2008. április 2., szerda

Unawatuna #2 - Holland lányok

Szervusztok!

Kezdenek az élmények töményen érni. Az elmúlt napokban kétszer elütött az autó, tengeribeteg lettem és hirtelen kiderült, hogy két lakótársam is elmegy. Hurrá...!

Az új irodában ülök, nem is zsúfolt annyira, mint amennyire gondoltam és végre nem ülnek a hátam mögött, az eléggé frusztrált. Innen mondjuk nem látszik az óceán, mert a szálloda másik felében van, de legalább nyugi van és el lehet szökni, ha kell :). Minden esetre, ha arra gondolok, hogy napi 9 órát fogok itt eltölteni heti 5 napot majdnem egy évig akkor megijedek. Szürkék az asztalok, szürkék! A fal meg fehér piros. Nincsenek növények, nem lehet cukrot és tejet tartani a hűtőben! Értitek!?!? :) Na mind, anya szerint nyafogok, valamilyen szinten igaza lehet. Asszem egy ideig most jó robot leszek, azt is kell néha.

Kezdem talán a hosszú hétvégével, ami most volt. Itt nincs húsvét, bár tudnak róla, de van valami muszlim ünnep plusz van poya day és ezek így egybekötve a hétvégével 4 szabadnapot eredményeztek. Mentünk hát délre megint. A tervekben szerepelt, hogy onnan elmegyünk majd szafariba is, de végül csak a környék tisztességes bejárása valósult meg.

Amikor elindultunk és megérkeztünk esett... olyan 5 órás út után baktattunk a szállás fele már gyalog, amikor hallottam, hogy felbőg a motor mögöttem. Egy ittas ünnepelt sofőrnek sikerült nem észrevenni minket tolatás közben az amúgy is keskeny úton. A szerb srác mögötte egy szép nagyott kapott, én meg tőle, aztán mindketten az árokban kötöttünk ki. Egyikünk sem egy aggressziv darab, de most felpattantunk és feltéptük a kocsi ajtaját és nem éppen nyugodtan kérdőre vontuk a figurát. Szerencsétlen legalább 165 magas lehetett és 65 kilo vasággyal, vigyorgáson és sorryn kívül mást nem nagyon tudott... aztán pár perc után eljöttünk, minden esetre oda fog figyelni tolatásnál az biztos.

A szállás drágább volt és rosszabb, mint az előző, de az már akkorra betelt a poya day miatt, de nem baj aludni és zuhanyozni tökéletesen megfelelt. Az eső napot parton való alvással és eső elől meneküléssel töltöttük. Először fáztam mióta itt vagyok. Másnap már jobb volt az idő ellátogattunk a közeli városba, aminek történelmi jelentősége volt. Az egyik első Hollandok által alapított város. Mivel az egyik első kolonizálók a Hollandok voltak Sri Lankán. Sok minden megmaradt szépen. Templomok, házak, szobrok, sir kövek. Az egész óváros fallal körülvéve. A falra fel lehet menni, gyönyörű látvány: a fal egyik felén az óváros, a másikon a végtelen óceán. A dolog pikantériája, hogy három holland lánnyal mentem és kb minden le tudtak fordítani a régi korokból, bár akadt gondjuk a több száz éves hollanddal. Fura mennyit változik egy nyelv pár száz év alatt is. Az zavart csak picit, hogy a helyi kéregetők leginkább a turisták által látogatót helyekre mennek, mert a külföldiektől kapnak pénzt. Zavart hogy fél óránként el kellett egyet hessegetnem a lányoktól. A helyiek meg még mindig lenyűgöznek milyen változatos módokon próbálnak meg pénzt szerezni a külföldiektől. A fal egyik bástyáján odajött hozzám egy srác és mutatta, hogy be lehet ugorni a vízbe. Elővett egy fotókkal teli kis könyvet, amiben mindenféle kitekert módon ugrálnak bele a vízbe aztán felajánlotta, hogy lefotóz. Igen meleg volt, egy pillanatig el is gondolkodtam rajta, de aztán mondtam, hogy nem köszi, amúgy meg nekem is van kamerám. Akkor aztán kiderült, hogy nem erről volt szó. Nekem kellett volna lefotózni, hogy ő beugrik a vízbe és aztán ezért még nekem kellett volna fizetni. Valahol megértem a logikát, de tőlem távol áll... :)

A party az este jó volt, bár nem volt annyira felszabadult, mint múltkor. A holland lányok elég zárkózottak, állítólag van barátjuk de én nem értem attól még mér nem lehet táncolni. Vagy ez nagyon kelet európai beállítódottság? Szerintem nem, csak gondoljatok Amszterdam piros lámpás negyedére. Egyszerűen ilyenek. Nem baj, jó volt.

