AIESECers say hello and good bye…

Sziasztok!

Itt vagyok a D házban. Jó. Nagyon. Újabb élményekkel gyarapodtam. Azt mondták, hogy az első hónapban lesz rengeteg, szóval arra számítsatok, hogy most így Február- Márciusban látlak el benneteket élményekkel. (nagyon durva éjjel 30 fokból azt leírni, hogy február)

Folytatom, ahol abbahagytam. Cabbel költöztünk át D házba, Mayu segített, nem volt drága, de ott nem alkudunk. Olyan luxus jármű, mint amivel első nap cipeltek, légkondival etc. Amúgy nemtom mondtam-e de itt a nem japán autó kisebb csoda számba megy (20 éves BMW kisebb vagyont ér). D-ben érdekes volt a hangulat. Tomi a Finn ős AIESEC es éppen hazament pár órán belül 1.5 éves gyakorlat után. Hát megsiratták… Itt jegyezném meg, a címben lévő mondatot. Bizonyos stagekben (AIESEC életút lépései) az AIESEC végül arról fog szólni, hogy búcsúztok és köszöntötök. Új, fantasztikus, szenzációs embereket ismertek meg, majd búcsút intetek nekik, mert mennek a világ másik végére, talán örökre. Belegondoltam… tényleg. Minden esetre kb 1 hónapos érzelmi stresszt jelentett elköszönni tőletek, erre idejövök és ugyan ebbe csöppentem bele. :( no nem baj az érzelmi dolgokból is sokat lehet tanulni.

Még egy idézetem van, ezt most én szültem. Ugye múltkor írtam, hogy, ha Rómában vagy tégy úgy, mint a Rómaiak. Helyesbítenék:

Ha Rómában vagy tégy úgy, mint a római gyakornokok! :)

Ez nagyon igaz. Egyszerű példa. Kérdem a helyi EBt, hogy van-e térkép a Colomboi közlekedésről: Nincs, de minek az?! No a gyakszik felhomályosítottak, hogy azért van. Amúgy itt térnék ki még a tömegközlekedésre, mert most visszaolvastam az előző postot és eléggé a TUK-TUK ra koncentrálódik, holott közel sem arról szól. Tehát vannak buszok és akkor csókolom. Ennyi. Na most a buszok majdnem teljesen random vannak számozva. Vannak állami járatok, de nagyon kevés és a többi busz privát! Minden egyes busz külön privát a sofőré és az ellenőré akik vannak rajta (gondolom azért van váltás). Ezek nyomulnak, de konkrétan versenyeznek az úton. Teljesen kaotikus az egész rendszer, semmit sem értek. Felszállsz, bemondod meddig akarsz menni és egy jelentéktelen összegre (kb 20-40 Ft) lehúz az ellenőr. Megállók nincsenek, a buszra felugrasz, ha lassít… a helyiek amúgy csúcsidőben szardíniásat jáccanak. De nem ám úgy, mint a 4-6 oson pesten reggel, amikor felszáll a BME. Bár végül is úgy, csak éppen egy villamosnyi ember száll fel egy normális BKV busznál kisebb buszra. Azt ne kérdezzétek, hogy egy belső hogy száll ki, de az ablakon is lógnak ki. A busz meg megy, mint a vadállat. Vicces…

Erről jut eszembe, biztosítás: Kb a helyieknek sincs és a gyakszik azt mondják fölös. A biztonság kedvéért én fogok kötni. Olyan 5k Huf lesz egy évre. De a helyiek a kórházat külön kiemelik, mint látványosságot. Itt nincs TB, itt nincs beteg ember. Itt az öreg nénik és bácsik nem szállnak fel buszra. Hogy is tudnának? Aki nem bírja az iramot azt vagy ellátják, ha volt annyira szerencsés vagy hát viszlát…

