Kandy - az édes oldal?

Hali

Tudjátok van az a játék amikor adnak valami teljesen egyszerű tárgyat és a kreativitásra felszólítva elő kell állnod pár percen belül 100 felhasználási lehetőséggel. Na játszunk: röntgenfelvétel a lábamról! Ki mire használná? Nálam végül egérpad funkciót tölt be. Meglepően jó, profi gamereknek is tudom ajánlani :)!

Egy hosszú és fárasztó nap után itt ülök a nappaliban megint ölemben a laptoppal blogot gépelve. Szerintem a héten még nem sikerült napi 5 óránál többet aludni, de igazából nem tudom mi viszi el az időt, olyan sok mindennel szeretnék foglalkozni, de csak 24 óra egy nap itt is… Megint érzésekről fogok írni, amik bennem vannak most, de az olvashatóság kedvéért azért megspékelem a szokásos élményekkel.

Hiszek az egyensúlyban az életben. Ez alatt sok mindent értek. Értem azt, hogy nem létezik jó, rossz nélkül, boldogság szomorúság nélkül. Értem azt, hogy meg kell tartani az életben az egyensúlyt bármiről is legyen szó, nem szabad túlságosan kötődni, addiktívvá válni. Azt hiszem picit most ennek az egyensúlynak a rosszabbik felén vagyok a legtöbb területen. Nem hiszem, hogy ez kulturális sokk vagy honvágy. Bár lehet, hogy az csak én nem élem meg annak. Egyrészt nem hiszem, hogy egyértelműen a kultúrának köszönhetem, másrészt nem vágyok haza annak ellenére, hogy talán ezek a tényezők otthon nem érnének. Minden esetre a hozzáállásomtól sok minden függ. Megpróbálok mindenhez pozitívan hozzáállni, tudom, hogy a másik oldalon több minden van és jönni fog az is. A gyakorlat keményíti az embert, csak ezek az izmok nem fognak látszani… ezek belül vannak.

A múlt hétvégén egy Kandy nevű városba sikerült ellátogatni, cipeltem magammal a holland lányok egy részét, az új Kínai lányt és Philipet. Szombat hajnalban indultunk a fél 6-os vonattal, előtte a bye-bye party , a szobatársam ment el. Majdnem megsirattuk egymást, pedig csak másfél hónap. De az alatt nagyon sok történt. Hiába… „AIESECers say hello and good bye…”

Sikerült 3 órát aludnom, és kellően proaktívnak lenni a vonaton, hogy épp az utolsó ülőhelyet elcsípjem. Korábban írtam, hogy nézzétek meg neten azokat az Indiai vonatokat, amikből mindenhol ember lóg ki annyira meg vannak tömve. Nem gondoltam, hogy a fél 6 os vonat ennyire tele lesz. Ezek nem normálisak basszus. De legalább a mellettem lévő család (ha jól érzékeltem a kocsi nagy részét ez az egy család foglalta el) megkínált kenyérrel, amit el is fogadtam, mert nem sikerült venni hajnalban semmit. Körülbelül 60 szelet kenyeret kentek meg, amit 2 zsákból vettek elő és adták hátra a gyerekeknek. Egy darabig gondolkodtam, hogy vajon az összes az övék vagy barátok is vannak, de aztán túltettem magam rajta. Amúgy a vonat egészen lenyűgöző helyeken ment. Völgyek, trópusi erdők, szakadékok, alagutak… gyönyörű. Nem tudtam fotózni, mert esélyem nem volt a táskámhoz jutni, de szerencsére látni láttam, így nem aggódtam. Az apuka ült mellettem és állandóan nevelte a gyerekeket ezért picit fájt a jobb oldalam a 3.5 órás út végére. Na a másik, 116 Km re van Kandy Colombotól. Ez 3.5 óra vonattal is és busszal is. Csak nekem tűnik ez nagyon soknak? Oké hogy nincs autópálya meg gyorsforgalmi, de basszus… Amúgy az egyik HB majdnem teljes létszámmal elkísért minket szombaton. Lehet tőlük tanulni, nekik is jó teambuilding volt, nekünk meg nagyon jól esett és hasznos volt, mert tudtak segíteni.

A város meglepően tiszta. Mondjuk utólag tudtam meg, hogy azért, mert a turisták által látogatott helyekről felszedik a szemetet és olyan helyek rakják le, ahol nem látszik. Ez is egy megoldás, csak azt nem értem, hogy ha már felszedik mért nem viszik el szemétégetőbe vagy ilyesmi. :) történelmi jelentőségű város Sri Lankán van egy gyönyörű tó, a Buddhizmus egyik legféltettebb ereklyéjét is itt tartják. A szállásunk nagyon olcsó és jó volt, meg voltam elégedve vele teljesen. Bár a mi szobánkban kint volt a WC, de nem volt annyira nagy gond. Az már inkább, hogy egy család lakott a mellettünk lévő szobában és 2 kölök akik ott aludtak reggelente ordibáltak és csapkodtak és hajigáltak. Ölhetnékem volt.

Szombaton meglátogattuk az AIESECesekkel azt a templomot ahol a fogat tartják. Lehúztak 500 rupival és még 150 et akartak kérni, hogy fotózhassak. A helyieknek ingyen volt… A kert nagyon szép, odabent is minden szép és ápolt. Annak ellenére, hogy rengetegen látogatják a templomot a világ minden tájáról. Kétszer motoztak meg. Katonák voltak bent a templomban. Itt is robbantottak a Tigrisek. Ez gáz, oké a középkorban is halomra ölték egymást az emberek vallásért, hitért, meg még most is, de egy templomot robbantani? Bár képes lennék megváltoztatni az emberek hozzáállását egy csettintésre. Azt mondja mindenki, hogy ha a fogat kihozzák akkor elkezd esni az eső. Mondtam, hogy akkor bent hagyhatják… :) Érdekes minden esetre hogyan konzerválódott ennyi időn át.

Szombaton partyzni akartunk menni, mert a városban van kettő, azaz kettő night club, de végül is kellőképpen fáradtak voltunk, úgyhogy egy kiadós vacsora után visszamentünk a szállásra és ott éreztük jól magunkat. Vasárnap egy botanikus kertbe mentünk, ami megint csak fantasztikus vizuális gyönyörrel látta ez a vizuális receptoraimat. Sok sok képet is csináltam. Nézzétek meg őket.

Pár random élmény: Megkérdeztem a kínai lánytól, hogy mennyien laknak Pekingben. Erre elkezdte számolni a nullákat az ujjain :). Pedig jól beszél angolul.

Hmm van még pár magvas gondolat a kis fejemben, de éppen nem vagyok olyan hangulatban, hogy ebben a postban osszam meg. Majd jönnek a következővel!

Itt jövő héten van új év. 4 nap szünet. wuuuuhuuuuuuuuu. Most hétvégén egy ősi várost látogatunk meg.

Majd jelentkezek! Legyetek politika mentesek, ahogy hallom… :D

ui.: Nagyon sok új kép van, nézzétek emg őket, a holland lányokét is feltöltöttem.