Szombaton kisebb túrára mentünk, mert azt hallottuk, hogy van egy kis rejtett homokos tengerparti szakasz, amihez egy dzsungelen keresztül vezet az út. Uzsgyi nekivágtunk. Hát eltévedtünk. Pedig annyira nem nagy az a dzsungeles rész, de legalább kisebb kaland volt, hegynek fel, patakon át, sziklákon stb. Én élveztem a lányok másfél óra után kevésbé. Nagy nehezen leértünk a partra, ahol először láttam helyi a helyi fiatalságot bulizni. Nem azt a nyugatiasodott fajtát, hanem rendes Sri Lankai fiatalokat. A parton egy hajó mellett egy kis körben tömörült kb negyven ember és egy hatalmas dobot ütöttek egész ritmusosan, mellette kurjongattak és énekeltek. Hangos volt, de jó, élvezhető. A kör közepén egy lány és egy fiú táncolt egymással, de mintha versengtek volna, élmény volt nézni. Egy picit messzebb mentünk, mert hosszú távon azért hangos volt. Leheveredtünk holt fáradtan, aztán már mentünk is be a vízbe. Ahol mindenhol sziklák voltak.. sikerült is lehorzsolnom a lábam. A vicces az volt, hogy nem volt semmi árnyék, olyan volt a part kialakítása. Egy darabig kerestük, de aztán fél óra múlva rájöttünk, hogy naptej ide vagy oda, 2 kor a trópusi napon nem lehet meglenni árnyék nélkül. Tehát elindultunk haza, de most már zseniális módon, az úton, ahol is találtunk TUK TUK okat és haza tudtunk jutni a normális strandra. Jó érzés volt ott pihenni és inni egy jégideg sört. Aztán nem sokkal később megjöttek Smishaék. A bátyjával... hurrá #2. Amúgy jó fej, de az esti bulin nem kellett volna ott lennie. ;)

Vasárnap elmentünk búvárkodni. Reggel negyed 9 re beszéltük meg a találkozót. A telefonom magától elállította az időt, így késtem tíz percet és még szerencsétlen szerb srácot is kirángattam a mosdóból. Az indiai negyed 9 az valójában 11 óra, ha az egész család jön. Jobb ha tudjátok... De elfogyasztottam egy finom reggelit. Nem kellett volna. Egy kis oktatással kezdett a búvároktató, nem mondott újat, de jó volt még egyszer végighallgatni a dolgokat, régen volt az a vizsga. Már a hajón odafele éreztem, hogy ez az imbolygás megszűnhetne, aztán azzal nyugtattam magam, hogy a vízben jobb lesz. Nem lett, ott is volt hullámzás, sőt még a tengerben is lent. Eléggé háborgós volt a tenger. Láttunk egy hatalamas teknőst, halakat, korallt, de mint kiderült nem csak én lettem rosszul. Negyed óra után vissza kellett jönni, mert a csapatból csak egy ember nem etette a halakat.

A hazaút is vicces volt. Egy kisebb német csoporttal találkoztunk ott, akik Colombo közelében laktak és velük együtt összedobtunk egy kisbuszra. Hossza alkudozás után megállapodtunk, majd nekiálltunk ebédelni. Az ürge tíz perc után visszajött, hogy neki nem jó az ár és szinte elfutott. Mind kiderült talált egy másik fuvart a közelebbi városba. Felhívtuk telefonon és mondtuk neki, hogy ez nem járja így, megígérte, hogy visszajön. Összecsomagoltunk és amikor egy óra múlva sem jött még egyszer fehívtuk, akkor mondta, hogy mindjárt itt van értünk. Na hát a mindjárt este 6 után következett be, én be akartam neki szólni elég rendesen, de visszafogtam magam. Hazazötykölődtünk.

