5 ember, 5 ország, 3 kontinens

Tobi- Hibidi hobidi (Nigéria)

Jaq – JUNIOR [SALAMI] (Magyarország)

Kaushik - LOVER BOY (India)

Swietka- BLONDIE (Lengyelország)

Theresa - COKE GIRL (Németország)

5 people from 5 countires and 3 continents.. Under one roof.. sounds

like HELL.. But believe me its so much Fun..Every moment is worth it..

Maybe because we are alcoholic dreamers or because we leave in an

alcoholic dream house. But all the same thank you guys for the life

changing moments even those yet to come..

5en, 5országból, 3 kontinensről… Egy fedél alatt... őrültségnek hangzik…

de higgyétek el nekem nagy móka… minden pillanata megéri az élményt…

Talán azért, mert ittas álmodozók vagyunk vagy, mert egy ittas álomházban élünk mindannyian.

De mind egy, köszönöm nektek srácok előre is az összes életre szóló pillanatot…

Részlet a Dream house tagjainak nap közbeni e-mailezéséből. Ahol összehívtuk a házgyűlést. Becenevet adtunk egymásnak, ami közel sem volt ilyen egyszerű, mint amilyennek hangzik. Junior lettem, mert hát új vagyok, de tetszik :). Kezdenek ezek az emberek egyre közelebb lenni hozzám. Azt hiszem életre szóló barátságok fognak születni itt az elkövetkezendő időben.

Most érzem a gyakorlati hiányát egy MC (AIESEC nemzeti vezetés) évnek. Egészen pontosan most fejeztük be a háztanácsot. Na most, 3 kontinensről, 5 országból érkező embereknek egészen más álláspontja van a felelősségről, a szabályokról, az időről, a döntésekről, a meetingekről és még sorolhatnám. Mit ne mondják érdekes élmény, tapasztalat. A Nigériai srác nagyon hamar kiakadt, hogy ne hozzunk szabályokat, ő nem akar börtönben élni, persze azért Swietkaval mederbe tudtuk terelni a dolgokat és végül is jó hangulatban telt az egész beszélgetés és mindent meg tudtunk beszélni. Hát, nem lesz egyszerű megélnem egy hónapban, de azt hiszem menni fog. Ja igen, lesz internet, megállapodtunk. Az elején egy nagyobb összeget kell beruházni a routerbe, de utána havonta fejenként 200 rupi, ami 320 Ft ami egy széles sávért egyáltalán nem sok. Persze a széles sáv itt azt jelenti, hogy épp fogok tudni skypeolni :). De örülök neki!

Kedden a cégnél semmi különös nem történt, próbáltam felfogni a feladataimat. Este bent tartottak kb 8-ig és ezt csak azelőtt közölték, hogy elmentem volna. Azt hiszem az elején egy darabig meghozom ezeket az áldozatokat. Aztán már nem fogom. Azért jó lesz, még mindig úgy gondolom.

Aztán miután találkoztam Bhanukával, hogy oda adjam neki a papírokat a vízumhoz, gyalogoltunk egyet és közben dumáltunk. Mesélte, hogy itt a halál színe a fehér és nem a fekete és ha valaki meghal, akkor azt kitáblázzák. Bár morbid hasonlat, de pl ha nálunk egy kutya elveszik, akkor kitesznek az emberek ilyen papírokat az oszlopokra. Na pont ilyenek vannak itt is, csak itt a halottat jelzik. Ki volt ő, mit csinált, mettől meddig. A szitu az volt, hogy le akartam fotózni egy ilyet, csak épp azt nem vettem észre, hogy mögötte egy katonai telep volt. Még szerencse, hogy észrevettük, hogy a kopasz vadul legyez… nem esett volna jól, ha elveszik a fényképezőt és kikérdeznek, mint kémet. Mondjuk szerintem megint a bőröm színe mentett meg minket. Nagyon gáz…

Tegnap volt a az üdvözlő partim. A cégtől odamentem egyenesen. Már egy csomó útvonalat ismerek a városban. Menni fog ez érzem. Ma már teljesen határozottan jöttem haza. A partira az AIESEC esek nagyon tisztességesen felkészültek. Csináltak molinót, adtak kaját, táncoltunk, jó volt. A kaját itt rágónak hívják. Nagyjából olyan, mintha sétálnál az erdőben felszednél a földről mindent és elkezdenéd rágni. Újfent naiv voltam hogy bevettem a számba és elkezdtem rágni… az egyik képen látható az eredmény. Nem volt finom. Tényleg mintha földet ennél, de nagyon rossz földet. Ez nekik rágó… és tényleg rágják itt az emberek. Ami még érdekes lehet az welcome partimról az, hogy a Sri Lankai AIESEC iroda, ahogy már mondtam a városnak egy picit mocsarasabb, dzsungelesebb részén van. Amolyan városliget Sri Lankai módra. Egy aranyos feltűnően fehér Indiai gyakornok lány is kijött elém a buszmegállóba és megkérdezte odafele menet, hogy nem félek-e a krokodiloktól. Igen, krokodilok élnek ott azon a környéken. De amúgy jámbor jószágok állítólag, nem nagyon merészkednek emberek közelében, maradnak a csatornában. A partin egész jó kis prezentációt tartottam, tetszett nekik. Aztán meséltem az országról, a kultúráról és magamról. Kaptunk ajándékot mind a ketten Joyyal. Én is odaadtam nekik a könyvet amit hoztam. Ja igen, AIESEC-es karrierem kisebb csúcspontjának értékelem hogy a fél Sri Lankai AIESECnek megtanítottam a Hugacsakát. Majd káromkodni is magyarul. (erre kevésbé vagyok büszke)

