Sziasztok!
Ezzel a linkkel szeretném kezdeni, és elsősorban a külföldön tartózkodó blogger társaimnak ajánlanám. Nézzétek meg. Én már otthonról is láttam, meg hallottam ezt a dalt, de innen valahogy más az íze. Teljesen más.
Nem nincs honvágyam. Legalábbis az irodalmi értelemben, ahogy azt otthonról elképzeltem, hogy milyen is lehet. Persze hiányzik egy csomó mindenki és minden otthonról, de nem úgy hogy ne tudnék itt semmit se értékelni. Persze lehet hogy majd ez az állapot is eljön, de egyenlőre csak azt tudom, hogy sokkal, de sokkal jobban értékelem azt a pici országot ott Európa szívében.
Ez a post rövidecske lesz picit, elsősorban csak a múlt hét előtti hétvégén történteket szeretném megosztani, meg hát régen frissítettem a blogot. Nem mintha nem történnének velem dolgok, de úgy döntöttem, hogy csak egyben fogom leírni, mert úgy izgalmas olvasmány és úgy nem lehet levonni elhamarkodott követeztetéseket. Tehát nemsokára újabb nagy postra lehet számítani.
Amiről beszámolnék az z AIESEC esek által szervezett közös újév köszöntő. meg volt rá hívva mindenki. Szülők, 
tagok, öregek, fiatalok. A tradíciók mellett hagyományos falusi játékok is voltak. Természetesen megpróbáltam minél többön részt venni.
Így került arra sor, hogy hátra kötött kézzel fellógatott kalácsot ettem, majd vizet ittam, majd sárkány módjára lisztet okádtam, ahogy a kép is tanúskodik róla.
Cserepet is ütöttem rúddal, no meg párnacsatáztam. Ezen a ponton azért megállnék kicsit. Mert amúgy a többi játék koedukált volt és a versenyszellemnek a résztvevő része, meg a „gyerünk élvezzük együtt” része dominált. Magyarul jól éreztem magam, nem akartam nyerni. Viszont a párnacsata az úgy nézett ki, hogy egy olyan 180cm magasan lévő farönkre kellett felülni és megkapaszkodni a comboddal szembe egy másik nyakassal. Ha nem estél le rögtön, akkor egyik 
kezed hátra a gatyádba, a másikba párna és már ütheted is. Na hát az ellenfelet azt kaptam, még véletlenül sem választhattam. Itt már picit gyanús volt a történet. No de nem baj ezt is ki kell próbálni! Na hát a srác szerintem profi rúdülő párnacsatás volt vagy mi. Először csak finomat kapott, meg hagyta magát. Aztán közepeset, aztán nagyot. Semmi. Meg se moccant. Aztán irgalmatlan nagyot és akkor se. Akkor még nagyobbat akartam és ekkor ütött ő, én meg fordultam le. Később elmagyarázták, hogy ő pont erre várt, hogy egy picit elveszítsem az egyensúlyom. Amúgy tényleg nem egyszerű annyira, mint amennyinek látszik vagy hangzik. Na mind1. Volt még kötélhúzás meg hagyományos etetés is mint múltkor. Az AI director (globális szinten a régióért felelős AIESECes vezető) pont a szigeten volt, ő is nagyon élveztem, összeismerkedtem vele.
Vasárnap az egyik AIESEC es elvitt minket az állatkertbe ingyen. Picit viccesnek tartom az árkülönbséget a belépők tekintetében. Így szól: a helyi 50 rupit fizet a belépőért, a külföldi 1000 rupit. Jól érzem, hogy ez hússzoros különbség? :) Maga az állatkert nem volt nagy szám, a pesti nagyobb és annyira nem értek az állatokhoz, hogy lássam az érdemi különbséget. Minden esetre egy nyugodt és jóleső napot sikerült eltöltenünk.
Még egy dolgot leírok, amit nem bírok magamba tartani. Ma kaptam egy olyan visszajelzést magamról, amire nem számítottam és nagyon érdekes gondolatok kezdtek felmerülni bennem a kapcsán. Azt mondták nekem, hogy nagyon komoly vagyok és nem tudnak elképzelni egy kicsit őrülten.
Hmm tényleg erről lenne szó? Lehet, hogy felvettem egy amolyan komolyság pajzsot a most körülöttem történő dolgok miatt? Lehet hogy így próbálom meg kezelni a változásokat, így próbálok alkalmazkodni? Nem először hallom, hogy ne aggódjak annyit, vegyem könnyebben a dolgokat. Most meg azt, hogy egyszerűen legyek önmagam. Túl jól sikerült a komolyodás. Hol van itt az egyensúly, hol a játékosság?
„Nem azért felejtünk el játszani, mert megöregszünk, hanem azért öregszünk meg, mert elfelejtünk játszani.”
Most megyek és lenyírom a szakállam. Elvitték a nigériaiak a fésűmet (nem tom mi a francnak nekik) szóval mérce nélkül lehet valami egyedi megoldás lesz, de legalább tuti nem tűnök túl komolynak holnap. :)
Na csoki, hamarosan jelentkezek nagyposttal!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése