Sigiria - üde folt

“Az összevisszaságban találd meg az egyszerűséget, a hangzavarban a harmóniát. A nehézségek közt mindig ott van a lehetőség.” (Albert Einstein)

Hmm megint sikerült magvas gondolattal kezdenem, pedig most nem vagyok annyira magamba merülve. Elkezdődött a szingaléz új év. Jövő hét hétfő szabad, meg a mai péntek fele. Ezt viccesnek találtam, no meg tegnap este buli volt, szóval ezt a fél napot kivettem. Elvitték a nagy francia ágyamat, mert kellett a főbérlőnek az új albérlők miatt, a mostani ágyam közepe picit lejt, de majd egyszer nekiesek kalapáccsal. Amúgy most éppen nigériai invázió van nálunk. Megy el a lakótársam egy hét múlva és idejöttek a barátai, velük fog utazni Indiába, Olaszországba stb… Én tiszteletben tartom a kultúrákat és a szokásokat, de ezek büdösek, koszosak és hangosak. Nem baj a szobámban nyugtom van :).

Lássuk a múlt hét végét. Dambulla és Sigirai a helyek neve, ahol voltam. Mivel azt rebesgették, hogy az út 5 órát vesz igénybe, kivettem egy fél napot, hogy időben odaérjünk. Végül is csak 4 óra 20 perc volt. A légkondis buszban sikeresen megfáztam, de ennek 3 napon belül nyoma sem volt. Mintha az immunrendszerem becsületesebben dolgozna itt… Három lánnyal utazgattam a hétvégén, a külkeres arányok miatt otthonosan éreztem magam, csak ők 3 különböző országból voltak :). Dambulla nagyon kis falu, leginkább egy piac van ott, ahova a farmerek viszik eladni a zöldségeket meg a barlangtemplom ami miatt ott voltunk. Az este jól telt, egy részeg pincér szolgált ki minket, akinek a felesége főzött. Finom volt és olcsó és sok. A magyar ember az ilyet szereti. Másnap elmentünk a barlangtemplomba. Eléggé turista célra lett kialakítva, de azért járnak oda a helyiek is imádkozni. Természetesen nekünk egy valag pénzbe került, hogy bemehessünk, nekik ingyen van. És ha én is imádkozni akarok? :) A helyet egyébként majmok is lakják, van bőven, készült néhány nagyon aranyos kép róluk, nézzétek meg. Az egyiken egy kölökmajom úgy néz, mint a Shrekben a macska, a másikon meg Smisha szoknyája alá kukucskál be. Nem voltak erőszakosak, nem kunyeráltak, jó arcok voltak. meg kellett mászni pár száz lépcsőt, ahol viszont a helyiek már picit túlságosan is nyomultak a portékáikkal és a kéregetéssel… nem szeretem. Minden templomba mielőtt belépsz le kell venned a lábbelit. Na itt a legerősebb napsütésben másztunk fel és a kő enyhén felhevült. Hát bár azt nem próbáltam, de ez durvább volt mint a parázson futás… legalább 100 métert kellett rohannunk. Maga a templom nagyon szép volt. Ősi szobrok, hűvös, csendes szellős. Jó hely egy kis kikapcsolódáshoz. 5 terem van, mindegyiket szépen lassan végignéztük. A túra után átmentünk busszal Sigiriába. itt jegyezném meg, hogy 800 ról 400 ra alkudtam a TUK-TUK ot, ami fejenként kevesebb min egy 100 as lett volna, de a lányok szerint meleg lett volna a tuktukon két falu között. Hát a buszon nyomorogva már más volt a véleményük…

