Végre, az óceánban!

Rájöttem mi hiányzik innen. Két dolog: Szemeteskuka, egy darab nincs az utcán, de komolyan, nem csoda, hogy tele van szeméttel a város. Ezek után nem értem, hogyan van csak ennyi… Idejönnek partyzni hozzánk a Sri Lankaiak és nagyokat csodálkoznak, hogy mér van három kuka egymás mellett. (gyengébbek kedvéért szelektíven gyűjtjük… mondjuk azt nem tudom hogy szelektíven viszik-e el de mi úgy gyűjtjük :)) Mész az utcán, megittad a kis vaníliás tejecskédet amit szívószállal árulnak, ki akarod dobni és nem megy! Egyszerűen nem! Keresek, kutatok, nem találok… na jó az egyetemen vannak ilyen hordók.

A másik dolog és most nagyon figyeljetek: Itt nincs túlsúlyos ember! Ez ma tűnt fel. Persze rávágjátok, hogy a szegénység, de nem, mert 200 forintból meg lehet kajálni egy nap és annyit a legbénább csöves is összeszed. Megfejtettem a rejtélyt, ami a bolygónkon komoly fejtörést jelent orvosok és szakértők ezrének. A karcsúság oka egyszerű: vallás. Story: ma a cégnél pizzat rendeltünk és sokfajtát hoztak. Egyik odamegy a kupachoz: melyikben nincs disznóhús? Másik: na és csirke, marha? Melyik a halas? Ennyi. Térjetek át valamire, aztán nem ehettek semmi normális kaját, mindjárt jobb húsban lesztek. Ajánlom Buddhát, ő anti disznó, hoztam Bhanukának kolbászt és nem eheti meg. De rossz neki, no nem baj, Swietka egyenesen neki akart rontani, de így egy hét után már én is erősen szemezek vele, azt hiszem megvárom a márciust, mert valamikor akkor jár le és akkor már erősen rá leszek gerjedve.

Szombat: Nem aludtam, mentem EB választóra (helyi bizottsági vezetés választása a jövő évre), mert végül is nem kellett bemennem. Elég sokan voltunk, örültek nekünk. Volt az elején egy kis jogi cucc, azon bealudtam, de aztán jöttek a roll callok (őő ilyen hangos táncos izé), meg „megnehezítették a jelöltek dolgát már az elején” ez konkrétan azt jelenti, hogy odaállt mindenki az ajtó elé és odaszorították a teremben lévő táblát, míg a jelöltek nagy nehezen betörtek, majdnem széttörték a táblát. Szerintük vicces volt. A jellapok egész tisztességesek és a jelöltek is szépen felkészültek. Két nagy különbség van, az egyik, hogy náluk az elnököt választják utoljára. A másik az emberekben keresendő. Számukra az iskoláztatás, a végzettség és a jegyek jelentik a mindent. Olyannyira, hogy agyilag képtelenek kiszakadni belőle. El tudom képzelni, hogy apuka megmondta, hogy kisfiam, te kocka akarsz lenni, akkor a gyerek bizony kocka lett és ő az úgy is gondolja, hogy azt szereti. A pénzügyre jelentkező lány nagyon jól „végzettséggel” és előélettel rendelkezik. Számvitel, pénzügyek, jó jegyek stb. A motivációs beszédében (ami itt 10-15 perc) nagyjából erről beszélt, aztán megkérdeztem tőle, hogy egyébként őt személyesen mi motiválja, hogy elindult. Mély csend, mosoly (pimasz fehér gyerek még kérdez is :)) válasz: mert ez hozzásegít a karriercélom megvalósításához. OK.

Ebédszünetben eljöttünk, mert az iránytűim már erősen strand fele mutattak. Hazaértünk, majd Teresával ketten nekiindultunk a strandnak. (ő tudja milyen számú kaotikajáratra kell szálni) Legalább 50 perces az colombo egyetlen normális strandjára Mount Laviniára, ahol valami híres (indiai) filmeket is forgattak. Mind1, úsztam, méteres hullámok, napoztam, aludtam, beszélgettünk németül, jó volt. Vicces, hogy estére építettek valami buli helyet és éppen mögöttünk volt a klub, úgyhogy mire felébredtem körülkerítette minket és ránk sem szóltak… Itt azért volt élet, itt mindenki felszabadult, a gyerekek önfeledten játszottak, a nagyobbak frizbiztek, voltak páran esernyő alatt is. Csináltam pár képet a naplementéről megint, szerintem még fogok pár százat. Fogok a napfelkeltéről is megígérem, csak az a másik oldalt van.

Vasárnap dolgoztam. Fáradt voltam nagyon. Bent volt a CEO. Arab energiabomba. (magas akarat, magas lendület, alacsony empátia, magas kontroll , hi Psidium :)) De jó arc, nem sokat beszéltünk, terveztünk. Tudjátok azt mindig is baromira szerettem… Velem is terveztettek, azt a részleget, amit én fogok vinni. Többször mondogattam magamnak, hogy öcsém ez a kihívás, most légy kreatív, de valahogy akkor is gondot jelentett egyszeri elolvasás után angol szakzsargonnal együtt megszülni, hogy az egész terület bizonyos részeit hogyan is fogom én működtetni. Nehéz volt, de azért összeraktam amit tudtam, elküldtem neki, szerintem jó lett. Azt hiszem nagyobb kihívás lesz, mint gondoltam. Picit rosszul esik, hogy nem kapok annyi segítséget, mint amire számítottam. De hát elég önálló nagyfiú vagyok, hogy megbirkózzak vele. Végül is HR. kihívás. Jó lesz. Egy hónap múlva meglátjuk.

Félhullaként vánszorogtam haza, a 168-as káoszjáraton. Amúgy, hogy picit feldobjam a hangulatot: odafele siettem, mert 8:30-ra be kellett volna érni. Na itt sietni nem szabad, akkor minden ellened fordul. Dugó, aztán nyugiban várunk az egyik „megállóban” negyed órát, majd ezt megspékelve megállítanak a katonák mindenkit leszállítanak, mindenki tatyójába beletúrnak és igazoltatnak. Enyémre nem voltak kíváncsiak, de azért peckesen odaálltam a kopasz elé a szakadt fénymásolt útlevél papírral. Vigyorgott, mint a vadalma.

Na ezek után másodiknak értem be, és kb 1 óra elteltével kezdtünk. Nem, itt sietni nem szabad, az idő csak úgy van, ha kunama tata, ahogy Viki írta a blogjában. Csak nyugi, itt biztosan máshogy mondják.

Most itthon videóztam, erre volt erőm. Alszom, Kausik ma éjjel jön, majd jól felébreszt, de nem baj. Hétvégén utazunk délre egy kisebb kompániával a déli gyönyörű strandvidékre! Ez most lendületet ad a hétre!

Sziasztok, minden jót!

ui.: aki nem látta volna a blog jobb oldalán felül elérhető az összes kép.

Hu igen, az uj telefonszamom: +94 77 131 38 62 Nezzetek emg mennyi egy sms, mert nekem csak annyi, mintha masik halozatba kuldenem.