A héten ami érdemleges történt még az a szerdai baleset. A nigériai srác éppen indult dolgozni, amikor én is és mondta hogy bevisz a kismotoron. Gondoltam, ha csak egy darabon elvisz már az is jó. Hát csúcsforgalom volt, nehezek voltunk és balról jött az autó... nem estünk el, csak az én lábam kapta a pofont. A sarkamról lejött a bőr, a lábam meg elkezdett fájni. Olyan 5 percig még semmi bajom nem volt, így felszállt ama buszra, de aztán kiment a testemből az adrenalin és majdnem padlót fogtam, meg elkezdtem érezni a lábam. Hazabotorkáltam, páran még ott voltak elláttak gyorsan, rendesek voltak. Írtam SMSt a kollégáimnak, hogy azt hiszem a mai napot kihagynám, mert nemigen tudtam a lábamra állni. Rendesek voltak, eljöttek értem kocsival és rávettek, hogy elmenjek velük kórházba megröntgeneztetni, ráadásul még az ellátás árát is fizeti a cég.

Az ellátás meglepett. Semmi rendszert nem láttam a kórházba, csak mentem a kollégáim után, de kb 5 perccel a kórházba lépés után az orvos már a lábamat vizsgálta és kérdezősködött. Tíz perc múlva kész volt a röntgen felvétel és kb fél óra múlva a sebemet kitisztítva, leragasztva távoztam a kórházból. Mindezért körülbelül ezer forintot fizettem. Ezt csináljátok meg Magyarországon! Tudtam, hogy elég rossz a magyar eü, de hogy egy harmadik világ beli ország ennyivel túlszárnyalja, az egy picit nevetséges. Geri húzzál bele! :D

Akkor jöjjenek most a random dolgok a telefonomból:

Az egyik nap reggel jöttem be busszal, és érdekes látvány terült elém. Az egyik kereszteződésben minden irányból bedugult a forgalom. Teljesen beállt minden, még a motorok sem tudtak menni semerre. Erre fogta magát az egyik ellenőr a buszról és elkezdte irányítani a forgalmat. Eleinte mosolyogtam: Te erre, te arra, gyerünk stb. De aztán világos lett 5 perce belül, hogy működik a dolog. Hihetetlen.

A négy nap alatt egy nagyon hangulatos kis étteremben ebédeltünk és vacsoráztunk minden nap. Olcsó volt és finom, ráadásul, ha a háta mögött felmásztunk olyan husz lépcsőn gyönyörű kilátás nyílt a naplementére. Nyugágyból, hideg sörrel egész jó élményt nyújt. :) Az árakat amúgy úgy kel elképzelni, hogy körülbelül 9 ezer forintból vacsoráztunk meg 11-en úgy, hogy én alig bírtam felállni az asztaltól. A kiszolgálás meg olyan, hogy este 9 kor elfogyott az egyik desszerthez valami hozzávaló és a pincér azt mondta, hogy ha várok 5 percet hoz. Mondtam, hogy itt leszünk még legalább 1 órát nem sietek sehova. Hát fél óra múlva megjött a motoron a közeli városba kellett mennie... Hu mondtam neki, hogy nem kellett volna de megköszöntem. Finom volt.

Hazafele a kisbuszban miután alapból mérges voltam a sofőrre úgy vezetett, hogy össze vissza vertem magam, ráadásul rossz volt halhatni, ahogy sebességet váltott. Ezt megspékelve olyan 3 óra utazás után a forgom közepén egy hídon megállt, kipattant a kocsiból odarohant egy szoborhoz s nekiállt imádkozni. Had ne mondjam mit éreztünk, de ez volt az a pont ahol tiszteletben kell tartani a kulturális különbségeket.

Hétfő reggel jöttem be dolgozni és csak arra lettem figyelmes hogy az egész hotel piros. Később megtudtam, hogy van egy Holi nevű hindu ünnep, ahol piros festékkel dobálják egymást. Hát mindé pirosban úszik még most pénteken is. Én azt hittem paintballoztak, csak azt nem értettem miért a földet lövik. :)

No, mára ennyi!Hamarosan jelentkezem!

2 megjegyzés:

Takács Gergely írta...

Szia Zoli!

Hűha, így beindult az élet! Úgy tűnik évente egyszer átélsz valamilyen balesetet. Ezt a szokásodat sürgősen szüntesd meg! :)

Nem semmi, hogy a cég biztosít (tudod engem is, mert kiküldetésben vagyok!),de azért a gyors röntgenezés és orvosi ellátás valóban figyelemreméltó!

Azért ezek a kirándulások biztosan ellensúlyozzák a munka és lakótárs-változások nehézségeit!

További balesetmentes élményeket!

Geri

Jaq - Jakab Zoltán írta...

A baleset tényleg bal, mert míg az előzőről én is tehetek, addig errők nagyon nem. Ezek hozzátartoznak az élethez. Még mindig nem tört el egy csontom se...

A hétvégék sokminden ellensulyoznak :)