No tehát D-ház. Meleg vízzel zuhanyoztam. Furcsa volt… :) Swietka (lengyel gyaszki) a szárnyai alá vett és segített mindenben, hétfőn vele mentem a helyi egyetem karrierbörzéjére, ami egyben Review Board is (AIESEC es külföldi szakmai gyakorlatra való kiválasztásnak az első lépcsője, melyet maga az AIESEC szervez). No hát az AIESEC eseknek üzenem, hogy a magyar nagyon profi… itt közel nem csak AIESEC esek mennek külföldre. Volt olyan, aki nem tudott rendesen angolul, olyan is, aki a Mastersét akarta a csere kereteiben megcsinálni. Szép…

Maga a karrierbörze, bár rendesen kinézett, de azt mondják kb 20 embert választanak ki, ami nagyon kevés az ott lévőkhöz képest. A Sri Lankai oktatás nagyon durva. Ha nem kerülsz be egyetemre, ahova kb 10-15% kerül be tanulmány alapján, akkor mehetsz dolgozni… aztán kérdéses, hogy jutsz-e munkához egyetem után, de legalább a campusban aránylag jól bánnak veled, de nem egyszerű az egyetemisták élete itt sem, a követelmény igen magas. Ki itt rendesen AIESECezik egyetem mellett az bizony kisebb zseni.

Azt mondják a bőrszín alapján a hátrányos megkülönböztetés csúnya dolog. Fordítsuk meg. kend be magad arany színűre, vetkőzz le meztelenre és fuss pár kört az okotogonon. Na kb így éreztem magam ma. Közel nem ugyan az, mintha egy fekete emberke sétálna pesten. Tényleg mindenki megnézett… a lányok összesúgtak a hátunk mögött, rihegtek, röhögtek, mindenki kitért az utunkból és bárhova néztem elkapták a tekintetüket az emberek. A bátrabbak persze szemeztek. Mögöttünk meg kisebb tömeg verődött össze. Az egész nap folyamán vagy 30-40 embernek mutattak be, persze ők meglepően barátságosak voltak és egész jó témákról tudtak beszélgetni. Nem, fingjuk sincs hol vagy Magyarország, az értelmesebbje azért belövi Európába. A kantinban megint külön attrakció voltam amikor ettem. Még a kutyák s odajöttek, mondjuk ők nem a műsort élvezték szerintem. Európában amerikai álom van, Sri Lankában ausztrál. Mindenki oda akar menni élni és dolgozni. És mindenki azt hiszi ausztrál vagyok.

A karrierbörze után Swietkával elmentünk városnézni az egyik legszebb helyre a tengerpartra. Nem kis látványosságszámba mentünk egy fehér lány egy fehér fiúval. Potom 1 órás dugóban izzadás, bámulás elviselés után TUK TUK ot fogtunk és azzal mentünk tovább. Swietka hihetetlenül tud alkudozni… meg kell tanuljam tőle. Lealkudta felére, majd a felét fizette ki. Az óceánpart egészen fantasztikus, bár azt most erősen védik katonák, de attól még, ha bejutottál gyönyörű. Rengeteget beszélgettünk, sokat segít, nagyon jó fej csaj… Megtudtam pl , hogy mi az „umbrella effect”. Arról van szó, hogy ugye a szerelmes párok itt nem nagyon csókolózhatnak szem előtt. Ezért egy esernyővel leülnek a naplementében és maguk elé tartják, mert erősen süt a nap, így nem látszanak… :)

És akkor most jön, hogy mér jó még fehér embernek lenni. Simán besétálsz bármelyik 5 csillagos hotelbe és tárt karokkal várnak, ajtót nyitnak stb… Bementünk az egyik legismertebbe és simán leültünk a közvetlenül a tengerparton lévő étterembe. Végignéztük a naplementét egy koktél társaságában. Ezen a ponton bizonyosodtam meg, hogy jó helyre jöttem. Ahogy a nap lebukik az óceán horizontja mögött, azt nem adja vissza se film, se kép, se vers, semmilyen művészet. Az egy álom… európai álom. Csináltam pár képet, bár suta módon otthon hagytam a kamerát, így csak a telefonommal.

