2008. február 23., szombat

Értékek az életben

Üdv. Saját szobában ülök egy hatalmas franciaágyban, ami enyém lesz egy évig valószínűleg. Bár nem a kis szobát kaptam meg, mert a Nigériai lány úgy döntött itt marad abban a 3 hónapban, amíg szól a gyakorlata. Legalább olcsóbb lesz minden. Kausikkal, egy indiai sráccal fogok lakni, de ő csak a hétvégén jön meg valamikor. Minden esetre azért jó érzés, nem mások cuccai között vagy a földön hálózsákban vagy csótányok között aludni. Az utóbbi egy hétben ezt tettem. Egy ágy, nem több, kipakolhattam a cuccaim, itt álomra hajthatom a fejem egy évig.

Egy hete vagyok itt, nem nagy idő, de most elkezdtem gondolkodni. (nem röhög) Ez szerintem azt jelenti, hogy kezdenek ülepedni az élmények. Tényleg más értelmet nyert pl az a kérdés, hogy „kivel osztod meg az ágyadat”. Nem arról van szó, hogy az ember mindig azt nem értékeli, ami van. Egyszerűen mindent értékelni kell, amid van! Akár most, nézzetek szét és gondoljátok át mi minden van körülöttetek amire azt mondjátok, hogy a tietek. Aztán csak gondoljátok tovább, rengeteg dolog, amit a hétköznapok sodrában nem értékeltek, kis dolgok, amikre nem is figyeltek, mert a éppen rossz a kedvetek. Itt van majdnem egy millió ember összepréselve egy gyűszűnyi kis városba és a nemzetgazdaság 60% át termelik. Van akinek az a feladata, hogy naphosszat a buszmegállokban üvöltözi, hogy az adott busz hova megy éppen, ezzel „kerítik” az embereket nekik. Van aki a supermarketben a pénztár mögött áll és neilonba rakja a vásárolt árut. Egész nap, full time, mennyit kereshet? És tudjátok mit értékelnek? Egy mosolyt. Talán ki nem mondott célom volt van és lesz a gyakorlattal, hogy ilyen dolgok megtapasztalása révén jobban értékeljem az életet. Nagy szavak, egy kis gyakornoktól…

Na jó, vissza az izgalmasabb részekhez. Egy picit a cégről. Tehát itt minden le van írva, részletesen, strukturáltan, folyamatokra bontva. Gondoltam magamban nem baj, ha picit gyúrok a részletorientáltságomra is, de kapaszkodjatok meg: irodai kodexben rögzítve van, hogy az asztal melyik sarkán lehet a pohár, a mobil és hány szál papír lehet az asztalon. Eddig csak mosolyogtam, de ma megkezdődött a transition és mélyebben elkezdtem belelátni a dolgokba. Erősen elkezdett dolgozni a megkérdőjelezőm és elkezdtem kérdezni. Végül is aránylag logikus válaszokat kaptam, de nem hiszem hogy én egy ilyen struktúrált dolgot létre tudok hozni abban a formában, ahogy ők azt szeretnék. A kihívást abban látom, hogy az egészet megértsem, felfogjam és képes legyek tényleg rutinszerűen csinálni a dolgokat. Egyébként nagyjából információszerzés és közlés les a feladatom. Tehát, ami a 10 országban történik a cégen belül az rajtam átfolyik. Ez egyenlőre tetszik és szerintem legalább egy hónap kell, hogy elérjem a kívánt szintet. Aztán meglátjuk, egyenlőre nagyon segítőkészek mindenben. Aláírattak két szerződést, ami a laptop használatáról és a titoktartásról szólt. A többi gyakornokkal állítólag nem írattak alá az itteni AIESEC miatt. Azt hiszem ez nekem dolgozik, aztán lehet még aláíratnak.

