5 ember, 5 ország, 3 kontinens

Tobi- Hibidi hobidi (Nigéria)

Jaq – JUNIOR [SALAMI] (Magyarország)

Kaushik - LOVER BOY (India)

Swietka- BLONDIE (Lengyelország)

Theresa - COKE GIRL (Németország)

5 people from 5 countires and 3 continents.. Under one roof.. sounds

like HELL.. But believe me its so much Fun..Every moment is worth it..

Maybe because we are alcoholic dreamers or because we leave in an

alcoholic dream house. But all the same thank you guys for the life

changing moments even those yet to come..

5en, 5országból, 3 kontinensről… Egy fedél alatt... őrültségnek hangzik…

de higgyétek el nekem nagy móka… minden pillanata megéri az élményt…

Talán azért, mert ittas álmodozók vagyunk vagy, mert egy ittas álomházban élünk mindannyian.

De mind egy, köszönöm nektek srácok előre is az összes életre szóló pillanatot…

Részlet a Dream house tagjainak nap közbeni e-mailezéséből. Ahol összehívtuk a házgyűlést. Becenevet adtunk egymásnak, ami közel sem volt ilyen egyszerű, mint amilyennek hangzik. Junior lettem, mert hát új vagyok, de tetszik :). Kezdenek ezek az emberek egyre közelebb lenni hozzám. Azt hiszem életre szóló barátságok fognak születni itt az elkövetkezendő időben.

Most érzem a gyakorlati hiányát egy MC (AIESEC nemzeti vezetés) évnek. Egészen pontosan most fejeztük be a háztanácsot. Na most, 3 kontinensről, 5 országból érkező embereknek egészen más álláspontja van a felelősségről, a szabályokról, az időről, a döntésekről, a meetingekről és még sorolhatnám. Mit ne mondják érdekes élmény, tapasztalat. A Nigériai srác nagyon hamar kiakadt, hogy ne hozzunk szabályokat, ő nem akar börtönben élni, persze azért Swietkaval mederbe tudtuk terelni a dolgokat és végül is jó hangulatban telt az egész beszélgetés és mindent meg tudtunk beszélni. Hát, nem lesz egyszerű megélnem egy hónapban, de azt hiszem menni fog. Ja igen, lesz internet, megállapodtunk. Az elején egy nagyobb összeget kell beruházni a routerbe, de utána havonta fejenként 200 rupi, ami 320 Ft ami egy széles sávért egyáltalán nem sok. Persze a széles sáv itt azt jelenti, hogy épp fogok tudni skypeolni :). De örülök neki!

Kedden a cégnél semmi különös nem történt, próbáltam felfogni a feladataimat. Este bent tartottak kb 8-ig és ezt csak azelőtt közölték, hogy elmentem volna. Azt hiszem az elején egy darabig meghozom ezeket az áldozatokat. Aztán már nem fogom. Azért jó lesz, még mindig úgy gondolom.

Aztán miután találkoztam Bhanukával, hogy oda adjam neki a papírokat a vízumhoz, gyalogoltunk egyet és közben dumáltunk. Mesélte, hogy itt a halál színe a fehér és nem a fekete és ha valaki meghal, akkor azt kitáblázzák. Bár morbid hasonlat, de pl ha nálunk egy kutya elveszik, akkor kitesznek az emberek ilyen papírokat az oszlopokra. Na pont ilyenek vannak itt is, csak itt a halottat jelzik. Ki volt ő, mit csinált, mettől meddig. A szitu az volt, hogy le akartam fotózni egy ilyet, csak épp azt nem vettem észre, hogy mögötte egy katonai telep volt. Még szerencse, hogy észrevettük, hogy a kopasz vadul legyez… nem esett volna jól, ha elveszik a fényképezőt és kikérdeznek, mint kémet. Mondjuk szerintem megint a bőröm színe mentett meg minket. Nagyon gáz…

Tegnap volt a az üdvözlő partim. A cégtől odamentem egyenesen. Már egy csomó útvonalat ismerek a városban. Menni fog ez érzem. Ma már teljesen határozottan jöttem haza. A partira az AIESEC esek nagyon tisztességesen felkészültek. Csináltak molinót, adtak kaját, táncoltunk, jó volt. A kaját itt rágónak hívják. Nagyjából olyan, mintha sétálnál az erdőben felszednél a földről mindent és elkezdenéd rágni. Újfent naiv voltam hogy bevettem a számba és elkezdtem rágni… az egyik képen látható az eredmény. Nem volt finom. Tényleg mintha földet ennél, de nagyon rossz földet. Ez nekik rágó… és tényleg rágják itt az emberek. Ami még érdekes lehet az welcome partimról az, hogy a Sri Lankai AIESEC iroda, ahogy már mondtam a városnak egy picit mocsarasabb, dzsungelesebb részén van. Amolyan városliget Sri Lankai módra. Egy aranyos feltűnően fehér Indiai gyakornok lány is kijött elém a buszmegállóba és megkérdezte odafele menet, hogy nem félek-e a krokodiloktól. Igen, krokodilok élnek ott azon a környéken. De amúgy jámbor jószágok állítólag, nem nagyon merészkednek emberek közelében, maradnak a csatornában. A partin egész jó kis prezentációt tartottam, tetszett nekik. Aztán meséltem az országról, a kultúráról és magamról. Kaptunk ajándékot mind a ketten Joyyal. Én is odaadtam nekik a könyvet amit hoztam. Ja igen, AIESEC-es karrierem kisebb csúcspontjának értékelem hogy a fél Sri Lankai AIESECnek megtanítottam a Hugacsakát. Majd káromkodni is magyarul. (erre kevésbé vagyok büszke)

A parti után elmentünk 2 gyakornoklány szállására, a tetőre bulizni. Részemről beszélgetés lett belőle, mert már kitáncoltam magam korábban. A tetőről látszott a tenger, kellemes volt az idő, kellemesek az emberek, jól éreztem magam. A katonákról nem lehetett a vaku miatt képet csinálni, de éjjel minden járművet megállítanak a veszélyes övezetben, felülről végignéztük. Sokat beszélgettem Bhanukával és Smishaval, az indiai lánnyal. A jövőbeni terveinkről, a családról, válásról, abortuszról, letelepedésről. Ez a világ itt a feje tetején van Magyarországhoz képest. Ez a szép benne.

Ma eljöttem a cégtől 5 óra 10 perckor. Bevásároltam hazafele, úgy döntöttem csinálok vacsorát mindenkinek estére. A Bhanukának hozott kolbászt áldoztam fel. Paprikás vajas kenyérrel. Jó volt. Gondolatkísérlet: Kenjetek meg vajjal egy kis szelet kenyeret, szórjatok rá pirospaprikát, karikázzatok rá hagymát, tegyetek rá kolbász szeleteket vékonyan! Eddig meg van? Jó a következő lépés, ez úgy egyétek meg, hogy ezután egy évig nem ehettek semmi ehhez hasonlót. Ugye milyen finom? :) Mondtam nekik, hogy ez most magyar kaja, következő hónapban más országbelit akarok enni, azt mondták nem én izzadtam a spanyolviaszt, de lássuk mi lesz belőle. Én kiharcolom a kajámat, attól nem kell félni :).

És akkor most random dolgok, amiket megfigyeltem a napokban és !feljegyzeteltem!

Az első dolog amiről még Tomi az elköszönő finn gyakornok mesélt az a fejrázás. Most már látom egész jól utánozta a dolgot. De ha nem vagy része a kultúrának nehezen megismételhető. Valahogy fel le és jobbra balra is rázzák a fejüket közben nyitva van a szájuk. A nehezebb része a dolognak, hogy, ha nem ebben a kultúrában nőttél fel, akkor a jelentését évek multán sem fogod pontosan tudni. Jelentheti, hogy igen, hogy nem, hogy nem értelek, hogy jó egyet értek, értelek, de nem értek egyet veled stb… Megkértem a buszon az ellenőrt, hogy szóljon már legyen kedves ha le kell szállnom (csak a hely nevét tudtam) erre kaptam egy ilyen fejrázást. Köszi. legjobb figyelmen kívül hagyni.

Hangsúly. Főleg a lányok és a nők, valami egészen elképesztően sikítoznak beszéd közben. Mintha megszorítanák nekik a lábuk között azt amijük nincsen. A fiuk és a férfiak kevésbé csinálják, de ők is. Énekelnek beszéd közben, mondat végén kisebb ária van… szoktam kuncogni.

Még egy érdekes téma. Vannak ilyen kerítők az utcákon. Az a lényeg, hogy főleg szállodák közelében az összes fehérre lecsapva az utcán odacsapódnak és elkezdenek beszélgetni, még az alient is kibeszélik a hasadból! Azért csinálják, hogy elvigyenek valahova, beajánljanak valahova, mutassanak valamit. Lényeg, hogy te annak a valakinek fogsz fizetni és ők tőle indirekt mód fognak pénzt kapni. Its all about money din din diridinn… Van egy kis fickó aki már negyedszer rohan így, le. Már mosolygok, aztán amikor mondom, hogy Magyarország. rájön a trükkre és gyorsan a másik irányba kell mennie.

Az utolsó random téma a Beach boyok. Lényegük az hogy egész nap a strandot járják és lányokhoz, nőkhöz, hölgyekhez mennek oda, udvarolnak nekik, megpróbálnak bevágódni náluk. Mindezt egy ebédért vagy másért… végül is a testüket „árulják” csak ilyen érdekes módon.

Most már eléggé elfáradtam. Zárom soraimat. Nézzétek meg a képeket, közvetlenül ehhez a posthoz töltöttem fel őket!

legyetek jók!

Végre, az óceánban!

Rájöttem mi hiányzik innen. Két dolog: Szemeteskuka, egy darab nincs az utcán, de komolyan, nem csoda, hogy tele van szeméttel a város. Ezek után nem értem, hogyan van csak ennyi… Idejönnek partyzni hozzánk a Sri Lankaiak és nagyokat csodálkoznak, hogy mér van három kuka egymás mellett. (gyengébbek kedvéért szelektíven gyűjtjük… mondjuk azt nem tudom hogy szelektíven viszik-e el de mi úgy gyűjtjük :)) Mész az utcán, megittad a kis vaníliás tejecskédet amit szívószállal árulnak, ki akarod dobni és nem megy! Egyszerűen nem! Keresek, kutatok, nem találok… na jó az egyetemen vannak ilyen hordók.

A másik dolog és most nagyon figyeljetek: Itt nincs túlsúlyos ember! Ez ma tűnt fel. Persze rávágjátok, hogy a szegénység, de nem, mert 200 forintból meg lehet kajálni egy nap és annyit a legbénább csöves is összeszed. Megfejtettem a rejtélyt, ami a bolygónkon komoly fejtörést jelent orvosok és szakértők ezrének. A karcsúság oka egyszerű: vallás. Story: ma a cégnél pizzat rendeltünk és sokfajtát hoztak. Egyik odamegy a kupachoz: melyikben nincs disznóhús? Másik: na és csirke, marha? Melyik a halas? Ennyi. Térjetek át valamire, aztán nem ehettek semmi normális kaját, mindjárt jobb húsban lesztek. Ajánlom Buddhát, ő anti disznó, hoztam Bhanukának kolbászt és nem eheti meg. De rossz neki, no nem baj, Swietka egyenesen neki akart rontani, de így egy hét után már én is erősen szemezek vele, azt hiszem megvárom a márciust, mert valamikor akkor jár le és akkor már erősen rá leszek gerjedve.

Szombat: Nem aludtam, mentem EB választóra (helyi bizottsági vezetés választása a jövő évre), mert végül is nem kellett bemennem. Elég sokan voltunk, örültek nekünk. Volt az elején egy kis jogi cucc, azon bealudtam, de aztán jöttek a roll callok (őő ilyen hangos táncos izé), meg „megnehezítették a jelöltek dolgát már az elején” ez konkrétan azt jelenti, hogy odaállt mindenki az ajtó elé és odaszorították a teremben lévő táblát, míg a jelöltek nagy nehezen betörtek, majdnem széttörték a táblát. Szerintük vicces volt. A jellapok egész tisztességesek és a jelöltek is szépen felkészültek. Két nagy különbség van, az egyik, hogy náluk az elnököt választják utoljára. A másik az emberekben keresendő. Számukra az iskoláztatás, a végzettség és a jegyek jelentik a mindent. Olyannyira, hogy agyilag képtelenek kiszakadni belőle. El tudom képzelni, hogy apuka megmondta, hogy kisfiam, te kocka akarsz lenni, akkor a gyerek bizony kocka lett és ő az úgy is gondolja, hogy azt szereti. A pénzügyre jelentkező lány nagyon jól „végzettséggel” és előélettel rendelkezik. Számvitel, pénzügyek, jó jegyek stb. A motivációs beszédében (ami itt 10-15 perc) nagyjából erről beszélt, aztán megkérdeztem tőle, hogy egyébként őt személyesen mi motiválja, hogy elindult. Mély csend, mosoly (pimasz fehér gyerek még kérdez is :)) válasz: mert ez hozzásegít a karriercélom megvalósításához. OK.

Ebédszünetben eljöttünk, mert az iránytűim már erősen strand fele mutattak. Hazaértünk, majd Teresával ketten nekiindultunk a strandnak. (ő tudja milyen számú kaotikajáratra kell szálni) Legalább 50 perces az colombo egyetlen normális strandjára Mount Laviniára, ahol valami híres (indiai) filmeket is forgattak. Mind1, úsztam, méteres hullámok, napoztam, aludtam, beszélgettünk németül, jó volt. Vicces, hogy estére építettek valami buli helyet és éppen mögöttünk volt a klub, úgyhogy mire felébredtem körülkerítette minket és ránk sem szóltak… Itt azért volt élet, itt mindenki felszabadult, a gyerekek önfeledten játszottak, a nagyobbak frizbiztek, voltak páran esernyő alatt is. Csináltam pár képet a naplementéről megint, szerintem még fogok pár százat. Fogok a napfelkeltéről is megígérem, csak az a másik oldalt van.

Vasárnap dolgoztam. Fáradt voltam nagyon. Bent volt a CEO. Arab energiabomba. (magas akarat, magas lendület, alacsony empátia, magas kontroll , hi Psidium :)) De jó arc, nem sokat beszéltünk, terveztünk. Tudjátok azt mindig is baromira szerettem… Velem is terveztettek, azt a részleget, amit én fogok vinni. Többször mondogattam magamnak, hogy öcsém ez a kihívás, most légy kreatív, de valahogy akkor is gondot jelentett egyszeri elolvasás után angol szakzsargonnal együtt megszülni, hogy az egész terület bizonyos részeit hogyan is fogom én működtetni. Nehéz volt, de azért összeraktam amit tudtam, elküldtem neki, szerintem jó lett. Azt hiszem nagyobb kihívás lesz, mint gondoltam. Picit rosszul esik, hogy nem kapok annyi segítséget, mint amire számítottam. De hát elég önálló nagyfiú vagyok, hogy megbirkózzak vele. Végül is HR. kihívás. Jó lesz. Egy hónap múlva meglátjuk.