Másik, amit megtudtam a Sri Lankaiakról. A legtöbb ember ugye mondtam, 8 ra hazamegy és nagyon jó kislány/kisfiu. vannak viszont a Westerniteok. Nos ők a Sri Lankai felső tízezret jelentik, akik teljesen európai módon viselkednek. Pl snassz nekik bármikor is szingalézt beszélni, ők csak angolul hajlandóak megszólalni. Jó hír: a csajok rá vannak gerjedve a fehér srácokra. Swietlana a mosdóból kijövet bemutatta egy ismerősét, húú azt a nézést… Csütörtökön salsa party…

Amúgy maradjunk annál, hogy fehér embernek lenni egy ilyen helyen. Bementem pisilni. Piszuárnál végzem a dolgom… rám tör a személyzet egyik tagja: Hello, how are you mister?!??! Can I help you? Ezen a pontom megilletődtem egy picit. Szépen türelmesen megvárta, míg befejezem, közben kinyitotta a csapot és előre beállította a megfelelő hőmérsékletet (ugye 5 csillagos szálloda), majd külön nyomott szappant a kezemre és miután megmostam adott papítörlőt amit elvett és külön egyesével kidobott, a végén elém ugrott és kinyitotta a WC ajtót. Nem adtam neki semmit, mert nem volt apróm, de azt mondják nem azért csinálta. Mondanom sem kell, mindenhol ajtót nyitottak és hihetetlenül kezeltek minket. Mindezt csak a bőrünk színe miatt. Hmm…

Hazafele tuktuk. Mit kiderült úgy kell csinálni, hogy mond egy összeget, akkor egyszerűen ott kell hagyni. Utánad fog jönni, ha már megkérdezted mennyi. A lényege a dolognak az, hogy nem te akarsz hazamenni, hanem ő akar hazavinni. És ez tényleg így van, mert ha van mondjuk x jármű az úton, akkor x/3 tuktuk. Mindek az a célja, hogy elvigyen valakit valahová és ugye mint tudjuk fehér ember nem tud menni a lábán, mert biztos fáj neki, Európában, meg repülnek a járda fölött pár centivel maguktól…

Itthon vettünk megint valami kaját, ami az a neve, hogy Cotta (durva, meg tudtam jegyezni). Egész jó volt, jót mulattak rajtam a lányok, még mindig szenvedek a kajálással, de élvezem a kihívást. Amúgy már el tudok számolni 3 ig és megtudtam, hogy, ha egy angol főnév után beteszed azt, hogy EKA, akkor az automatikusan szingalézzé változik és mindenki meg fogja érteni. Tehát az szingaléz szókincsem egyik pillanatról a másikra kb több száz szóval bővült. Kicsomagoltam a fütyülőst, a borokat, meg az unikumot. A gyakszik rögtön rávetették magukat, hogy juj ezt most megisszuk mind. Néztem rájuk édesek… nem ittak kelet európai módra. Tudom ti azt hiszitek nem tudok inni, de higgyétek el, itt nagyon durván tudok. Mondtam, hogy akkor nyissuk ki az egyik unicumot. Az arcokat fotózni kellett volna a kóstolás után, ahogy ment le a cucc. Azt is amikor látták, ahogy meghúzom az üveget… Tehát gyorsan berúgtak én meg eltettem az üvegeket. Némi térképnézegetés után elmentek aludni én meg nekiálltam holnapra felkészülni egy prezivel magamról, amit a cégnek tartok, majd nekiálltam írni ezeket a sorokat nektek.

Most itt alszik D-házban Paula Finnországbol, Swietlana Lengyelországból és egy Nigériai srác és lány. A végső felállás még változó, de én biztos benne vagyok, most péntektől lesz végleges a dolog. Ami még jó hír, hogy tervezünk netet köttetni a házba, szóval tudunk majd csetelni innen is esténként.

Biztos kihagytam pár dolgot, de most mára ennyi. Később folyt köv.

csoki