Sigiria egy tipikusan olyan falu, hogy leszállsz a buszról ahol van pár ház. Na jó, aztán észreveszed a sziklát ami kitűnik a környezetből elég rendesen és a falu fölé magasodik. Nagyon hangulatos kis szállóban töltöttük az éjszakát, tele volt virágokkal és plüssmacikkal. Másnap korán reggel másztuk a sziklát. Több mint 1000 lépcső, víz szintes fal. A múlt regél, csodálatos kilátás, exotikus, ősi freskók a falakon, történelem… csodálatos. A világörökség része. Igazából fölöslegesnek tartom leírni lépésről lépésre, egy-egy kép többet mond ezer szónál. Olyan 5-6 órába telt az egész program. Fent a hangulat, a hely egyszerűen arra készteti az embert, hogy leüljön, nézze a csodálatos tájat és gondolkodjon. Nem véletlen, hogy oda jártak meditálni az öregek… persze lehet hogy csak levegőt nem kaptunk a lépcsők miatt :) Ebéd után elköszöntem a lányoktól, mert ők mentek tovább munka kapcsán. Úgy irigylem őket, olyan a munkájuk, hogy járják az országot…

Hazafele egyedül jöttem a buszon, picit magam alatt voltam, mert ugye otthagytam őket, meg beteges voltam. De határozottan és bátran bepréselődtem egy normál, nem légkondis buszra azzal a felkiáltással, hogy spórolok. Közvetlen a vezető mögött foglaltam helyet, úgyhogy kiláttam előre és oldalra is. legalább nem unatkozom, gondoltam először. Fél óra után féltem. Nem szoktam ilyenektől, de féltem basszus. Ezek nem normálisak ahogy mennek. Akkor húzódik csak vissza a saját sávjába, amikor szemben busz vagy teherautó vagy katonai autó jön. A többinél erősebb elven előz… A sebvűltó nem értem hogy nem törik ripityára, a motor szörnyű hangokat ad, a gázt padlóig nyomja (és a mellettünk lévő busz is, amit előzünk, meg a szembejövő is…) Centiméterek választanak el a karamboltól, az út szélén meg emberek, motorosok nézik a buszok őrült harcát. A srác, aki vezeti a buszt nem több 18 évesnél. Az út nagy részében 2 buddhista pap ült mellettem. Legalább nem voltak hangosak és büdösek. Mivel pont aznap sikerült a LTT nek felrobbantani egy minisztert megölve 20 embert majdnem az összes Colomboba tartó buszt ellenőrizték, így a mienket is. Plusz fél óra, halleluja. Persze a papoknak és nekem nem kellett leszállni, azért jó volt, hogy most nálam volt az útlevelem. Aztán a busz megállt egy kis falatozóban, hogy mindenki elvégezze a dolgát és egy kis táplálékhoz jusson. Egy hat órás út esetében ez érthető. A sofőr és az ellenőr behívtak a saját külön kis helységükbe és étellel, itallal kínáltak. Először gyanús volt és féltem bemenni, de aztán láttam, hogy nem akarnak rosszat, úgy hogy leültem és ettem meg ittam. Próbáltunk kommunikálni, bár szegényes volt az angoljuk, de végül is mutogatással meg angol szótöredékekkel egész jól ment. meséltek a robbantásról, én Magyarországról, aztán kérdezték van-e jogsim. Mondtam, hogy van motor meg személyautó. Erre azt mondták az jó, akarom e vezetni a buszt haza Colomboig? Erre majdnem kiesett a falat a számból. Mondtam, hogy érdekelne a dolog, de abból amit eddig láttam, éjjel 60 emberrel hátul azt hiszem nem szeretném köszönöm. Aztán ezen jól elvoltunk még pár percig, majd továbbindultunk.

Azt még leírom, hogy odabent a cégnél sikerült kiharcolnunk, hogy ihassunk teát. Mondtam, hogy akkor kell teafilter, tej és cukor. Erre tartóstej helyett vettek sűrített tejet... Érdekes élmény teával inni. :)

Leteszem most a billentyűket, mert picit beleuntam a gépelésbe. Hamarosan folytatom!

Nézzétek meg a képeket, nekem nagyon tetszenek és tényleg sokat mondanak!

Sűrített tej a teába.