Félhullaként vánszorogtam haza, a 168-as káoszjáraton. Amúgy, hogy picit feldobjam a hangulatot: odafele siettem, mert 8:30-ra be kellett volna érni. Na itt sietni nem szabad, akkor minden ellened fordul. Dugó, aztán nyugiban várunk az egyik „megállóban” negyed órát, majd ezt megspékelve megállítanak a katonák mindenkit leszállítanak, mindenki tatyójába beletúrnak és igazoltatnak. Enyémre nem voltak kíváncsiak, de azért peckesen odaálltam a kopasz elé a szakadt fénymásolt útlevél papírral. Vigyorgott, mint a vadalma.

Na ezek után másodiknak értem be, és kb 1 óra elteltével kezdtünk. Nem, itt sietni nem szabad, az idő csak úgy van, ha kunama tata, ahogy Viki írta a blogjában. Csak nyugi, itt biztosan máshogy mondják.

Most itthon videóztam, erre volt erőm. Alszom, Kausik ma éjjel jön, majd jól felébreszt, de nem baj. Hétvégén utazunk délre egy kisebb kompániával a déli gyönyörű strandvidékre! Ez most lendületet ad a hétre!

Sziasztok, minden jót!

ui.: aki nem látta volna a blog jobb oldalán felül elérhető az összes kép.

Hu igen, az uj telefonszamom: +94 77 131 38 62 Nezzetek emg mennyi egy sms, mert nekem csak annyi, mintha masik halozatba kuldenem.

Értékek az életben

Üdv. Saját szobában ülök egy hatalmas franciaágyban, ami enyém lesz egy évig valószínűleg. Bár nem a kis szobát kaptam meg, mert a Nigériai lány úgy döntött itt marad abban a 3 hónapban, amíg szól a gyakorlata. Legalább olcsóbb lesz minden. Kausikkal, egy indiai sráccal fogok lakni, de ő csak a hétvégén jön meg valamikor. Minden esetre azért jó érzés, nem mások cuccai között vagy a földön hálózsákban vagy csótányok között aludni. Az utóbbi egy hétben ezt tettem. Egy ágy, nem több, kipakolhattam a cuccaim, itt álomra hajthatom a fejem egy évig.

Egy hete vagyok itt, nem nagy idő, de most elkezdtem gondolkodni. (nem röhög) Ez szerintem azt jelenti, hogy kezdenek ülepedni az élmények. Tényleg más értelmet nyert pl az a kérdés, hogy „kivel osztod meg az ágyadat”. Nem arról van szó, hogy az ember mindig azt nem értékeli, ami van. Egyszerűen mindent értékelni kell, amid van! Akár most, nézzetek szét és gondoljátok át mi minden van körülöttetek amire azt mondjátok, hogy a tietek. Aztán csak gondoljátok tovább, rengeteg dolog, amit a hétköznapok sodrában nem értékeltek, kis dolgok, amikre nem is figyeltek, mert a éppen rossz a kedvetek. Itt van majdnem egy millió ember összepréselve egy gyűszűnyi kis városba és a nemzetgazdaság 60% át termelik. Van akinek az a feladata, hogy naphosszat a buszmegállokban üvöltözi, hogy az adott busz hova megy éppen, ezzel „kerítik” az embereket nekik. Van aki a supermarketben a pénztár mögött áll és neilonba rakja a vásárolt árut. Egész nap, full time, mennyit kereshet? És tudjátok mit értékelnek? Egy mosolyt. Talán ki nem mondott célom volt van és lesz a gyakorlattal, hogy ilyen dolgok megtapasztalása révén jobban értékeljem az életet. Nagy szavak, egy kis gyakornoktól…

Na jó, vissza az izgalmasabb részekhez. Egy picit a cégről. Tehát itt minden le van írva, részletesen, strukturáltan, folyamatokra bontva. Gondoltam magamban nem baj, ha picit gyúrok a részletorientáltságomra is, de kapaszkodjatok meg: irodai kodexben rögzítve van, hogy az asztal melyik sarkán lehet a pohár, a mobil és hány szál papír lehet az asztalon. Eddig csak mosolyogtam, de ma megkezdődött a transition és mélyebben elkezdtem belelátni a dolgokba. Erősen elkezdett dolgozni a megkérdőjelezőm és elkezdtem kérdezni. Végül is aránylag logikus válaszokat kaptam, de nem hiszem hogy én egy ilyen struktúrált dolgot létre tudok hozni abban a formában, ahogy ők azt szeretnék. A kihívást abban látom, hogy az egészet megértsem, felfogjam és képes legyek tényleg rutinszerűen csinálni a dolgokat. Egyébként nagyjából információszerzés és közlés les a feladatom. Tehát, ami a 10 országban történik a cégen belül az rajtam átfolyik. Ez egyenlőre tetszik és szerintem legalább egy hónap kell, hogy elérjem a kívánt szintet. Aztán meglátjuk, egyenlőre nagyon segítőkészek mindenben. Aláírattak két szerződést, ami a laptop használatáról és a titoktartásról szólt. A többi gyakornokkal állítólag nem írattak alá az itteni AIESEC miatt. Azt hiszem ez nekem dolgozik, aztán lehet még aláíratnak.

Ma hazafele eléggé kivoltam már a tuktuksofőröktől… Megmozdulni nem lehet tőlük. Minden esetre boldogan jelentem, hogy egyedül jöttem haza busszal. Igen, kézzel eszem és annak örülök, hogy egyedül hazajutok a busszal. Amúgy komolyan, gondolkodtam hazafele, hogy azt,hogy itt minden más tényleg ezeken a pontokon lehet megfogni. Az apácák itt fehérben vannak, hófehérben és katolikus apácák. Egyébként, hogy a családnak is írjak picit, mert ugye most élek először egyedül: bevásároltam és mostam! :) Hazafelé még láttam egy furát. Egy italboltot rácsokkal. De nem egyszerűekkel, olyan volt mint egy börtön. Megkérdeztem őket, hogy lefotózhatom-e, de nem nagyon örültek neki, szóval majd később stikában. Itt nem isznak az emberek. A supermarketben a biztonságiak katonai egyenruhában vannak és legalább 10 en. És nem egy Tesco méretű hipermarketről van szó, hanem kb a sarki sparról.

Itthon már a lányok átrendezték a dolgokat, mire hazaértem, de minden ok. Ami még említésre méltó és itt hívnám fel a Sri Lankára vágyok figyelmét, hogy nem megijedni, ez itt más és én a tények nagy részét leírom. Tehát: otthon pók mászik a falon néha elővesszük a chemotoxot és lefújjuk. No hát itt gekko mászik a falon, és fújhatod amivel akarod. Ilyen kis aranyos 5-30 centis. Najo a 30 az már inkább kint van, csak legyet enni jön be, de tényleg úgy futnak a plafonon, mint nálunk a pókok. Aranyosak. Mondjuk picit döbbent arcot vághattam, mert Teresanak rögtön meg kelett nyugtatni, hogy nyugi, az embertől nagyon félnek és amúgy megeszik a legyet és a moszkítót, szal maradnak. Hú mondom, akkor viszek a szobámba is, hátha a könyök nem úgy néz majd reggelre ki mint a túrórudi: piros pöttyöesen… Másik kisebb döbbenetet az okozta, hogy amikor békésen beszélgettünk az erkélyen nézve a pálmafákat egyszer megjelent egy fekete árny. Azt hittem a lámpa fénye vetett árnyékot, de aztán meggondoltam magam, mert az árnyék nem szokta letörni az ágakat a fán. Egy denevér. De akkora, hogy még én ilyet nem láttam, konkrétan letört alatta az első ág amire kapaszkodott. Nem akarok elhamarkodottan saccolni, de maradjunk annyiba hogy nem akarok vele közelebbről találkozni…

ennyi mára,

továbbra is nektek, értetek! pápá

Ha Sri Lankán esik, akkor nagyon esik.