Ma hazafele eléggé kivoltam már a tuktuksofőröktől… Megmozdulni nem lehet tőlük. Minden esetre boldogan jelentem, hogy egyedül jöttem haza busszal. Igen, kézzel eszem és annak örülök, hogy egyedül hazajutok a busszal. Amúgy komolyan, gondolkodtam hazafele, hogy azt,hogy itt minden más tényleg ezeken a pontokon lehet megfogni. Az apácák itt fehérben vannak, hófehérben és katolikus apácák. Egyébként, hogy a családnak is írjak picit, mert ugye most élek először egyedül: bevásároltam és mostam! :) Hazafelé még láttam egy furát. Egy italboltot rácsokkal. De nem egyszerűekkel, olyan volt mint egy börtön. Megkérdeztem őket, hogy lefotózhatom-e, de nem nagyon örültek neki, szóval majd később stikában. Itt nem isznak az emberek. A supermarketben a biztonságiak katonai egyenruhában vannak és legalább 10 en. És nem egy Tesco méretű hipermarketről van szó, hanem kb a sarki sparról.

Itthon már a lányok átrendezték a dolgokat, mire hazaértem, de minden ok. Ami még említésre méltó és itt hívnám fel a Sri Lankára vágyok figyelmét, hogy nem megijedni, ez itt más és én a tények nagy részét leírom. Tehát: otthon pók mászik a falon néha elővesszük a chemotoxot és lefújjuk. No hát itt gekko mászik a falon, és fújhatod amivel akarod. Ilyen kis aranyos 5-30 centis. Najo a 30 az már inkább kint van, csak legyet enni jön be, de tényleg úgy futnak a plafonon, mint nálunk a pókok. Aranyosak. Mondjuk picit döbbent arcot vághattam, mert Teresanak rögtön meg kelett nyugtatni, hogy nyugi, az embertől nagyon félnek és amúgy megeszik a legyet és a moszkítót, szal maradnak. Hú mondom, akkor viszek a szobámba is, hátha a könyök nem úgy néz majd reggelre ki mint a túrórudi: piros pöttyöesen… Másik kisebb döbbenetet az okozta, hogy amikor békésen beszélgettünk az erkélyen nézve a pálmafákat egyszer megjelent egy fekete árny. Azt hittem a lámpa fénye vetett árnyékot, de aztán meggondoltam magam, mert az árnyék nem szokta letörni az ágakat a fán. Egy denevér. De akkora, hogy még én ilyet nem láttam, konkrétan letört alatta az első ág amire kapaszkodott. Nem akarok elhamarkodottan saccolni, de maradjunk annyiba hogy nem akarok vele közelebbről találkozni…

ennyi mára,

továbbra is nektek, értetek! pápá

3 megjegyzés:

GregA írta...

Háj JAQ!

Kiralyul nez ki az iroda. Azt hiszem el birnek tolteni ott par napot.. munkaval meg ovatosan ne eroltesd meg magad :).
Egyebkent a fotok némelyike nagyon jol sikerult, jol visszaadja a hely szepseget. Jo otlet a kepek kommentalasa (kit, mit latunk rajtuk..). Esetleg csinalhatnal kepeket ilyen specko helyi kajakrol is.. hatha megjon az étvagyunk :)).
Btw ha Magyarorszagon latnalak ilyen tarsasagban lehet elsore picit megilyednek:) , de a valosagban biztos rendes emberek.

Take care,
GregA

ui: fotozz mar le nekem par gekkot pls

Jaq - Jakab Zoltán írta...

Hali

Jah, szep az iroda nekem is tetszik. Az emberek nem ijesztoek, nem szabad eloiteletekkel lenni, csak esznem kell lenni :). Az utcan van nehany kvazimodo...
Valami gyikot fotoztam, nadvadgyik neven szerepel,gekkot a lakasban eleg nehez lesz, mert kerulik a fenyt, de majd megprobalok.

udv

Jaq

Boca írta...

Gekkók, igen a multkor láttam malájziában egy egy métereset. nem hazudok, azt hittem beszarok, ott mászkált az emberek között, azok meg mitha macska lenne, hagyták. :-)