A parti után elmentünk 2 gyakornoklány szállására, a tetőre bulizni. Részemről beszélgetés lett belőle, mert már kitáncoltam magam korábban. A tetőről látszott a tenger, kellemes volt az idő, kellemesek az emberek, jól éreztem magam. A katonákról nem lehetett a vaku miatt képet csinálni, de éjjel minden járművet megállítanak a veszélyes övezetben, felülről végignéztük. Sokat beszélgettem Bhanukával és Smishaval, az indiai lánnyal. A jövőbeni terveinkről, a családról, válásról, abortuszról, letelepedésről. Ez a világ itt a feje tetején van Magyarországhoz képest. Ez a szép benne.

Ma eljöttem a cégtől 5 óra 10 perckor. Bevásároltam hazafele, úgy döntöttem csinálok vacsorát mindenkinek estére. A Bhanukának hozott kolbászt áldoztam fel. Paprikás vajas kenyérrel. Jó volt. Gondolatkísérlet: Kenjetek meg vajjal egy kis szelet kenyeret, szórjatok rá pirospaprikát, karikázzatok rá hagymát, tegyetek rá kolbász szeleteket vékonyan! Eddig meg van? Jó a következő lépés, ez úgy egyétek meg, hogy ezután egy évig nem ehettek semmi ehhez hasonlót. Ugye milyen finom? :) Mondtam nekik, hogy ez most magyar kaja, következő hónapban más országbelit akarok enni, azt mondták nem én izzadtam a spanyolviaszt, de lássuk mi lesz belőle. Én kiharcolom a kajámat, attól nem kell félni :).

És akkor most random dolgok, amiket megfigyeltem a napokban és !feljegyzeteltem!

Az első dolog amiről még Tomi az elköszönő finn gyakornok mesélt az a fejrázás. Most már látom egész jól utánozta a dolgot. De ha nem vagy része a kultúrának nehezen megismételhető. Valahogy fel le és jobbra balra is rázzák a fejüket közben nyitva van a szájuk. A nehezebb része a dolognak, hogy, ha nem ebben a kultúrában nőttél fel, akkor a jelentését évek multán sem fogod pontosan tudni. Jelentheti, hogy igen, hogy nem, hogy nem értelek, hogy jó egyet értek, értelek, de nem értek egyet veled stb… Megkértem a buszon az ellenőrt, hogy szóljon már legyen kedves ha le kell szállnom (csak a hely nevét tudtam) erre kaptam egy ilyen fejrázást. Köszi. legjobb figyelmen kívül hagyni.

Hangsúly. Főleg a lányok és a nők, valami egészen elképesztően sikítoznak beszéd közben. Mintha megszorítanák nekik a lábuk között azt amijük nincsen. A fiuk és a férfiak kevésbé csinálják, de ők is. Énekelnek beszéd közben, mondat végén kisebb ária van… szoktam kuncogni.

Még egy érdekes téma. Vannak ilyen kerítők az utcákon. Az a lényeg, hogy főleg szállodák közelében az összes fehérre lecsapva az utcán odacsapódnak és elkezdenek beszélgetni, még az alient is kibeszélik a hasadból! Azért csinálják, hogy elvigyenek valahova, beajánljanak valahova, mutassanak valamit. Lényeg, hogy te annak a valakinek fogsz fizetni és ők tőle indirekt mód fognak pénzt kapni. Its all about money din din diridinn… Van egy kis fickó aki már negyedszer rohan így, le. Már mosolygok, aztán amikor mondom, hogy Magyarország. rájön a trükkre és gyorsan a másik irányba kell mennie.

Az utolsó random téma a Beach boyok. Lényegük az hogy egész nap a strandot járják és lányokhoz, nőkhöz, hölgyekhez mennek oda, udvarolnak nekik, megpróbálnak bevágódni náluk. Mindezt egy ebédért vagy másért… végül is a testüket „árulják” csak ilyen érdekes módon.

Most már eléggé elfáradtam. Zárom soraimat. Nézzétek meg a képeket, közvetlenül ehhez a posthoz töltöttem fel őket!

legyetek jók!