Próbálok picit változtatni a stíluson, bár szerintem ismertek, tudjátok milyen vagyok… :)

Szeretettel üdvözlök tehát minden kedves olvasót! Most még frissek az élmények és így vacsi után azt hiszem megosztanám mi volt. A cégnél bent sikerült csinálnom pár képet, amúgy egész nap kelet európai tanácsadó cégeket kerestem a neten. Megterhelő volt… főleg a magyarokat megtalálni… :) mind1 később biztos kihívóbb lesz.

Ebédre pár kolléganőmmel kimentünk keresni valami ennivalót, végül hamburgert ettünk, ami számukra valami kisebb csoda számba ment. Hát szerintem kevés volt és nem volt jó… na mind1 ebből is tanultam. Maradok a csilis rízsnél izével és izével, aztán hetente-kéthetente majd szerzek valami mást is. Ja igen, fél órájukba telt megcsinálni egy hamburgert. Szegények, el kéne vinni őket egy mcdolandsba. Állítólag itt is van, de nagyon drága, a pizza hut olcsóbb… fura. Amíg vártunk a hamburgerre csináltam pár fotót, mint utólag kiderült ez egy veszélyes játék volt, mert a szálloda előtti terület veszélyes zónának számít és kémnek számíthatok, ha fotózok. Katonák sem hülyék, a fehér gyerek a tengert fotózva rohadtul nem fog a Tamil Tigriseknek kémkedni. Van ott egy szép park a tengerparton, egészen gyönyörű és le van zárva a háború miatt.

Most akkor írok picit arról is. Igen háború van, mint kiderült a tigrisek még néha repülőket is szereznek és azzal jönnek különböző katonai célpontokra. Nem hiába van mindenhol katona és rendőr. Tényleg minden sarkon van, a nagyobb kereszteződésekben áll egy egy jármű is. Az utcákon elvétve homokzsákokból épített bunkerek. Ahol jövök haza minden nap egy laktanya van, akkora ágyúk és géppuskák vannak a falain, amiket még élőben nem nagyon láttam. Az utakat időnként lezárják, mondjuk amikor az elnök megy az országházba. Az egész viszont fura. Valahogy a filmekben nem ilyen a háború. Itt nem lőnek, az emberek nyugodtak, nem sikítozik senki, nem rohangálnak, nincs stressz, a katonák nem igazoltatnak minden sarkon. Nem igazából ezt én nem nevezném háborúnak. Talán csak azt mondanám, hogy észnél kell lenni. A mai élményem volt, hogy hazafele jövet nem találtam, hogy visszafele hogyan megy a busz, amíg elveszve mászkáltam visszafele látták a katonák, hogy hogyan szerencsétlenkedek a kereszteződésben, erre fogták magukat kipattantak a kalával az útra és leállították nekem a forgalmat, majd lejattoltak velem és segítettek, hogy merre kell menni. Tehát, ha nem tudod, hogy mi van, meg néha nem pukkan valami, észre sem veszed hogy mi van. A másik, meg hogy nagyon nem a turistákra hajtanak… semmi okuk rá.

Hazafele jövet is közkincs voltam. Európai szemmel vicces, hogy az utcán nappal hozzád csapódik egy vadidegen és tök barátságosan elkezd beszélgetni veled. Hát most is ezt történt többször is, aztán elsétáltam ilyen kígyóbűvölő mellett. Előadta nekem magát, fantasztikus volt, ilyet is csak mesékben láttam még. Basszus tényleg igazi kobrát piszkált és azok tényleg úgy mozogtak „táncoltak”, mint a mesében. Csináltam pár felvételt. Viszont még mindig nagyon naiv vagyok. Túl sok pénzt adtam neki. Jó persze magyar viszonylatban szinte semmit, de akkor is, keményebbnek kell lennem. Minden esetre tetszett. Nézzétek meg a videót.

A katonás storyhoz még annyit, hogy éppen a visszafele buszt kerestem, mert nem igen volt meg. A katonákról annyit kell tudni, hogy aki fiú és nem vették fel egyetemre vagy nincs más lehetősége, az elmegy a seregbe. Tehát nem észlények és az angoljuk sem csiszolt gyémánt. De hát ki tudom már mondani szingalézül, hogy hol lakom, feltettek egy buszra, amit szintén kalával állítottak le nekem. Képzeljétek el az utasok arcát, amikor felszálltam. Mondtam a kezelőnek, hogy Borrale kereszteződés, nyújtottam kis lóvét, még vissza is adott. Kértem, hogy szóljon, ha le kell szálljak, mondta ok. Hát az egészben csak az volt a poén, hogy a busz rohadtul de nem ment arra, amerre én szerettem volna. Az utasok persze továbbra is segítőkészen mondták, hogy szálljak már le, meg azt is, hogy ne. Aztán végül át akartak rakni egy másikra, de akkor betelt a pohár mert kb a város másik végében voltam már addigra. Szóval hazatuktukoltam. Szerintem egész jól alkudtam. Felére.

Gondoltam veszek egy kis tejet, szóval a közeli supermarketnél álltunk meg, közben szépen eleredt az eső. Na most, itt az eső sem bír normálisan esni. Vagy öntik vagy nincs. Az átmenet kb 10 másodperc alatt történik meg. Gondoltam kemény legény vagyok és haza gyalogolok. Hát nem ment. Nyáron senkit sem ijeszt meg egy kis eső, de akkor szembe jutott, hogy a telefonom a zsebemben van. 20 perc alatt kieste magát, egy másik boltban vártam meg.

Itthon továbbra is rizst eszek, mert most költséghatékony leszek, vissza kell szedni a kígyós murit. Úgy néz ki szombaton és vasárnap is bent leszek, mert itt lesz a CEO és nem tudni mikor ér rám. Szóval beviszem a gépem és netközelben leszek és minden képet feltöltök. Azt hiszem el fogom nevezni őket, ezzel kicsit kommentálva a dolgokat. Jó lenne már, ha itthon is lenne net. Itt minden lassan történik, de a gyakornokok azt mondják, egy év csak úgy elröppen. Egy év… hány kilométert tesz meg a föld a nap körül? Hány liter víz folyik le a Dunán? Hány vizsgátok van? Hány szúnyogcsípésem van?

Elröppen?! Azt hiszem el… mély érzések, mély gondolatok.

szép álmokat!

TUUK TUUK : Taxi mister? - Első nap a cégnél, első este kint.

Szép, jó napot!

Egy másnap után már elég jól érzem magam, hogy nekiüljek blogot írni. Épp most ment el innen a csődület, kinyitottam a szemem és itt volt kb 10 ember partyzni vagy én nemtom. Bemutatkoztam szépen nekik aztán gyorsan elkezdtek a csodálni. Jót tesz ez az ország az Indimnek és az egomnak.

Szóval ott tartottam, hogy az első napom a cégnél. Ha azt hiszitek, hogy én spontán vagyok és kések és ezt nem szeretitek, akkor ne gyertek annyira ide, mert ebbe rövid úton beleőrültök… Én azért egész jól kezelem és sztem nemsokára elkezdem élvezni. A cégnél azt mondják,hogy ők azért pontosak, meg terveznek, sztem nem fog nehezemre esni :) Tehát, Bhanuka vitt be a céghez, 8 órát beszéltünk meg találkozónak a közeli kereszteződésnél. Olyan 8:50 kor el is indultunk, azért küldött egy smst, hogy csak 8:30 menjek. Késtünk a cégtől első nap, de ők is, itt az időt máshogy mérik. A 168 as busszal kell mennem, kb 20 percet utazok. Kiderült, hogy a háborús szitu miatt azt az utat, ahol ez a busz jár lezárják minden nap 9:30 után, szal ha addig nem érek be sétálhatok. Jaj de jó :).

