten vagy national geographicon olyan vonatot amiből igy lógnak ki az emberek minden irányban ablakon, ajtón és még a tetején is utaznak. Na péntek este, vasárnap este és hétfő reggel ez is olyan, tehát annyira nem akartunk vonatozni.

A délen fekvő legnagyobb városból TUKUKkal mentünk át a közeli kis faluba, Unawatunába. Esett... Nagyon... Áldottam magam, hogy vittem esernyőt, igy jutott 6 emberre 3. A szállásra igyekeytünka csomagokkal és azt csak a tengerparton lehet megköeliteni, tehát gyalogolnunk kellett, olyan 15 percet. Egyébként annyira nem vészes, mert ha bőrig ázol sem fázol, mert 31 fok van, csak egyszerűen vizes vagy, amikor nem akarsz az lenni. Ja igen, amúgy korom sötét volt, mivel már fél 12 fele járt, a mobiltelefonokal világitottunk, picit Blair Witch jelege volt a dolognak. A parton elhaladtunk egy bár mellett, ahol az emberek függőágyakban feküdtek, sört ittak vagy táncoltak és nézték a 6 marhát az esőben. A következő akadályt az a patak jelentette, ami napal, napos időben nem létezik, de este esős időben nem érdemes nekivágni ruhában... Aztán valamelyikünk észrevette, hogy nem is olyan messze van egy tákolt fa hid. Csúszott és keskeny volt, de hid volt. A házban már vártak ránk, lepakolás a szobában, gyors felkészülésa bulira és már mentünk is visszafele. Odafele betértünk még egy étterembe vacsorázni, közben beszélgettünk. Megint csak érdekes dolgokat tudtam meg. Rájöttem például, hogy az a célom, hogy fejlesszem az angolomat nem biztos hogy össze fog jönni. Midnen esetre, indiai, nigériai, lengyel, német stb angol után azt hiszem minden angolt meg fogok érteni. AIESECesek emlékeztek Aisecre? Fákássz gájz fákássz! (focus guys) etc... No hát akikkel együtt lakok ők sem egyszerűbbek. Amúgy az anyanyelvük amit beszélnek, az angol és a régi törzsi nyelv keveréke, tehát nem is nagyon tudnak máshogy beszélni. A másik meg hogy folyamatosan generáljuk a saját nyelvünket a házban, amit kezdenek a külsősök nem érteni... Mind1, majd Teresaval beszélgetek németül :)

Ami még számomra nagyon meglelpő volt, hogy a Sri Lankaiak többsége nem tud úszni. Nem tanultak meg... minek? Többek közt ez a magyarázata annak, hogy a Tsunaminak annyi áldozata volt. Ez dúrva... De amúgy a partra sem nagyon mennek. Hiába a Balatoni ember sem megy a baaltonra, mert neki ott van, neki nem kell. Annyira igaz! A következő érdekesség, hogy az éttermekre, bárokra, klubbokra, bulihelyekre ki van irva, hogy Forginers only (Belépés csak külföldieknek). Ez aztán a diszkrimináció... állitólag ettől lesz a hely exkluziv. Nagyszerű, kiváncsi vagyok mennyi bevételtől esnek el, bár a bulihelyből kiindúlva, a nyugatiasodott Sri Lankaikat beengedik, főleg, ha külföldivel vannak. Mehettem előre...

A buli frenetikusra sikeredett, a hely olcsó volt, közvetlenül a tengerparton, a zene tetszett, modern szellős. A DJ kijött megkérdezni, hogy milyen zenét szeretnék... Jó közrejátszott az is hogy elkezdtünk táncolni és megint látványosság számba mentünk. Mint utóleg kiderült egyeszrű a dolog. Itt, ha egy fiu és egy lány táncol, akkor max egymás kezét fogják meg. Nincs semmilyen erotikusabb töltete a táncnak. Én ezt nem tudtam... Kis kultúrális tánc összefoglaló részletekre nem kitérve: Afrikaiaknak van ritmusérzéke, japánoknak rohadtul nincs, indiaiak, sri lankaiaknak lenne, csak nem mernek. (tisztelet a kivételnek) Lényeg, hogy tetszett, jó volt a végén már a homokban, a tengerben táncoltunk. Visszafele már nem esett, mi meg igen hangosak voltunk.

Reggel (délben) csináltam nektek pár képet a reggeliről, ehető volt. Egykor már parton voltunk egy jó kis étteremben. Az indiai srác és az afrikaiak visszamentek olyan 4 fele Colomboba, mert dolguk volt, én meg az indiai és a japán lánnyal átmentem Mirissába egy már ismert szállásra. Az út még ötven perc volt, de kibirtuk. A falu hangulatos, a tengerpartja meg valóban a legszebb, amit láttam eddig életemben. Mint a képeslapokon vagy az utikönyvekben. Girigala vilage. Igy hivtak a hotelt, ahol laktunk. Fejenként 433 Ft ba került a szállás egy éjszakára, a kertjében pálafák között nyugágyak kifeszitve, kb 55 (nem találom a nullát) lépésre a tengertől, nincs tömeg egyáltalán. Hagulatos étterme van, közvetlenül előtte a tengerben egy füves szikla, kis sziget, ahova át gázolni a vizben és ahonnan a naplemente az egyik legszebb dolog amit láttam életemben. Már beesteledett, amikor megéheztünk, a parton kerestünk éttermeket és igen sokat lehet találni. A homokos parton vanak leszúrva fáklyák, vagy gyerták gödrökbe téve, hangulatos világitás, romantikus gyertyafényes vacsora. Finom volt, jó volt élmény volt.

Vasárnap a parton lazsáltunk és sokat fürödtünk. Bár ismét a kultura: az Indiai nem akar bemenni a tengerbe, mert sós (azért rá lehet venni :)), a japán meg azért megy a tengerpatra, hogy átgondolja az életét. A fehér gyerek meg ázik a vizben és pirosra sül a napon és élvez minden pillanatot.

A szép napot egy közel négy órás hazaút követte. Emlitésre méltó, bár ilyet annyira nem osztanak meg blogban az emberek, hogy valahol a buli, a naplemente, a vacsora és a fürdés között összejöttem az indiai lánnyal. Tüneményes, Smisha nak hivjak... az igazi challenging your worldview és cultural diversity itt kezdődik... huh

Csókoltatok mindenkit a Nokia hazájában!

ui.: sok sok szép új kép feltöltve! (jobb felül)