Az iroda egy 5 csillagos szállodában van. Taj Samudra. Több kisebb irodahelyiség van igazából különböző helyeken. A hely a legszebb amit eddig láttam Colomboban, közel ahhoz, ahol koktéloztunk. Az irodában egy gyors AIESEC prezi, majd lenyomtam az enyémet. (NAJÓ Geriét, csak picit átírtam, de értékelték a humorodat, köszi! :)) A hangulat jó az irodában, poénkodnak folyamatosan, szurkolnak a krikett csapatnak és ugratják egymást. Azt hiszem jól fogom érezni magam, remélem olyan munkát adnak amit élvezek és tudok pörögni, mert első nap egy könyvet nézegettem a cég alapításáról… majdnem elaludtam. Minden esetre az alapító CEO elég indi, mindenhol az ő arca látszik. Hétvégén elvileg jön Sri Lankára és tőle kapok transitiont, a cikkek alapján rendesen bejárta az egész világot és az elődöm azt mondja sokat lehet tanulni tőle, kíváncsi vagyok rá. Megkérdeztem őket, hogy mit használhatunk a szálloda szolgáltatásaiból, a medencét nem említették. Azt hiszem ezen a ponton élek a bőrszínem előnyével. Amúgy az asztalomtól nem látom az óceánt… fel kell álljak :D A hotel kertje pálmafákkal, minden nap frissen nyírt gyeppel, rengeteg mókussal, majd egy út aminek a másik oldalán a tenger. Ez a látvány a légkondicionált irodából tárul az ember elé.

Este céges vacsorára meghívtak, mert ment el az egyik gyakornok és engem is meg kell ünnepelni. Naná, mentem! Előtte azonban két fiatalabb kolléganőmmel elmentem a közeli plázába ajándékot venni a távozó gyakszinak. Rosszul tettem. Két fiatal, westernite csajjal nem szabad vásárolni! Ezek nem vásárolnak, hanem mindent megfognak és vihognak! Elképesztő mit tudtak szenvedni a döntéssel… na mind1 legalább nyugodtnak látszottam kívülről. Visszafele menet kihasználták, hogy nekem az összes tuktuk megáll. Rájöttem, hogy nem az európai a lusta, hanem ők. Kb 5-10 perces séta lett volna.

Nap közben Swietkaval smseztünk, hogy este bulizni kéne, mert szerdán nemzeti ünnep és senki sem dolgozik. Akkor ide illeszteném be, hogy Sri Lankának van a világon a legtöbb nemzeti ünnepe. Kezdjük ott, hogy minden teliholdat megünnepelnek. Aztán a összes vallásnak kitalálnak valamit és azt is megünneplik, többször is. A boltok nagy része ugyan úgy nyitva van, én nem dolgozok. Bejön :). Tehát a vacsorára kocsival vittek, korán odaértünk, de a többiek csak fél órát késtek. Kérdezték, hogy szeretem-e az egzotikus kaját. Picit hülyén nézhettem, mert elnevették magukat, de kifejeztem az érzéseimet, hogy 4 napja azt eszem, nem hiszem hogy nagyon ki tudnának akasztani. Végül is Kínai lett belőle. Hát… nekem már kaja ügyben mind1 :) Amúgy más alapanyagokból készítik, finomabbnak és erősebbnek találtam, mint a magyar kínait. 18 an voltunk a cégtől, jó volt, jó volt a hangulat is. Most ugye volt lehetőségem érettebb emberekkel beszélgetni. És most külön rész Zsolt neked: Van egy illegális alkohol, amit a dzsungelben csinálnak, állítólag halott hüllők is vannak benne és, ha elrontják a keverést, akkor mérgező. Elhatároztam, hogy szerzek és viszek!

Elég sokig húzódott a vacsi, olyan fél éjfélre keveredtem haza életemben először egyedül tuktukkal, de alkudtak nekem szal nem volt annyira élvezetes. Kitett egy helyen amit nem ismertem, de megoldottam a hazajutást. Itthon aztán már vártak, hoztam haza csomagolt kínait és nekiálltunk a fütyülősnek. 5 en igen hamar benyomtuk. Aztán még egy kis Arrack (kókuszlikőr szerűség, 36% os elég ütős, mert nem érzed) Spriteal keverve. Megvolt az alaphangulat, éjfél fele elindultunk az éjszakába, mert, hogy állítólag még itt is vannak buli helyek. Picit én féltem attól az eddig hallottak alapján, de tényleg vannak, összesen kb 6 de hát ne legyünk telhetetlenek. Az éjszakai élet oda koncentrálódik. Kocsival mentünk a buliba, nem itt nincsenek ilyenkor már rendőrök. Katonák vannak azok meg nem a piát nézik. Jó élmény 2 nigériaival, egy westernite sráccal és egy lengyel csajjal bulizni. A beugró 500 rupi, ami, ha sóher vagyok drága, de magyar viszonylatokban nagyon nem. A hely jó volt, olyan 60% westernite Sri Lankai, 40% külföldi. Épp vége volt egy élőzenei előadásnak és kezdte a DJ a munkáját. Swietkával mi kezdtük a táncot nem kevés szempárral magunkon. Mondanom sem kell, hogy személyzet van itt is, mivel ugye a gazdag rétegnek szólnak az ilyen helyek, bármikor kiengedtek inni a kocsihoz, majd vissza, sőt ajtónyitás satöbbi. A wc ben ugyan úgy félreállnak… így mulat egy magyar „úr”. Fergeteges buli volt, fél 5 kor mi zártuk a táncot. Picit többet ittam, mint kellett volna, úgyhogy hazafele többször is hangosan köszöntem a holdnak.

A mai napom ennek köszönhetően igen laposra sikeredett, nagyrészt aludtam és hevertem ki a tegnapiakat. Egyik pillanatról a másikra megjött a 2 jövőbeni lakótársam. Egy német lány és egy indiai srác, valamint megjelent vagy 10 Sri Lankai akik egymást sem ismerték. Itt engem mindenki 30 évesnek néz… pedig kb 20 nak nézek ki. Mind1 túlteszem magam ezen. Este még lejött a szomszéd fentről (mint kiderült még van egy szint). Egy német srác akinek a barátnője miatt „kell” itt lennie, de már 2 éve. Szegény nagyon német, nem túlzottan élvezi a dolgokat, de legalább rendes, holnap tőle netezek.

Legyetek jók!

AIESECers say hello and good bye…

Sziasztok!

Itt vagyok a D házban. Jó. Nagyon. Újabb élményekkel gyarapodtam. Azt mondták, hogy az első hónapban lesz rengeteg, szóval arra számítsatok, hogy most így Február- Márciusban látlak el benneteket élményekkel. (nagyon durva éjjel 30 fokból azt leírni, hogy február)

Folytatom, ahol abbahagytam. Cabbel költöztünk át D házba, Mayu segített, nem volt drága, de ott nem alkudunk. Olyan luxus jármű, mint amivel első nap cipeltek, légkondival etc. Amúgy nemtom mondtam-e de itt a nem japán autó kisebb csoda számba megy (20 éves BMW kisebb vagyont ér). D-ben érdekes volt a hangulat. Tomi a Finn ős AIESEC es éppen hazament pár órán belül 1.5 éves gyakorlat után. Hát megsiratták… Itt jegyezném meg, a címben lévő mondatot. Bizonyos stagekben (AIESEC életút lépései) az AIESEC végül arról fog szólni, hogy búcsúztok és köszöntötök. Új, fantasztikus, szenzációs embereket ismertek meg, majd búcsút intetek nekik, mert mennek a világ másik végére, talán örökre. Belegondoltam… tényleg. Minden esetre kb 1 hónapos érzelmi stresszt jelentett elköszönni tőletek, erre idejövök és ugyan ebbe csöppentem bele. :( no nem baj az érzelmi dolgokból is sokat lehet tanulni.

Még egy idézetem van, ezt most én szültem. Ugye múltkor írtam, hogy, ha Rómában vagy tégy úgy, mint a Rómaiak. Helyesbítenék:

Ha Rómában vagy tégy úgy, mint a római gyakornokok! :)

Ez nagyon igaz. Egyszerű példa. Kérdem a helyi EBt, hogy van-e térkép a Colomboi közlekedésről: Nincs, de minek az?! No a gyakszik felhomályosítottak, hogy azért van. Amúgy itt térnék ki még a tömegközlekedésre, mert most visszaolvastam az előző postot és eléggé a TUK-TUK ra koncentrálódik, holott közel sem arról szól. Tehát vannak buszok és akkor csókolom. Ennyi. Na most a buszok majdnem teljesen random vannak számozva. Vannak állami járatok, de nagyon kevés és a többi busz privát! Minden egyes busz külön privát a sofőré és az ellenőré akik vannak rajta (gondolom azért van váltás). Ezek nyomulnak, de konkrétan versenyeznek az úton. Teljesen kaotikus az egész rendszer, semmit sem értek. Felszállsz, bemondod meddig akarsz menni és egy jelentéktelen összegre (kb 20-40 Ft) lehúz az ellenőr. Megállók nincsenek, a buszra felugrasz, ha lassít… a helyiek amúgy csúcsidőben szardíniásat jáccanak. De nem ám úgy, mint a 4-6 oson pesten reggel, amikor felszáll a BME. Bár végül is úgy, csak éppen egy villamosnyi ember száll fel egy normális BKV busznál kisebb buszra. Azt ne kérdezzétek, hogy egy belső hogy száll ki, de az ablakon is lógnak ki. A busz meg megy, mint a vadállat. Vicces…

Erről jut eszembe, biztosítás: Kb a helyieknek sincs és a gyakszik azt mondják fölös. A biztonság kedvéért én fogok kötni. Olyan 5k Huf lesz egy évre. De a helyiek a kórházat külön kiemelik, mint látványosságot. Itt nincs TB, itt nincs beteg ember. Itt az öreg nénik és bácsik nem szállnak fel buszra. Hogy is tudnának? Aki nem bírja az iramot azt vagy ellátják, ha volt annyira szerencsés vagy hát viszlát…

No tehát D-ház. Meleg vízzel zuhanyoztam. Furcsa volt… :) Swietka (lengyel gyaszki) a szárnyai alá vett és segített mindenben, hétfőn vele mentem a helyi egyetem karrierbörzéjére, ami egyben Review Board is (AIESEC es külföldi szakmai gyakorlatra való kiválasztásnak az első lépcsője, melyet maga az AIESEC szervez). No hát az AIESEC eseknek üzenem, hogy a magyar nagyon profi… itt közel nem csak AIESEC esek mennek külföldre. Volt olyan, aki nem tudott rendesen angolul, olyan is, aki a Mastersét akarta a csere kereteiben megcsinálni. Szép…

Maga a karrierbörze, bár rendesen kinézett, de azt mondják kb 20 embert választanak ki, ami nagyon kevés az ott lévőkhöz képest. A Sri Lankai oktatás nagyon durva. Ha nem kerülsz be egyetemre, ahova kb 10-15% kerül be tanulmány alapján, akkor mehetsz dolgozni… aztán kérdéses, hogy jutsz-e munkához egyetem után, de legalább a campusban aránylag jól bánnak veled, de nem egyszerű az egyetemisták élete itt sem, a követelmény igen magas. Ki itt rendesen AIESECezik egyetem mellett az bizony kisebb zseni.

Azt mondják a bőrszín alapján a hátrányos megkülönböztetés csúnya dolog. Fordítsuk meg. kend be magad arany színűre, vetkőzz le meztelenre és fuss pár kört az okotogonon. Na kb így éreztem magam ma. Közel nem ugyan az, mintha egy fekete emberke sétálna pesten. Tényleg mindenki megnézett… a lányok összesúgtak a hátunk mögött, rihegtek, röhögtek, mindenki kitért az utunkból és bárhova néztem elkapták a tekintetüket az emberek. A bátrabbak persze szemeztek. Mögöttünk meg kisebb tömeg verődött össze. Az egész nap folyamán vagy 30-40 embernek mutattak be, persze ők meglepően barátságosak voltak és egész jó témákról tudtak beszélgetni. Nem, fingjuk sincs hol vagy Magyarország, az értelmesebbje azért belövi Európába. A kantinban megint külön attrakció voltam amikor ettem. Még a kutyák s odajöttek, mondjuk ők nem a műsort élvezték szerintem. Európában amerikai álom van, Sri Lankában ausztrál. Mindenki oda akar menni élni és dolgozni. És mindenki azt hiszi ausztrál vagyok.

A karrierbörze után Swietkával elmentünk városnézni az egyik legszebb helyre a tengerpartra. Nem kis látványosságszámba mentünk egy fehér lány egy fehér fiúval. Potom 1 órás dugóban izzadás, bámulás elviselés után TUK TUK ot fogtunk és azzal mentünk tovább. Swietka hihetetlenül tud alkudozni… meg kell tanuljam tőle. Lealkudta felére, majd a felét fizette ki. Az óceánpart egészen fantasztikus, bár azt most erősen védik katonák, de attól még, ha bejutottál gyönyörű. Rengeteget beszélgettünk, sokat segít, nagyon jó fej csaj… Megtudtam pl , hogy mi az „umbrella effect”. Arról van szó, hogy ugye a szerelmes párok itt nem nagyon csókolózhatnak szem előtt. Ezért egy esernyővel leülnek a naplementében és maguk elé tartják, mert erősen süt a nap, így nem látszanak… :)

És akkor most jön, hogy mér jó még fehér embernek lenni. Simán besétálsz bármelyik 5 csillagos hotelbe és tárt karokkal várnak, ajtót nyitnak stb… Bementünk az egyik legismertebbe és simán leültünk a közvetlenül a tengerparton lévő étterembe. Végignéztük a naplementét egy koktél társaságában. Ezen a ponton bizonyosodtam meg, hogy jó helyre jöttem. Ahogy a nap lebukik az óceán horizontja mögött, azt nem adja vissza se film, se kép, se vers, semmilyen művészet. Az egy álom… európai álom. Csináltam pár képet, bár suta módon otthon hagytam a kamerát, így csak a telefonommal.

Másik, amit megtudtam a Sri Lankaiakról. A legtöbb ember ugye mondtam, 8 ra hazamegy és nagyon jó kislány/kisfiu. vannak viszont a Westerniteok. Nos ők a Sri Lankai felső tízezret jelentik, akik teljesen európai módon viselkednek. Pl snassz nekik bármikor is szingalézt beszélni, ők csak angolul hajlandóak megszólalni. Jó hír: a csajok rá vannak gerjedve a fehér srácokra. Swietlana a mosdóból kijövet bemutatta egy ismerősét, húú azt a nézést… Csütörtökön salsa party…

Amúgy maradjunk annál, hogy fehér embernek lenni egy ilyen helyen. Bementem pisilni. Piszuárnál végzem a dolgom… rám tör a személyzet egyik tagja: Hello, how are you mister?!??! Can I help you? Ezen a pontom megilletődtem egy picit. Szépen türelmesen megvárta, míg befejezem, közben kinyitotta a csapot és előre beállította a megfelelő hőmérsékletet (ugye 5 csillagos szálloda), majd külön nyomott szappant a kezemre és miután megmostam adott papítörlőt amit elvett és külön egyesével kidobott, a végén elém ugrott és kinyitotta a WC ajtót. Nem adtam neki semmit, mert nem volt apróm, de azt mondják nem azért csinálta. Mondanom sem kell, mindenhol ajtót nyitottak és hihetetlenül kezeltek minket. Mindezt csak a bőrünk színe miatt. Hmm…

Hazafele tuktuk. Mit kiderült úgy kell csinálni, hogy mond egy összeget, akkor egyszerűen ott kell hagyni. Utánad fog jönni, ha már megkérdezted mennyi. A lényege a dolognak az, hogy nem te akarsz hazamenni, hanem ő akar hazavinni. És ez tényleg így van, mert ha van mondjuk x jármű az úton, akkor x/3 tuktuk. Mindek az a célja, hogy elvigyen valakit valahová és ugye mint tudjuk fehér ember nem tud menni a lábán, mert biztos fáj neki, Európában, meg repülnek a járda fölött pár centivel maguktól…

Itthon vettünk megint valami kaját, ami az a neve, hogy Cotta (durva, meg tudtam jegyezni). Egész jó volt, jót mulattak rajtam a lányok, még mindig szenvedek a kajálással, de élvezem a kihívást. Amúgy már el tudok számolni 3 ig és megtudtam, hogy, ha egy angol főnév után beteszed azt, hogy EKA, akkor az automatikusan szingalézzé változik és mindenki meg fogja érteni. Tehát az szingaléz szókincsem egyik pillanatról a másikra kb több száz szóval bővült. Kicsomagoltam a fütyülőst, a borokat, meg az unikumot. A gyakszik rögtön rávetették magukat, hogy juj ezt most megisszuk mind. Néztem rájuk édesek… nem ittak kelet európai módra. Tudom ti azt hiszitek nem tudok inni, de higgyétek el, itt nagyon durván tudok. Mondtam, hogy akkor nyissuk ki az egyik unicumot. Az arcokat fotózni kellett volna a kóstolás után, ahogy ment le a cucc. Azt is amikor látták, ahogy meghúzom az üveget… Tehát gyorsan berúgtak én meg eltettem az üvegeket. Némi térképnézegetés után elmentek aludni én meg nekiálltam holnapra felkészülni egy prezivel magamról, amit a cégnek tartok, majd nekiálltam írni ezeket a sorokat nektek.

Most itt alszik D-házban Paula Finnországbol, Swietlana Lengyelországból és egy Nigériai srác és lány. A végső felállás még változó, de én biztos benne vagyok, most péntektől lesz végleges a dolog. Ami még jó hír, hogy tervezünk netet köttetni a házba, szóval tudunk majd csetelni innen is esténként.

Biztos kihagytam pár dolgot, de most mára ennyi. Később folyt köv.

csoki

A Döbbenet és az új - megérkeztem

Húúú mivel is érdemes kezdeni egy ilyen blogot? Az első blogokat on-line naplóként kezdték, azt hiszem azóta picit megváltozott pár dolog, sok mindenre lehet használni blogokat.

Ajánlom ezt a bologot mindenkinek, aki vagy törődik velem vagy érdekli, hogy mi van velem. Ajánlom ezt a blogot mindenkinek, akit érdekel Sri Lanka, egy Magyarországtól eltérő kultúra, így ajánlom promóciós célra, a kulturális eltérések bemutatása jegyében. Ajánlom végül saját magamnak 1,5,10 év múlva és azért, hogy ne felejtsem el ezt a rengeteg élményt.

Nem fogok naponta írni. Nem biztos, hogy nethez jutok, meg tényleg olyan élményeket, tapasztalatokat szeretnék megosztani, amik elsősorban ritkaságszámba mennek. Ennek érdekében viszont hosszabb postokat fogok írni, méghozzá azok nagyrészt az igazságot és a valós helyzetet fogják tartalmazni. (anya előre kérlek, ne hidalj le) Ismertek, érzésekről, élményekről fogok írni.

A Döbbenet és az új - megérkeztem

Itt ülök a Sri Lankai AIESEC irodában Colomboban. Ez az MC (nemzeti vezetés) iroda és egyben az összes LC (helyi iroda) irodája is ami itt van. Szép.. szerintük kicsi, szerintem nem. Van a közepén egy pálmafa, ott szoktak tervezni körülötte. Még net is van.

Kezdjük az elején. Lehet, hogy a Magyar nép pesszimista, de akkor kérdem én teljesen pozitívan és semmit sem mögé sejtve, hogy a Jordán légitársaság, miért vetíti fel illetve leszálláskor az összes képernyőre, hogy merre van Mekka? No mind1. Az út hosszú volt, Bécsben a búcsú nehéz. Ammanba tartva tudtam filmezni, viszont a Colomboi járat elég putri volt, de ott már Sri Lankai ült mellettem, aki tudott angolul, legalább beszélgettünk. Aki megteheti Sri Lankán az nyaralni Olasz országba megy, TÉLEN… Nem értette, amikor azt kérdeztem, hogy miért télen, de aztán felfogtam a nézőpontját. Amúgy az egész családja folyamatosan prüszkölt.

Ammanban az arab kultúra is sokkolt picit. Egyrészt a transit az úgy működik, hogy üvöltik, hogy Colombo és arra kell menni, aztán a check innél meg olyan rendre utasította a tömeget 2 határőr gyerek, hogy juj.

A colomboi reptér olyan, hogy egy váró van mindenhova és rohadt hosszú, vagy 10 percen keresztül gyalogoltam egy másik váróterembe, ahol szíven ütött egy kb 500 as tömeg látványa sorban állva, aztán később tudtam meg, hogy be is kell állnom. :) Az egésznek egyszerűen az az oka, hogy Sri Lankára jövet, mindenki imigrál. Még a Sri lankai is, aki hazajött. Hüpp hüpp hüpp barba trükk, több mint 10 óra után másfél órás sorban állás majd aggódás a bőröndért. Ja, és még egy táblával is sokkoltak, azon gondolkodtam, mi van, ha valamit elrejtettek a tatyóban. De meglett minden.

Első pozitív élmény a Sri Lanka vendégszeretetről: épp amikor már kezdtem elveszve érezni magamat a tömegben, odajött egy hivatali emberke és felajánlotta, hogy segít és odadja a telefonját, hogy felhívjam a barátomat. Mondtam neki, hogy köszi, de megoldom. A kinti tömeg és a meleg mellen vágott, de meg lett Bhanuka.

Egy a többihez képest csillogó villogó Toyota robogott be értünk légkondival. Picit furcsáltam is a dolgot. Azt hittem Bhanuka apukája, de aztán kiderült, hogy a sofőrjük. Aztán, mint kiderült ez ilyen félig luxus dolog. Mert van ugye a TUK-TUK az a taxi, ezt már kevesebben engedhetik meg maguknak, de egy napra ki lehet bérelni aránylag normális áron. Egyébként olyan közepes társadalmi rétegből származik Bhanuka. Szép a ház, bár nem ordít a luxus. Pici, el van dugva, ajtó éjjel nappal nyitva. Maszkulin kultúra: Apját bemutatta, amikor még a nagymamájára néztem őt is. A többieket szóra sem méltatta (ő amúgy a legidősebb fiú gyerek), sőt a többiek komolyan mondom fejet hajtva szolgáltak ki. Picit nagyon furán éreztem magam. Megreggeliztünk. újabb sokk, Sri lankán kézzel esznek. Mindent. Ez amúgy nem okoz gondot gondolja az okos európai. Próbáljatok meg kis szemű rizst en

ni kézzel. Akkor megint megijedtem, amikor fél pohár után mondta, hogy amúgy csapvizet iszok. De ilyen szűrt és tisztított, meg ma nem volt semmi baj, szóval megnyugodtam. Azért ma vettem egy 5 literes palackosat J A kaja amúgy finom, nagyon fűszeres, de én bírom az olyan. Olyan Íz világ amivel még nem találkoztam. Picit féltem a mai naptól belügyileg… Reggeli után gyors séta az óceánparton. Gyönyörű… Közben jól kibeszéltem a magyar AIESECet :D

Miután visszaértünk, bedobtam egy gyors szunyát, mivel a repülőút Bhanuka szerint „elvette” az estémet és tényleg baromi álmos voltam. Majd egy zuhany után elmentünk egy szertartása, amit nagyapja halála kapcsán rendeztek. Na az egy ilyen luxusabb ház volt és hát igazából ebédre mentünk oda… J A szertartás arról szólt, hogy egy a nagyapjával egy korban lévő másik idős bácsinak ajánlottak fel egy csomó ételt és italt. Aki szomorúan megköszönte, mindenki egyesével eléje járult és odaadott neki valamit, végül vagy egy asztalnyi kaját kellett szerencsétlennek valahogy hazavinnie. És most jön a poén: ez keresztény szertartás. Itt éreztem magamat picit vallás ügyekben nullának, de javítsatok ki, ha tévedek, ilyen nincs otthon ugye? J Az ebéd során elhalmoztak kajával. Ez konkrétan azt jelenti, hogy mindenki az én tányéromba pakolt én meg úgy éreztem, hogy nem akarom megbántani őket, hát ettem… de finom volt minden meglepően. Több fogás volt, csak itt mindegyiket egyszerre teszik az asztalra, az első 3 dolog után feladtam, megjegyezni, hogy mi micsoda, de semmi sem hasonlít azokhoz, amiket eddig ismerek. Nem kis mulatságára az egész nagy családnak itt sikerült elkövetnem a rizses jelenetet. Megszántak és adtak evőeszközt. De hát kihívás, ha Rómában vagy csinálj úgy, mint a rómaiak! Ellestem az egyik sráctól, hogy valami zöld cucc szószával keveri össze a rizst és úgy sokkal könnyebben tudja lapátolni. Amúgy, csak egyik kézzel eszünk a tányérból, mint az arabok, másikkal találjátok ki mit csinálunk…

Azt tudtam, hogy ugye a nagyon keleti emberek böfögnek az asztalnál ez nem lepett meg. Viszont rám szóltak (persze kedvesen), hogy ne nyaljam le az ujjaimat, mert az illetlenség, azt csak a muszlimok csinálják. Tehát szitu (próbáld ki): Egy tányér rizst kever össze valamilyen szósszal, ami finom és úgy edd meg kézzel, hogy nem nyalod az ujjaidat kb 1 órán keresztül. Szerintem vagy 5-6 magamra kellett szóljak, hogy álljak le vele. Ma már egész jól ment. Ebéd után még az asztalnál volt banán. Vagyis nem az szerintük. Szerintem az. Mint kiderült kb 20 szavuk van a banán különböző fajtáira szingalézül. Vagyis az nem banán, hanem különböző gyümik. Mint ahogy van pirosban meg zöldben etc. Nem akartam belemenni, elhittem, finom volt. kb 5-6 centis pici és finom banán ízű. :)

Ezek után átkocsikáztunk Colomboba, mert Bhanuka egy közeli városban lakik. Jött az első negatív dolog. P house, ami nagyon be volt harangozva üresen kongott, az emeleten láthatóan 1 ember lakott néha. Elég nagy mocsok, WC szétszedve, az egész egy csatorna mellett, a konyhában nem mertem hozzá nyúlni semmihez, a hűtőben nem tudom milyen lárvák, a csótány meg integet a párkányról barátságosan, mint lakótársának. Nyeltem egy nagyot és elkezdtünk takarítani. Aztán közben azért beszélgettünk, hogy milyen lehetőségek vannak még. Egész pofásra sikerült kitakarítani a kérót, de attól még kutyából nem lesz szalonna. Nincsenek magas elvárásaim, de tényleg, meg tudom, hogy 3rd world country, de ha más nem az egészségem miatt szeretnék valamivel kulturáltabb helyen lakni. Egyébként a csatorna miatt nagyon sok a szúnyog és mivel ma este ott aludtam elég rendesen összecsípkedtek, csak remélni tudom, hogy semmi komoly nem lesz.

Mint kiderül azért van más lehetőség is, méghozzá úgy hívják, hogy D house (dream house) és, hogy ott ma este lesz farewell party. Még jó, hogy oda terveztünk menni amúgy is J. már akkor tervbe vettem, hogy kitárgyalok magamnak ott helyet, annak ellenére, hogy az több, mint 2x annyiba kerül. Dream house egészen fantasztikus. Tiszta, minden működik, még mosógép is van, sőt mivel a legfelső szint fel lehet menni a tetőre, ahol ki van alakítva egy csomó minden plussz WC vel stb. Fent volt a party és egyáltalán nem akarok semmit és senkit lehúzni, de életem egyik legjobb AIESEC partyja (najo az én búcsúbulim is dobogós, de csak, mert túlságosan szeretem magam :)). Megkínáltak rögtön sörrel, rengeteg gyakornok volt ott a világ minden pontjáról és nagyon sokan a Sri Lankai AIESEC ből is. Sikerült kibuliznom, hogy ott lakhassak, külön szobám lesz, még mosógép is van. Durva. Minden gyakornok készséges és segítőkész volt, örültek nekem. Táncoltunk, ittunk, ivós játékokat játszottunk. Érdekes embereket ismertem meg, rögtön elláttak pár tanáccsal.

A Sri Lankai lányok jól néznek ki. De tényleg. Nem hittem volna. Viszont, Budhisták, vagy hinduk vagy tök mindegy mik a lényeg, hogy nem maradhatnak sokáig kint este. Még huszon évesen sem. Ez kilenc-tíz órát jelen este. Valamint, (ezt már a Holland gyakornok mesélte) házasság előtt nem csinálják… Jaj… No mind1 szemesnek áll a világ, nem mindenki van itt lekötözve. J Este Rogerrel a holland gyakszival mentem vissza a P házba, egy TUK-TUK ot igénybe véve. Éjszakai járatot felejtsétek el. A BKV meg a legjobb tömeg közelekedési szolgálat, ami létezik a világon. No, de még a TUK-TUK: Mindenhol van mindig, de tényleg! Legkisebb, földúton éjjel 3 kor… hihetetlen. Kiteszed az ujjad és jön egy megáll. Külföldi vagyok oké, nem látszom Sri Lankainak oké, de az nincs rám írva basszus, hogy Taxit akarok. Először nem értettem mér dudálnak annyit. Aztán rájöttem, hogy nekem, hogy kell-e Taxi. Ha 10 percet sétálok az úton kb 10x dudálnak rám és akarnak nekem jönni. Viszont rendesek, ha rájuk nézek és megrázom a fejem mosolyognak és mennek tovább. Tehát megáll a TUK-TUK megmondod hova akrsz menni, élből át akar vágni és mond valamit, erre te is mondasz, majd megállapodtok és beszállsz. Végülis feelinges volt éjjel a várost róni és végül is ahhoz képest, hogy igen sokat mentünk 120 FT-nak megfelelő rupi nagyon nem volt sok egy buli utáni TAXIért.

Az alvás könnyen ment, ittas állapotban, bár 4 körül felébredtem és rájöttem, hogy ventilátor alatt fekvés és szúnyogriasztó ellenére viszketek, de vissza tudtam aludni.

Tehát, sok élmény ért. Most viszont zárom soraim, mert szegény Mayu itt vár, és még át is kell költözni a D házba. Több, mint 30 kilós a nagy bőrönd… vicces lesz. Pár nap múlva folytatom, addig is minden jót nektek!